Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. klinkerianus

Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. klinkerianus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. klinkerianus

Tudományos név

• Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. klinkerianus (Backeb. & H.Jacobsen) Glass & R.A.Foster in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 49(4): 168. 1977 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin „turbo” szóból származik, amely orsó alakú csigát vagy forgócsigát jelent, valamint az ógörög „karpos” (= termés) szóval alkotott összetétel. A név a nemzetség fajainak jellegzetes termésformájára utal.
• A fajnév Karl Schmiedicke (1870–1926) német kaktuszgyűjtő emlékét őrzi, aki Berlinben tevékenykedett.
• Az alfajnév Christian Klinker német kaktuszkertész tiszteletére adott név, aki Schleswig városában dolgozott.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, San Luis Potosí állam, Huizache és Charco Blanco térsége
• Első leírása: Sukkulentenkunde 2: 27–28, 1948 (Turbinicarpus klinkerianus néven)
• Az aktuális taxonómiai rangra emelte: N. P. Taylor, 1998

Fotó: Varga Zoltán

A(z) Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. klinkerianus szinonimái

• ≡ Turbinicarpus klinkerianus, ≡ Strombocactus klinkerianus, ≡ Toumeya klinkeriana, ≡ Toumeya schmiedickeana var. klinkeriana, ≡ Strombocactus schmiedickeanus var. klinkeranus, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. klinkerianus, ≡ Neolloydia schmiedickeana var. klinkeriana, ≡ Pediocactus schmiedickeanus var. klinkerianus, ≡ Turbinicarpus macrochele subsp. klinkerianus, − Strombocactus klinkeranus
• − Turbinicarpus klinkerianus subsp. hiemalis
• − Turbinicarpus klinkerianus subsp. planiziei

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Varga Zoltán

Vegetatív test

Hajtás, szár

Apró termetű, magános növény. Hajtása gömbölyded vagy enyhén lapított, csúcsa kissé benyomott. Átmérője kb. 4 cm, magassága kb. 3 cm. Színe változatos: kékes, lilás, vöröses vagy barnás árnyalatú is lehet, de alapszíne szürkészöld. A színeződés a fényviszonyoktól függően változhat.

Szemölcsök

A bordák alig kivehetők, spirálisan elrendezett, kisméretű, csúcsos szemölcsökre tagolódnak. A szemölcsök csúcsán helyezkednek el az areolák.

Fotó: Varga Zoltán

Axillák

Az axillák nem feltűnőek, a hajtás csúcsán a virágzást megelőzően intenzív fehér gyapjúképződés figyelhető meg.

Areolák

Az areolák fehéren gyapjasak, de hamar lekopaszodnak.

Tövisek

• Középtövis: általában 1–3 db, papírszerű állagú, 5–25 mm hosszú, a csúcs felé görbülő, szürke, barna vagy fekete színű, csúcsuk sötétebb
• Peremtövis: főként fiatal korban jelenik meg, fehér és pelyhes, később lehullik

Fotó: Varga Zoltán

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás csúcsa közelében fejlődnek, megjelenésüket intenzív fehér gyapjúképződés előzi meg. A virág 14–24 mm hosszú és hasonló átmérőjű. Színe piszkosfehér, krémszínű vagy halványsárga.

• Lepellevelek: hosszúkás, lándzsás vagy spatula alakúak, közepükön barnás vagy zöldes középsáv húzódik, amely a külső lepelleveleken különösen jól látható
• Ivarlevelek: a porzószál halványrózsaszín, a portokok mélysárgák; a bibefej fehér, kevés ágú

Termés

A termés kb. 5 mm széles, gömbölyded alakú. Éretten sárgászöld színű, oldalirányban felrepedhet, vagy beszáradhat.

• Magja: apró, kb. 1 mm nagyságú, feketés vagy barnás színű, gömbölyded alakú, felülete finoman pontozott

A faj idegentermékenyülő (allogám), öntermékenyülésre nem képes.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosí állam északi része, Huizache és Charco Blanco térsége
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1500–1800 m tengerszint feletti magasságban fordul elő. Mészköves fennsíki dombokon, hegylábakon és dombtetőkön él. Gyakran található sziklarepedésekben, kőtörmelék között, köves tisztásokon vagy más növények védelmében, például Agave, Yucca, Thelocactus és egyéb kaktuszfajok közelében. A növény gyakran mélyen behúzódik a talajba vagy a kőzetbe, így kiváló rejtőszínt biztosít számára.

• Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. klinkerianus
• 
  Szigetvári József
• 
  Fotó: Szigetvári József
• 
  Fotó: Szigetvári József

Kultúrában tartás

Könnyen tartható és viszonylag gyorsan fejlődő taxon. Magról vetve néhány év alatt eléri a virágzóképes méretet. Világos, napos helyet és mérsékelt öntözést igényel. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, ásványi alapú, például apró mészkőtörmeléket tartalmazó keverék.

Oltani nem szükséges, saját gyökerén is jól fejlődik. Nem sarjad, kizárólag magvetéssel szaporítható.

Télen teljesen szárazon, 5–10 °C közötti hőmérsékleten teleltetendő. Nyáron több hullámban virágozhat, különösen öntözést követően, ami lehetővé teszi a virágzás részleges időzítését.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Turbinicarpus schmiedickeanus fajkomplexum egyik jellegzetes alfaja. A különböző populációk között kisebb eltérések figyelhetők meg, főként a tövisek alakjában, a szemölcsök formájában és a virág színében. A Charco Blanco térség déli ökotípusát gyakran összetévesztik a Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. schwarzii taxonnal.

Egyes szerzők (Donati & Zanovello, 2005) önálló fajként kezelik.

Fotó: Szigetvári József

Taxonómia és filogenetika

Eredetileg önálló fajként (Turbinicarpus klinkerianus) írták le 1948-ban. Később különböző nemzetségekbe is áthelyezték (Strombocactus, Toumeya), majd N. P. Taylor 1998-ban a Turbinicarpus schmiedickeanus alfajaként sorolta be.

A Turbinicarpus schmiedickeanus komplexum változatos és taxonómiailag összetett csoport, amelynek tagjai közeli rokonságban állnak egymással.

Egyéb

Kultúrában elterjedt és viszonylag könnyen beszerezhető taxon. A különböző élőhelyi populációk kisebb morfológiai eltéréseket mutathatnak, ami a fajkomplexum taxonómiai értelmezésének változatosságához vezetett.

Szerzők

• Szöveg és kép: Varga Zoltán
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 815. kártya