Echinocereus engelmannii

Echinocereus engelmannii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus engelmannii

Tudományos név

• Echinocereus engelmannii (Parry ex Engelm.) Lem., Cactées: 56. 1868. Sec. Sánchez & al. (2018)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• Echinus (ógörög-latin) sünt, a cereus (latin) viaszgyertyát (átvitt értelemben kövéret) ahhoz hasonlót jelen az oszlopos termet után.
• A fajnevét Georg(e) Engelmann (1809-1884) német orvos-botanikusról lett elnevezve, aki jelentős expedíciókben vett részt letelepedve az USA-ban és számos fajt fedezett fel valamint írt le itt és Mexikóban.

Echinocereus engelmannii képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Echinocereus engelmannii szinonimái

• ≡ Cereus engelmannii, ≡ Pilocereus engelmannii, ≡ Echinocereus engelmannii var. engelmannii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Csoport-képző, elágazik tőben, 3-60 hajtásból álló telepeket alkot, amik elérhetik az 1 méteres átmérőt is. Teste hengeres, zöld, felálló, 5-60 cm hosszú, 3,8-8,7 cm vastag, az erős tövisek eltakarják. 10-13 bordája nem szemölcsökből áll. Középtövise 2-7 db, szögletes, merev vagy hajlékony, egyenes vagy csavarodott, legfeljebb 7 cm hosszú. Nagyon változatos faj. Egyes élőhelyeken egységes megjelenésű, másutt egyetlen hegyoldalon vegyesen nő mindenféle tövisszínű forma. Általában egy példányon belül sem egyforma minden tövis, méretben és színben is nagy eltérések vannak. Találkoztunk pl. sárga-fehér, barna-fehér növényekkel, de egyszínűűt csak fehér tövissel láttunk.

Generatív test

Virág

A virágok a test felső részén jelennek meg, rövid tölcséresek, bíborvörös vagy levendula színűek, legfeljebb 9 cm-esek.

• Takarólevelek:
• Ivarlevelek: A bibe zöld.

Termés

A termés vörös, lédús, ehető, legfeljebb 3 cm hosszú, lehulló töviseket visel.

• Magja: Élőhelyi, gyűjtőszámos magból sokféle magonc lesz, ez így természetes.

Elterjedése és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Nagy területen elterjedt az USA délnyugati és Mexikó északnyugati részén valamint a Kaliforniai-félszigeten.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• A tengerszinttől 2400 méteres magasságig előfordul.
• Sziklás, kavicsos hegy és domboldalakon, vízmosások szélén, kanyonokban, félsivatagi vagy száraz klímában, ritkás cserjék vagy ritkás borókás fenyőerdőkben, szórványos pázsitfűfélék között él.

Kultúrában tartás

Könnyen tartható faj, nincsenek speciális igényei. A tűző napot viszont hatalmas tövisekkel hálálja meg. Az új hajtásain frissen fejlődött tövisek gyönyörű színesek, ezek a legszebb díszei ennek a fajnak. Virágot csak keveset hoz és csak az idősebb, legalább 5-10 éves példányokon számíthatunk rá, de akkor sem tömegesen. Meghálálja az ásványi anyagokban gazdag, bázikus talajt.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

• Az itt felsorolt változatokat a legújabb rendszertan nem ismeri el, egy kivétellel: a var. nicholii önálló faji rangot kapott Echinocereus nicholii (Lyman David Benson) Bruce Dale Parfitt 1987 néven. A többi azonban nem különül el élesen.
• A var. engelmannii: erős, majdnem egyenes, változatos színű töviseket visel.
• A var. acicularis Lyman David Benson 1969: tövisei egyenesek, gyengék, hajlékonyak.
• A var. armatus Lyman David Benson 1969: erős tövisei vastagok, hajlottak vagy csavarodottak, sárgák vagy rózsaszínesek.
• A var. chrysocentrus (George Engelmann & John Milton Bigelow) Theodor Rümpler 1885: tövisei erősek, kardszerűek, változatos színűek.
• A var. howei Lyman David Benson 1974: nagy termetű (45 cm magas), nagyon erős, vastag sárga tövisekkel.
• A var. munzii (Samuel Bonsall Parish) Roy Headley Pierce & Francis Raymond Fosberg 1933: nagy csoportokat képez, tövisei hajlékonyak, görbültek, csavarodottak, rózsaszínesek.
• A var. purureus Lyman David Benson 1969: sötét vöröses tövisű, sötét virágú.
• A var. variegatus (George Engelmann & John Milton Bigelow) Theodor Rümpler 1885: törpe forma, tövisei barn egyenesek, középtövisei sötétek, a peremtövisek fehérek.
• A var. nicholii (Echinocereus nicholii): magas, 60 cm-re is megnövő, sárga tövisű.

Megjegyzés
Ez cikk a 2005-ben készült és az akkori rendszertani álláspontot tükrözi. Ma a megemlített taxonok a Korotkova Checklist szerint:

• A var. engelmannii: Echinocereus engelmannii szinonimája
• A var. acicularis: a Echinocereus engelmannii subsp. engelmannii szinonimája
• A var. armatus: a Echinocereus engelmannii subsp. engelmannii szinonimája
• A var. chrysocentrus: a Echinocereus engelmannii subsp. engelmannii szinonimája
• A var. howei: a Echinocereus engelmannii subsp. engelmannii szinonimája
• A var. munzii: a Echinocereus engelmannii subsp. engelmannii szinonimája
• A var. purureus: a Echinocereus engelmannii subsp. engelmannii szinonimája
• A var. variegatus: a Echinocereus engelmannii subsp. engelmannii szinonimája
• A var. nicholii (Echinocereus nicholii): önálló faj

Taxonómia és filogenetika

Első leírása ill. aktuális nemzetségbe helyezése: Amer. Jour. Sci. II. 14: 328. 1852., Cactees 56. 1868. Család: Lemaire 1868 Cactaceae.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Barna János, Szerkesztette: Lukoczki Zoltán
• Kép: Bodor János
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 99. kártya