Kategória:Tacinga

• Tacinga Britton & Rose, Cactaceae 1: 39. 1919. Sec. Hunt (2016)

A brazil északkeleti régió, a Caatinga (vagy Catinga) anagrammája, ahol a nemzetség fajai élnek. Ezt a régiót egy félsivatagi xerofita (xerophyticus) növényzet jellemzi, mely tövises lombhullató cserjékből és kaktuszokból áll.

• Tacinga funalis Britton & Rose
• Első leírása: Britton & Rose, 1919

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Bokros (fruticosus) vagy kúszó (lianiformis) növények nemzetsége. Álló (erectus), kúszó (scandens) vagy heverő (repens) növekedésűek. Ízelt (articulatus) hengeres (cylindricus), vagy megnyúlt (elongatus) és lapított (compressus) szárak. A szárak kerekítettek (rotundus) vagy elliptikusak (ellipticus).

Fekete (niger) színűek, könnyen leváló glochidium-okkal.

1–6 tűszerű (aciculate) tövis (spina), változó méretűek. Néha hiányoznak (absens) vagy könnyen lehullanak.

• Nappali (diurnalis) vagy éjszakai (nocturnalis) nyílású, önmeddő (autosterilis).
• A szár csúcsának közelében (juxta apex) jön létre.
• A lepellevél-cimpák (segmentum perianthii) egyes fajokban erősen visszahajlóak (recurvatus).
• A felálló porzók nem érzékenyek (stamina non sensitivus) (ellentétben az Opuntia nemzetséggel).
• Halványsárga, zöldes, barnás vagy lilás árnyalattal, vagy mély narancstól pirosig terjedő színű.
• Vastag, üreges (cavus) és pikkelyes (squamosus) virágcsővel (tubus floralis) rendelkezik.
• Az areolákon glochidák (glochidium) vannak.
• Kolibrík (Trochilidae) vagy rovarok (insecta) porozzák nappal, az éjszakai beporzók ismeretlenek (ignotus).

Megnyúlt (elongatus), húsos (carnosus), zöld, fehéres, barnás vagy vöröses színű. Mélyen köldökös (umbilicatus profundus), a száradt lepelmaradványok lehullóak (perianthium siccum deciduum).

• Magja: Nagy (akár <math display="inline">5 \text{ mm}</math>), fehérestől barnásig terjedő színű. Általában kevés (paucus), gömb alakú (globosus)tól közel gömb alakúig (subglobosus) vagy körte alakúig (pyriformis). Enyhén oldalasan lapított (compressus lateraliter leviter), bőrszerű (coriaceus) arillussal (arillum) rendelkezik. A köldökzsinór (funicularis) köpeny sűrűn szőrökkel (trichoma) fedett.

Földrajzi elterjedés: Brazília (Alagoas, Bahia, Minas Gerais, Paraiba, Pernambuco, Rio Grande do Norte, Sergipe), Venezuela (Sucre).

Élőhely: A brazil északkeleti caatinga száraz tüskés erdeiben, mészkő (calx) vagy gránit (graniticus) kiemelkedéseken, sziklás talajon.

Fák alatt, más kaktuszok és pozsgások (Melocactus, Arrojadoa, Jatropha és kaudiciform vagy geofita növények) között.

Egyes fajok (T. funalis) fák ágainak segítségével nőnek, kevert (inextricabilis) szár-gubancot alkotva, törmelékes (detritalis) talajon.

• Éghajlati tényezők: 20 m (T. lilae) és 1550 m tengerszint feletti magasság között fordul elő.
• Növénytársulás, életmód: A caatinga száraz tüskés erdőiben.

A felálló porzók (stamina erectus) nem érzékenyek (non sensitivus), ellentétben az Opuntia nemzetséggel.

• Többször kimutatták, hogy nem tartozik az Opuntia s.str. kládba.
• Testvércsoportja a Brasiliopuntia.
  • Források: Griffith & Porter (2009); Majure et al. (2012); Köhler et al. (2020, 2021).

• Szöveg: Britton & Rose
• Forrás: https://thelastcactusclassification.top/category/tacinga/