Echinocereus scheeri subsp. gentryi

Echinocereus scheeri subsp. gentryi
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus scheeri
Alfaj	Echinocereus scheeri subsp. gentryi

Tudományos név

• Echinocereus scheeri subsp. gentryi (Clover) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997. Sec. Hunt (2016)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetség neve ógörög-latin szóösszetétel („echinos” = sün, tengerisün, „cereus” = kandeláber, gyertya, viaszgyertya, gyertyatartó), az előtag a tövises mivoltát, az utótag az alakját jellemzi e taxonnak.
• A faj egy német kereskedő, Frederik Scheer (1792–1868) nevét viseli, aki élete nagy részében az angliai Kew-ban élt. Jeles növénykedvelő volt, érdeklődése többek között a kaktuszokra is kiterjedt.
• Az alfajt Howard S. Gentry (1903–1996) amerikai botanikusról nevezték el, aki különösen az Agave nemzetség szakértőjeként és kutatójaként vált ismertté.

Echinocereus scheeri subsp. gentryi képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Echinocereus scheeri subsp. gentryi szinonimái

• ≡ Echinocereus gentryi, ≡ Echinocereus scheeri var. gentryi
• = Echinocereus cucumis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Sarjadó, csoportképző növény, hajtásai néha felállók, de az élőhelyen az idősebb példányok inkább elterülő vagy kúszó telepeket képeznek. A hajtások hengeresek, de a csúcsuk felé fokozatosan vékonyodnak. Hosszuk 10–20, de akár 70 cm is lehet, átmérőjük pedig 1,5–4 cm. Színük lehet sárgászöld, sötétzöld, erős fénynek tartósan kitett növényeknél lilásbodó színeződés is előfordul. Ez először az areolák körül, majd a bordák élén jelenik meg, de kiterjedhet a szár napfénynek kitett csaknem teljes felületére is. 4–5 db bordája elég alacsony, de jól látható. Ezek tompa élűek, alig dudorosak, egyenesek, vagy kissé csavart lefutásúak. Tövisei gyakran olyan rövidek, hogy a növény szinte tövistelennek látszik. Hosszuk legfeljebb 2 mm-t érhet el. Középtöviseinek száma 0–4 db, színük fehértől barnásig terjedhet, hosszuk 1–2 mm. 6–13 db fehér vagy világosbarna peremtövist visel, ezek hossza szintén 1–2 mm.

Generatív test

Virág

Virágai a hajtások oldalán, hegyes csúcsú bimbókból fejlődnek. A virágok tölcsér alakúak, a virágcső feltűnően hosszú. A virág teljes hossza 6–12 cm, átmérője 4–8 cm. A tövisek a virágcső és a termés areoláin is lényegesen rövidebbek, mint a subsp. scheeri-nél, legfeljebb 3 mm-esek.

• Takarólevelek: A lepellevelek fordított lándzsa alakúak, hegyes végűek, rózsaszínűek, a torkuk (párta) fehéres, vagy sárga. One line.
• Ivarlevelek: A virág belső részében elhelyezkedő porzószálak, portokok, valamint a termő egységei. One line.

Termés

Rövid tojásdadok, héjuk fényes zöld, a gyümölcshús (pulpa) fehér. Az érett termések az oldalukon hosszirányban felrepednek, 15–20 x 15–20 mm-esek, barnás árnyalatúvá válnak.

• Magja: Magvai 1,0 x 0,8 mm-esek, feketék.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Elterjedési területe Mexikó Sonora és Chihuahua államaira korlátozódik.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Típuspéldányát Sonora államban, a Saucito-kanyonnál gyűjtötték. Élőhelye gyakran gránitrepedésekben felhalmozódott talajon, kőzettörmeléken található meg. Ritkás pázsitfűfélék, vagy szórványos cserjék, egyéb növények sporadikus közösségében él.

Kultúrában tartás

Kultúrában könnyen nevelhető és virágoztatható növény. Igényei nagyjából megegyeznek a subsp. scheeri igényeivel, talán fagytűrése egy kicsit mérsékeltebb. Látványos színhatású virágait a tavasz és a koranyár folyamán viszonylag bőségesen hozza. A virágok kora délután nyílnak ki teljesen és egész éjjel nyitva maradnak. Délelőtt becsukódnak, majd délután ismét kitárulnak és ez 3–5 napon át ismétlődik, az időjárástól és a növény kondíciójától függően.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxont 4–5 db alacsonyabb, tompa élű bordája, valamint rendkívül rövid, legfeljebb 2 mm-es tövisei különböztetik meg, amelyek miatt a növény szinte tövistelennek látszik. A virágcső és a termés areoláin lévő tövisek is lényegesen rövidebbek (legfeljebb 3 mm-esek), mint a subsp. scheeri esetében.

Taxonómia és filogenetika

A típuspéldányt Clover Elzada Urseba gyűjtötte 1932-ben, majd 1938-ban önálló fajként írta le Echinocereus gentryi néven. Az alfaji szintű átsorolást Nigel Paul Taylor végezte el 1997-ben.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 629. kártya