Turbinicarpus alonsoi

Turbinicarpus alonsoi
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus alonsoi

Tudományos név

• Turbinicarpus alonsoi Glass & Arias, 1996
• A tudományos név státusza: érvényes
• Szinonima: Pediocactus alonsoi (Glass & Arias) Halda, 1998

A név eredete, etimológia

• A nemzetség neve a kerek, kúpos csiga alakú termésére utal, a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavakból.
• A fajnév Alonso Garcia Luna nevét viseli, aki a faj megtalálója volt.

Típuspéldány

• Gyűjtő: Alonso Garcia Luna; Hely: Mexikó, Guanajuato állam, Xichu és Atarjea környéke; Időpont: 1996
• Első leírása: Kakt. u. a. Sukk. 47(2) : 25–27, 1996
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Glass & Arias, 1996

Fotó: Szigetvári József

Szinonimák

• Pediocactus alonsoi (Glass & Arias) Halda, 1998
• Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus alonsoi taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

• Legtöbbször magányos, lapított gömbölyded alakú, csúcsán némileg vagy erősebben besüllyedt.
• Átmérője 6–7 (9) cm, magassága 2–5 cm.
• Gyökérzete módosult, karógyökérszerű, az idős egyedeknél akár 11 cm hosszú.

Szemölcsök (tuberkulum-ai)

• Bordái spirális lefutásúak, felül széles háromszögletűek, három nagy, háromszög alapú szemölcsből állnak, hasonlóan az Obregonia-hoz.
• Szemölcsei 15 mm hosszúak, felső felületük némileg homorú, enyhe gerinccel a csúcsán lévő areoláig.

Axillák

• Csupaszok, fiatal areolák vörös gyapjúval fedettek, később megszürkülnek.

Areolák

• Fiatal areolákból 3–5 tövis fejlődik, a leghosszabb 20 mm, lapított, fiatalon sötétbarna, fekete-vöröses heggel.

Tövisek

• Tövisei határozatlan irányúak, gyakran lefelé hajlóak, idősödve szürkésednek.
• Sugár- és középtövis gyakran megkülönböztethetetlen, fiatal növényeken oldalra vagy sugárirányba hajló tövisek is vannak.

Generatív test

Virág

• Átmérő: 20–28 (30) mm, hossz: 25–30 (38) mm.
• Virág a hajtáscsúcs közelében fejlődik a kb. 10 mm hosszú fiatal areolákból.
• Belső lepellevelek: 22 darab, 3,5–4 mm széles, 16–22 mm hosszú, lilásvöröstől rózsás magenta színű, gyakran sötétebb középsávval, hegyes, enyhén fűrészes szélekkel.
• Külső lepellevelek: 12 darab, pikkely alakú, rubinvörös, széle halványabb, 3–12 mm hosszú, 2,5–3,5 mm széles.
• Pericarpellum: 10 mm hosszú, 3,5–4,5 mm átmérőjű, felül sötétvöröses-lila, töve fehéres.
• Bibeszál: 15 mm, fehér vagy halványrózsaszín, 2–4 mm-rel magasabb a porzóknál, hat bibeággal, legtöbbször fehér.
• Porzószálak: lilásrózsaszínűek, sötétrózsaszínűek, porzók kinyílva kerekdedek, élénk vagy sötétsárgák.

Termés

• Ovális, 10 mm hosszú, 5 mm átmérőjű, kopasz, vöröses-sötétlila, alja világosabb, 1–2 hosszanti repedéssel nyílik.
• Magja: 1 mm hosszú, 0,75 mm átmérőjű, fekete, apró gumókkal fedett.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Guanajuato állam északkeleti része, Xichu és Atarjea közelében.
• Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: majdnem kopár, mészkő sziklafelszíneken, ritkás lágyszárú növényzetben, társulásban pl. Selaginella, Echeveria, Strombocactus, Mammillaria, Astrophytum, Ferocactus, Agave, Yucca fajokkal.

Kultúrában tartás

• Talán a legnagyobb termetű Turbinicarpus faj, 4–6 éves korban válik ivaréretté, több periódusban virít.
• Nem önbeporzó; több egyedet kell együtt porozni.
• 2–3 éves egyedek fokozatosan szoktatandók intenzívebb napfényhez, enyhén árnyékolva.
• Öntözés kéthetente, vegetációs időszakban.
• Októbertől márciusig szárazon, 2–10 °C-on tartandó.
• Talaj: bázikus, jó vízáteresztő (mészkőzúzalék vagy alginit hozzáadásával).

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

• Kezdetben az Obregonia monotipicá-hoz sorolták, de virítása és morfológiája egyértelműen a Turbinicarpus-hoz tartozik.
• CITES I. kategória, védett faj.

Szerzők

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László (1), Elhart Zsolt (2), Szigetvári József
• Lektorálta:

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Pozsgások 109. kártya