Ugrás a tartalomhoz

„Tacinga saxatilis subsp. saxatilis” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „bélyegkép Kategória:Tacinga
 
 
(3 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Taxonbox | accepted = Tacinga saxatilis subsp. saxatilis (K.Schum.) N.P.Taylor & Zappi (1997)}}
[[Fájl:Tacinga saxatilis subsp. saxatilis.Rigi 01.jpg|bélyegkép]]
[[Fájl:Tacinga saxatilis subsp. saxatilis.Rigi 01.jpg|bélyegkép]]
=== A név eredete, etimológia ===
A nemzetségnév, ''[[:Kategória:Tacinga|Tacinga]]'', a brazíliai kaktuszok hazájára utaló „Caatinga” szó anagrammája, melyet '''Britton Nathaniel Lord''' és '''Rose Joseph Nelson''' alkottak meg. Az alfaji jelző, a latin ''saxatilis'', jelentése „sziklák között élő” vagy „sziklalakó” (a ''saxum'' – szikla szóból), amely a növény tipikus élőhelyére utal. A nevet eredetileg '''Schumann Karl Moritz''' adta a fajnak 1897-ben, hangsúlyozva a növény sziklás felszínekhez való kötődését.
=== Típus ===
* ''Tacinga saxatilis'' (K.Schum.) N.P.Taylor & Zappi; '''Glaziou Auguste François Marie''' #19372, '''Brazília''', Minas Gerais, 1892 (B, K).
* '''Első leírása:''' Gesamtbeschreibung der Kakteen 749. (1897) – mint ''Opuntia saxatilis''.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Taylor Nigel Paul''' és '''Zappi Daniela Cristina''' 1997.
{{Típusfaj | Tacinga saxatilis | limit=5}}
{{Kaktusz szinonimák}}
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
=== Vegetatív test ===
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
A ''[[Tacinga saxatilis subsp. saxatilis]]'' alacsony termetű, cserjés növekedésű kaktusz, amely ritkán haladja meg az 1 méteres magasságot. A '''hajtás''' szegmensekre tagolt; a szegmensek (kladódiumok) lapítottak, vékonyak, hosszúkás-tojásdad vagy kör alakúak, sötétzöldek vagy szürkészöldek. A '''szár''' idősebb korában sem válik markánsan fásodott törzzsé, inkább szétterülő bokrot alkot. Az '''areolák''' kicsik, szürkés nemezzel és sűrű, barna ''glochidium-ok'' csoportjaival borítottak. A '''tövisek''' ennél az alfajnál általában hiányoznak, vagy csak nagyon aprók és fejletlenek, ami puha megjelenést kölcsönöz a növénynek. A '''levelek''' redukáltak, hengeresek és csak a legfiatalabb hajtásokon láthatók rövid ideig. A '''gyökérzet''' gyakran rostos, jól rögzül a sziklák repedéseiben.
=== Generatív test ===
==== Virág ====
A '''virág''' nappal nyílik, viszonylag kicsi (3-4 cm), a hajtások szélén fejlődik. Színe jellemzően élénk sárga vagy narancssárga.
* '''Takarólevelek:''' A '''külső lepellevél''' zöldes-sárga, a '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' széles, szétterülő, sárga. Egy sorban maradjon!
* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' sárgák, a '''portokok''' krémszínűek; a '''termő''' alsó állású, a '''bibeszál''' rövid, a '''bibe''' 5-6 ágú, sárgásfehér. Egy sorban maradjon!
==== Termés ====
A '''termés''' gömbölyded vagy tojásdad bogyó, éretten sárgás-zöld vagy halvány narancssárga, lédús.
* '''Magja:''' A '''magja''' 3-4 mm-es, kemény arillusszal burkolt, sárgásbarna.
== Elterjedés és élőhely ==
* '''Földrajzi elterjedés:''' Az alfaj endemikus '''Brazília''' északkeleti részén, főként '''Minas Gerais''' és '''Bahia''' államok szemiarid területein fordul elő.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Tipikus ''''litofiton'''' növény, amely sziklás kibúvásokon, kvarcit vagy mészkő alapkőzetű hegyoldalak repedéseiben él. A Caatinga vegetáció része, ahol a forró, száraz éghajlathoz alkalmazkodott.
== Kultúrában tartás ==
Gyűjteményekben viszonylag ritka, mivel kevésbé látványos, mint a tövisesebb rokonai. Tartása meleg, napos helyet igényel. A ''[[Tacinga saxatilis subsp. saxatilis]]'' érzékeny a túlöntözésre, ezért ásványi anyagokban gazdag, kiváló vízelvezetésű aljzatot igényel. Télen minimum 10-12 °C-on, teljesen szárazon kell tartani.
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A ''[[Tacinga saxatilis subsp. saxatilis]]'' megkülönböztethető a ''[[Tacinga saxatilis subsp. estevesii]]'' alfajtól a tövisek szinte teljes hiánya és a valamivel kisebb termet alapján. Az '''''[[:Kategória:Opuntia|Opuntia]]''''' nemzetség hasonló fajaitól a virág belső szerkezete és a magok morfológiája választja el.
== Taxonómia és filogenetika ==
Az alfaj a filogenetikai fán a lapított szárú ''[[:Kategória:Tacinga|Tacinga]]''-klád tagja, amely a brazil Caatinga sziklás élőhelyeihez való adaptáció során különült el.
== Forrás ==
* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:994998-1 Plants of the World Online - Tacinga saxatilis subsp. saxatilis]
* [https://www.ipni.org/n/994998-1 International Plant Names Index - Tacinga saxatilis subsp. saxatilis]
* [http://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/18844/Tacinga_saxatilis_subsp._saxatilis LLIFLE - Encyclopedia of Cacti - Tacinga saxatilis subsp. saxatilis]


[[Kategória:Tacinga]]
[[Kategória:Tacinga]]

A lap jelenlegi, 2026. április 12., 08:17-kori változata

Tacinga saxatilis subsp. saxatilis

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Opuntioideae
Nemzetség-
csoport
Opuntieae
Nemzetség Tacinga
Faj Tacinga saxatilis
Alfaj Tacinga saxatilis subsp. saxatilis

Tudományos név

  • Tacinga saxatilis subsp. saxatilis (K.Schum.) N.P.Taylor & Zappi (1997)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, Tacinga, a brazíliai kaktuszok hazájára utaló „Caatinga” szó anagrammája, melyet Britton Nathaniel Lord és Rose Joseph Nelson alkottak meg. Az alfaji jelző, a latin saxatilis, jelentése „sziklák között élő” vagy „sziklalakó” (a saxum – szikla szóból), amely a növény tipikus élőhelyére utal. A nevet eredetileg Schumann Karl Moritz adta a fajnak 1897-ben, hangsúlyozva a növény sziklás felszínekhez való kötődését.

Típus

  • Tacinga saxatilis (K.Schum.) N.P.Taylor & Zappi; Glaziou Auguste François Marie #19372, Brazília, Minas Gerais, 1892 (B, K).
  • Első leírása: Gesamtbeschreibung der Kakteen 749. (1897) – mint Opuntia saxatilis.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Taylor Nigel Paul és Zappi Daniela Cristina 1997.
Tacinga saxatilis képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Tacinga saxatilis subsp. saxatilis szinonimái

  • Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A Tacinga saxatilis subsp. saxatilis alacsony termetű, cserjés növekedésű kaktusz, amely ritkán haladja meg az 1 méteres magasságot. A hajtás szegmensekre tagolt; a szegmensek (kladódiumok) lapítottak, vékonyak, hosszúkás-tojásdad vagy kör alakúak, sötétzöldek vagy szürkészöldek. A szár idősebb korában sem válik markánsan fásodott törzzsé, inkább szétterülő bokrot alkot. Az areolák kicsik, szürkés nemezzel és sűrű, barna glochidium-ok csoportjaival borítottak. A tövisek ennél az alfajnál általában hiányoznak, vagy csak nagyon aprók és fejletlenek, ami puha megjelenést kölcsönöz a növénynek. A levelek redukáltak, hengeresek és csak a legfiatalabb hajtásokon láthatók rövid ideig. A gyökérzet gyakran rostos, jól rögzül a sziklák repedéseiben.

Generatív test

Virág

A virág nappal nyílik, viszonylag kicsi (3-4 cm), a hajtások szélén fejlődik. Színe jellemzően élénk sárga vagy narancssárga.

  • Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes-sárga, a belső lepellevél vagy sziromlevél széles, szétterülő, sárga. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A porzószálak sárgák, a portokok krémszínűek; a termő alsó állású, a bibeszál rövid, a bibe 5-6 ágú, sárgásfehér. Egy sorban maradjon!

Termés

A termés gömbölyded vagy tojásdad bogyó, éretten sárgás-zöld vagy halvány narancssárga, lédús.

  • Magja: A magja 3-4 mm-es, kemény arillusszal burkolt, sárgásbarna.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Az alfaj endemikus Brazília északkeleti részén, főként Minas Gerais és Bahia államok szemiarid területein fordul elő.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus 'litofiton' növény, amely sziklás kibúvásokon, kvarcit vagy mészkő alapkőzetű hegyoldalak repedéseiben él. A Caatinga vegetáció része, ahol a forró, száraz éghajlathoz alkalmazkodott.

Kultúrában tartás

Gyűjteményekben viszonylag ritka, mivel kevésbé látványos, mint a tövisesebb rokonai. Tartása meleg, napos helyet igényel. A Tacinga saxatilis subsp. saxatilis érzékeny a túlöntözésre, ezért ásványi anyagokban gazdag, kiváló vízelvezetésű aljzatot igényel. Télen minimum 10-12 °C-on, teljesen szárazon kell tartani.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Tacinga saxatilis subsp. saxatilis megkülönböztethető a Tacinga saxatilis subsp. estevesii alfajtól a tövisek szinte teljes hiánya és a valamivel kisebb termet alapján. Az Opuntia nemzetség hasonló fajaitól a virág belső szerkezete és a magok morfológiája választja el.

Taxonómia és filogenetika

Az alfaj a filogenetikai fán a lapított szárú Tacinga-klád tagja, amely a brazil Caatinga sziklás élőhelyeihez való adaptáció során különült el.

Forrás