Ugrás a tartalomhoz

„Echinocereus polyacanthus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
6. sor: 6. sor:
=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===


* A '''nemzetségnév''' latin eredetű szóösszetétel: „echinus” = sün, „cereus” = gyertya, fáklya. Az előtag a növény erőteljes tövisezettségére, az utótag az oszlopszerű hajtásformára utal.
* A '''nemzetségnév''' latin eredetű szóösszetétel: „''echinus''” = sün, „''cereus''” = gyertya, fáklya. Az előtag a növény erőteljes tövisezettségére, az utótag az oszlopszerű hajtásformára utal.
* A '''fajnév''' ógörög eredetű szóösszetétel: „poly” = sok, „akanthos” = tövis. A név a faj rendkívül gazdag töviszettségére utal.
* A '''fajnév''' ógörög eredetű szóösszetétel: „''poly''” = sok, „''akanthos''” = tövis. A név a faj rendkívül gazdag töviszettségére utal.


<span id="típuspéldány"></span>
<span id="típuspéldány"></span>
=== Típuspéldány ===
=== Típuspéldány ===



A lap jelenlegi, 2026. március 8., 14:07-kori változata

Echinocereus polyacanthus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus
Faj Echinocereus polyacanthus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Echinocereus polyacanthus Engelm., Mem. Tour N. Mexico: 104. 1848 sec. Sánchez & al. 2018
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév latin eredetű szóösszetétel: „echinus” = sün, „cereus” = gyertya, fáklya. Az előtag a növény erőteljes tövisezettségére, az utótag az oszlopszerű hajtásformára utal.
  • A fajnév ógörög eredetű szóösszetétel: „poly” = sok, „akanthos” = tövis. A név a faj rendkívül gazdag töviszettségére utal.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mojalca, Chihuahua állam, Mexikó
  • Első leírása: Engelmann in Wislizenius: Memoir of a Tour to Northern Mexico, 1848
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Engelmann, 1848

A(z) Echinocereus polyacanthus szinonimái

  • Cereus polyacanthus, ≡ Echinocereus triglochidiatus var. polyacanthus, ≡ Echinocereus triglochidiatus subsp. polyacanthus
  • = Cereus leeanus, ≡ Echinocereus leeanus
  • = Cereus pleiogonus, ≡ Echinocereus pleiogonus
  • = Echinocereus durangensis
  • = Echinocereus durangensis var. nigrispinus
  • = Echinocereus durangensis var. rufispinus
  • = Echinocereus acifer var. diversispinus
  • = Echinocereus acifer var. durangensis
  • = Echinocereus leeanus var. multicostatus
  • = Echinocereus marksianus
Fotó: Bodor János

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Erősen sarjképző, egy tőből akár száznál is több hajtást nevelő faj. Gyökérzete elágazó, sekélyen elterülő. A hajtás gömb alakú vagy rövid oszlopos, 5–40 cm magas és 5–10 cm átmérőjű. Színe a zöldtől a sötétzöldig változik.

Bordák

11–15 bordája 0,5–2 cm magas, alakjuk az ellaposodótól a keskeny élűig változik, enyhén dudoros felszínűek.

Areolák

Kerek vagy megnyúlt areolák, fiatalon sűrű gyapjúval fedettek, 0,5–2 cm távolságra helyezkednek el egymástól.

Tövisek

Fotó: Bodor János
  • Középtövis: 1–5 db, erőteljes, szétálló, gyakran 5 cm-nél hosszabb, keresztmetszetben közel kerek (0,5–1 mm átmérőjű), színe sárgásbarnától feketéig változhat
  • Peremtövis: 9–12 db, 1–2,5 cm hosszú, barnás-szürkéssárga árnyalatú

Generatív test

Virág

A virág 3–6 cm hosszú, teljes nyílásban 3–5 cm átmérőjű. A vacok 1–1,5 cm hosszú és kb. 1 cm átmérőjű. A virágcső rövid, vöröses színű, areoláin sűrű areolaszőr és számos, akár 2 cm hosszú tövis található.

  • Lepellevelek: lándzsás alakúak; a külsők vöröseszöldek, a belsők pirosak, gyakran sárgás középrésszel
  • Ivarlevelek: porzószálak sárgásfehérek, portokok vöröses vagy sötétrózsaszín árnyalatúak, bibeszál fehér, 8–9 ágú, bibe zöld vagy sárgás, a porzók fölé emelkedik

Termés

Körte alakú, zöld színű termés.

Fotó: Szigetvári József
  • Magja: feketésbarna, 1–1,5 mm nagyságú

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó – Chihuahua (Mojalca), Durango, valamint Baja California (San Carlos környéke); egyes előfordulások az Egyesült Államok határvidékén, El Paso térségében
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 100–2500 m tengerszint feletti magasságban, ásványi, vulkanikus eredetű, humuszban szegény talajokon él. Gyakran Agave, Opuntia, Mammillaria és más Echinocereus fajok társaságában fordul elő. Virágzási ideje természetes élőhelyén április–május, az alacsonyabb fekvésű populációk (korábban var. pacificus) esetében február–március.
Fotó: Szigetvári József

Kultúrában tartás

Teleltetése hűvös, száraz, fagymentes körülmények között javasolt. Nyáron napos, szellős helyen tartható, de a tartós, hideg csapadéktól célszerű védeni. Talaja ásványi jellegű, kiváló vízáteresztő képességű legyen.

Általában május–júniusban virágzik, egyszerre több virágot hoz, amelyek 5–7 napig díszítenek. Magról nevelt példányok 2–3 cm átmérő elérése után, rendszerint 3–4 éves korban válnak virágzóképessé.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Rendkívül változékony faj. A hajtások méretében (5–40 cm), a tövisek hosszában, számában és színében, valamint a virág árnyalatában jelentős eltérések mutatkoznak. Egyes populációk virágai élénk, fénylő kárminvörös színűek. A Baja California területén előforduló populációt korábban var. pacificus néven különítették el, de ez a név ma nem érvényes.

Taxonómia és filogenetika

A faj taxonómiai története összetett, számos változat- és fajnév kapcsolódik hozzá. Korábban leírták Echinocereus mombergerianus néven is (R. W. Frank Observatory, 2500 m), amelyet később a faj körébe vontak. Egyes szerzők az Echinocereus triglochidiatus egyik változataként is kezelték.

Egyéb

A természetben előfordulnak 40 cm magas és 10 cm átmérőjű példányok is, de sok állomány alacsony, kompakt növekedésű. A faj nagyfokú morfológiai változatossága miatt a gyűjteményekben ma is számos szinonim névvel találkozhatunk.

Szerzők

  • Szöveg: Sorin Copăcescu
  • Fordította: Lőrincz István
  • Kép: Bodor János
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 171. kártya