Echinocereus leucanthus

Echinocereus leucanthus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus leucanthus

Tudományos név

• Echinocereus leucanthus N.P.Taylor, Gen. Echinocereus: 136. 1985 sec. Sánchez & al. 2018
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: az „echinos” jelentése sün, a „cereus” viaszgyertyát, fáklyát jelent. Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag oszlopszerű testfelépítésére utal.
• A fajnév ógörög eredetű szóösszetétel: „leukos” = fehér, „anthos” = virág. Jelentése fehér virágú.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem részletezett
• Első leírása: Wilcoxia albiflora Backeberg, Cactus (Paris) 7(33), 1952
• Az Echinocereus nemzetségbe sorolta: N. P. Taylor, The Genus Echinocereus: 136, 1985

A(z) Echinocereus leucanthus szinonimái

• = Wilcoxia albiflora

Fotó: Lukoczki Zoltán

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában tőben elágazó. Hajtásai rendkívül karcsúak, hengeresek, 3–6 mm vastagok, legfeljebb 30 cm hosszúak, gyakran a környező növényzetre támaszkodnak. Színük világoszöldtől sötétzöldig, esetenként sötét vöröseszöld árnyalatú.

A hajtások alapjuknál elvékonyodnak, a gumós gyökér feletti szárrész elfásodik. Gyökérzete gumós, a dáliagumókhoz hasonló megvastagodásokat fejleszt.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Bordák

8 alacsony bordája van, amelyek kb. 2 mm szélesek és 0,5 mm magasak.

Areolák

Aprók, kerekek, egymástól 3–5 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

• Középtövis: 2–3 db (ritkán több), nagyon rövid, feketés színű
• Peremtövis: 9–18 db, kb. 1 mm hosszú, fehér

Generatív test

Fotó: Lukoczki Zoltán

Virág

Tölcsér alakú, 2–4 cm hosszú és kb. 4 cm átmérőjű. A hajtás oldalán és csúcsán egyaránt fejlődhet.

A virágcső kívül zöld, számos areolával; areolánként 12–18 db, 3–5 mm hosszú, sötét hegyű fehér tövissel és kevés gyapjúval borított.

A lepellevelek két sorban állnak. A külsők hosszúak, keskenyek, sötétebb árnyalatúak és hátrahajlók. A belsők hosszan elkeskenyedők, fehérek, olykor igen halvány rózsaszín középcsíkkal. A torok barnás színű.

• Ivarlevelek: a porzószálak alul krémszínűek, felül bíboros árnyalatúak, kb. 7 mm hosszúak; a bibeszál kb. 2 cm hosszú, zöldessárga; a bibeágak zöldek

Egy-egy virág 5–6 napig is nyitva maradhat.

Termés

Zöld színű, kb. 1,5 cm hosszú és 8 mm átmérőjű, édeskés illatú.

• Magja: kb. 1 mm nagyságú, színe a vöröstől a feketésbarnáig változik

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Sonora állam délnyugati része (Guaymas-tól délre), valamint Sinaloa állam északnyugati területei (Los Mochis környéke)
• Élőhely, éghajlat, életmód: alacsony tengerszint feletti magasságban, tengerpart közeli területeken él

Kultúrában tartás

Önmagában kevésbé feltűnő növény, de gazdag virágzása rendkívül látványos. A fehér, enyhén rózsaszínes árnyalatú virágok barnás torokkal, lilás porzószálakkal és élénkzöld bibével különleges összhatást keltenek.

Karcsú hajtásai miatt álló helyzetben nehezen nevelhető, ezért célszerű elfekvő formában, megfelelő edényben tartani. Balkonládában is jól nevelhető, kövekkel fedett talajfelszínen.

Világos teleltetést igényel; tapasztalat szerint csak megfelelő fényviszonyok mellett virágzik megbízhatóan. Tavasztól őszig szabadban tartható, félárnyékban vagy akár tűző napon is. A csapadékot jól viseli, ha talaja laza és porózus.

Teleltetése garantáltan fagymentes környezetben történjen, mivel alföldi, tengerparti fajként melegigényesebb a nemzetség legtöbb tagjánál. Talajkeveréke enyhén savanyú kémhatású virágföld legyen, kb. 50% ásványi anyaggal (bazalt, riolit, gránit) lazítva.

Hajtásai könnyen gyökeresednek, így vegetatív úton is egyszerűen szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Rendkívül vékony, szinte ceruzabélnyi hajtásai, gumós gyökérzete és viszonylag nagy, fehér virágai alapján jól elkülöníthető a nemzetség többi fajától.

Taxonómia és filogenetika

Az átsoroláskor a faj az Echinocereus albiflorus nevet kellett volna kapja, azonban ezt a nevet korábban Weingart már érvényesen felhasználta egy másik faj számára, amelyet ma az Echinocereus fendleri szinonimájaként tartanak számon. Emiatt kapta a görög eredetű leucanthus nevet, amely jelentésében megegyezik a latin albiflorus kifejezéssel.

Egyéb

A faj különösen dekoratív bimbókkal rendelkezik, amelyek kontrasztosan csíkozott megjelenésűek.

Szerzők

• Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 197. kártya