Ugrás a tartalomhoz

„Pterocactus tuberosus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „ | név = Pterocactus tuberosus | kép = | kép_aláírás = | országok = Argentína (Patagónia) | rendszertan = | ország = Plantae | törzs = Angiospermae | osztály = Eudicots | rend = Caryophyllales | család = Cactaceae | nemzetség = Pterocactus | faj = P. tuberosus | tudományosnév = ''Pterocactus tuberosus'' (Pfeiff.) Britton & Rose }} '''Pterocactus tuberosus''' egy különleges, geofiton kaktuszfaj, amely Argentína száraz, félsivatagos rég…”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(19 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Taxonbox | accepted = Pterocactus tuberosus (Pfeiff.) Britton & Rose, Cactaceae 1: 32. 1919. Sec. Hunt (2016) }}
[[Fájl:20250513 163223.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
[[Fájl:20250515 184935.jcs.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
=== A név eredete, etimológia ===


| név = Pterocactus tuberosus
* A nemzetségnév a görög ''pteron'' (szárny) és a latin ''cactus'' szavak összetétele, amely a nemzetségre egyedülálló módon jellemző szárnyas magvakra utal.
| kép =
* A faji jelző, a ''tuberosus'', a latin ''tuber'' (gumó, duzzanat) szóból származik, utalva a növény hatalmas, gumószerűen megvastagodott föld alatti raktározó szervére. A fajt eredetileg '''Ludwig Karl Georg Pfeiffer''' írta le 1837-ben mint ''Opuntia tuberosa''.
| kép_aláírás =
| országok = Argentína (Patagónia)
| rendszertan =
| ország = Plantae
| törzs = Angiospermae
| osztály = Eudicots
| rend = Caryophyllales
| család = Cactaceae
| nemzetség = Pterocactus
| faj = P. tuberosus
| tudományosnév = ''Pterocactus tuberosus'' (Pfeiff.) Britton & Rose
}}


'''Pterocactus tuberosus''' egy különleges, geofiton kaktuszfaj, amely [[Argentína]] száraz, félsivatagos régióiban őshonos. Jellegzetessége a föld alatt elhelyezkedő, vízraktározásra szolgáló gumós gyökér, valamint a könnyen letörő, szegmentált hajtások.
=== Típus ===


== Leírás ==
* ''Opuntia tuberosa'' Pfeiff.; '''Franz Julius Ferdinand Meyen''', '''Argentína''', Mendoza, 1833.
=== Gyökér ===
* '''Első leírása:''' Enumeratio Diagnostica Cactearum hucusque Cognitarum: 146. (1837).
Nagy, gumós (tuberózus) gyökérrendszer, akár 8 cm átmérővel. Mélyen a talajba nyúlik, és a hajtások ebből törnek elő. A gumó rendkívül fontos a száraz időszakok átvészelésében.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Nathaniel Lord Britton''' és '''Joseph Nelson Rose''' 1919.


=== Szár ===
{{Típusfaj | Pterocactus tuberosus | limit=5}}
Szegmentált, hengeres hajtásokból áll, amelyek gyakran elágaznak, idővel kissé fásodnak. A szárak törékenyek és könnyen leválnak, lehetővé téve a vegetatív szaporodást. Hosszuk 7–20 (ritkán akár 40) cm, átmérőjük 0,8–1,5 cm. Színük a világoszöldtől a barnásliláig változik. A bimbóudvar alatt gyakran megfigyelhető egy lilás csík.


=== Tüskék ===
{{Kaktusz szinonimák}}
Areolánként 8–12 tüske, 5–10 mm hosszúak, fehéres színűek. A hajtásokon ritkán helyezkednek el, serteszerűek, finomak.


=== Virág ===
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
A virágok terminális helyzetűek, az új hajtások csúcsán nyílnak, cső nélkül. Átmérőjük 3–5 cm. Színük halványsárgától a narancssárgáig, rézszínű árnyalatokkal. A lepelszeletek felállóak. A bibe majdnem fehér, rózsaszín vagy mélyvörös lehet. Teljes napsütés hatására nyílnak ki.


=== Termés és mag ===
=== Vegetatív test ===
Száraz, tüskés toktermés. Felnyílás után szórja szét a magvakat. A mag fekete helyett fehér színű, rendkívül szokatlan módon szárnyas — a szárnnyal együtt 10–12 mm átmérőjű. Ez segíti a szél általi terjedést.
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
A növény legszembetűnőbb jellemzője a hatalmas, répaszerűen megvastagodott, gyakran 10–15 cm átmérőjű gumós '''gyökér''' vagy '''gyökérzet''', amelyből vékony, törékeny hajtások erednek. A föld feletti '''hajtás''' tagolt; a '''szár''' szegmensei hengeresek, 2–5 cm hosszúak és 1 cm körüli átmérőjűek, színük barnászöld, néha lilás árnyalatú. A '''bordák''' nem kifejezettek, a felületet inkább alacsony '''szemölcsök''' borítják. Az '''areolák''' kicsik, sűrűn helyezkednek el, rajtuk apró, sárgás-barna ''glochidium-ok'' és számos rövid '''tövis''' található. A '''peremtövis''' és '''középtövis''' nehezen különíthető el; a '''tövisek''' száma areolánként 8–12, hosszuk alig pár milliméter, a bőrfelszínhez simulnak, színük fehéres vagy barnás. A '''levelek''' aprók, hengeresek és rendkívül hamar lehullanak.


== Élőhely és elterjedés ==
=== Generatív test ===
Argentína északi és déli részein (pl. [[Salta]], [[Catamarca]], [[La Rioja]], [[San Juan]], [[Mendoza]], [[La Pampa]], [[Río Negro]], [[Neuquén]], [[Buenos Aires]]), különösen a [[Patagónia]] régióban. A faj 0–2500 méter tengerszint feletti magasság között fordul elő.
==== Virág ====
A '''virág''' a hajtások csúcsán, terminálisan fejlődik, szinte teljesen besüllyed a szegmens végébe. A '''virág''' színe citromsárga, sárgásbarna vagy rézszínű, átmérője 3–5 cm.


== Ökológia ==
* '''Takarólevelek:''' A '''külső lepellevél''' zöldes-barna, a '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' selymes fényű, sárga vagy barnás árnyalatú.
Száraz, félsivatagos élőhelyeken, főként homokos vagy sós, gyakran dűnés területeken él, ahol a talaj felszíne alatt rejtve marad a növény tömege. Jellemző rá, hogy a nyugalmi időszakban (ősszel és télen) elveszíti föld feletti hajtásait, amelyek a szél által elszóródva hozzájárulhatnak a vegetatív szaporodáshoz. A gumós gyökérből a következő szezonban új hajtások fejlődnek.
* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' sárgák, érintésre érzékenyek (szeizmonasztia); a '''termő''' alsó állású, a '''bibeszál''' vaskos, a '''bibe''' 5-8 ágú, sötétvörös vagy bíborlila színű.


== Környezeti igények ==
==== Termés ====
* '''Fény''': Teljes napfényt igényel.
A '''termés''' száraz, kupakszerűen kinyíló (dehiszkens) toktermés, amely a szegmens csúcsán képződik.
* '''Hőmérséklet''': Nyáron meleg, télen hűvös, 5–10 °C körüli teleltetést kíván, fagyérzékeny.
* '''Öntözés''': Nyáron mértékkel, csak ha a talaj kiszáradt. Télen szinte teljesen szárazon tartandó.
* '''Talaj''': Jó vízelvezetésű, kavicsos-homokos (pl. kaktuszföld + perlit vagy pumice).


== Szaporítás ==
* '''Magja:''' A '''magja''' nagy, papírszerűen szárnyas, világosbarna, ami lehetővé teszi a szél általi (anemochor) terjedést.
Magról vagy vegetatív úton: a levált hajtások és a gumók egyaránt képesek új hajtásokat nevelni.


== Védettség és fenyegetettség ==
== Elterjedés és élőhely ==
A faj széles elterjedésű, populációja stabil, több természetvédelmi területen is előfordul. Jelenleg nem veszélyeztetett.


== Megjegyzés ==
* '''Földrajzi elterjedés:''' A faj széles körben elterjedt '''Argentína''' középső és nyugati területein, különösen Salta, Tucumán, Catamarca, La Rioja, San Juan, Mendoza, San Luis, Córdoba, La Pampa, Neuquén és Río Negro tartományokban.
A Pterocactus nemzetség minden faja gumós gyökérzettel rendelkezik. A szárnyas mag rendkívül szokatlan a kaktuszok között, és kivételes adaptációt jelez a szél általi terjedéshez.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Tipikus ''geofiton'' életmódot folytat, a száraz puszták, félsivatagok és kavicsos síkságok lakója. A tengerszinttől egészen 2500-3000 méter magasságig megtalálható. A szélsőséges aszályt és a tüzeket a föld alatti gumója segítségével vészeli át, a föld feletti részek ilyenkor gyakran elszáradnak vagy letörnek.
 
== Kultúrában tartás ==
 
Kultúrában kedvelt faj a különleges gumója miatt, de tartása figyelmet igényel. A hatalmas föld alatti rész miatt mély cserépbe és rendkívül jó vízelvezetésű, ásványi talajba kell ültetni. Nyáron bőséges fényt és óvatos öntözést, télen teljes szárazságot és hűvös (5-10 °C) környezetet igényel. A szaporítása hajtásdugványról könnyű, de a gumó kifejlesztéséhez sok időre van szüksége.
 
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
 
A ''[[Pterocactus tuberosus]]'' jól elkülöníthető a nemzetség többi tagjától a sötétvörös '''bibe''' és a hengeres, barna hajtások alapján. Hasonlíthat a ''[[Pterocactus araucanus]]'' fajra, de annak virága és tövisei eltérőek. A gumós gyökér miatt összetéveszthető egyes ''[[:Kategória:Maihueniopsis|Maihueniopsis]]'' fajokkal, de a szárnyas mag és a terminális virág egyértelműen a ''[[:Kategória:Pterocactus|Pterocactus]]'' nemzetségre jellemző.
 
== Taxonómia és filogenetika ==
 
A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a '''''[[:Kategória:Pterocactus|Pterocactus]]''''' nemzetség a [[:Kategória:Opuntioideae|Opuntioideae]] alcsaládon belül a [[:Kategória:Pterocacteae|Pterocacteae]] tribus névadója. A legfrissebb kutatások (De Vos et al., 2025) szerint a nemzetség korai leágazást képvisel az opuntioidok között, alkalmazkodva a patagóniai és andoki száraz környezethez. A ''[[Pterocactus tuberosus]]'' a nemzetség típusfaja.
 
== Forrás ==
 
* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:137785-1 Plants of the World Online - Pterocactus tuberosus]
* [https://thelastcactusclassification.top/category/pterocactus/ The Last Cactus Classification - Pterocactus]
* [https://www.caryophyllales.org/taxon/Pterocactus%20tuberosus Caryophyllales.org - Pterocactus tuberosus]
 
[[Kategória:Pterocactus]]

A lap jelenlegi, 2026. április 19., 14:27-kori változata

Pterocactus tuberosus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Opuntioideae
Nemzetség-
csoport
Pterocacteae
Nemzetség Pterocactus
Faj Pterocactus tuberosus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Pterocactus tuberosus (Pfeiff.) Britton & Rose, Cactaceae 1: 32. 1919. Sec. Hunt (2016)
    elfogadott, érvényes név
Fotó: Jokhel Csaba
Fotó: Jokhel Csaba

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög pteron (szárny) és a latin cactus szavak összetétele, amely a nemzetségre egyedülálló módon jellemző szárnyas magvakra utal.
  • A faji jelző, a tuberosus, a latin tuber (gumó, duzzanat) szóból származik, utalva a növény hatalmas, gumószerűen megvastagodott föld alatti raktározó szervére. A fajt eredetileg Ludwig Karl Georg Pfeiffer írta le 1837-ben mint Opuntia tuberosa.

Típus

  • Opuntia tuberosa Pfeiff.; Franz Julius Ferdinand Meyen, Argentína, Mendoza, 1833.
  • Első leírása: Enumeratio Diagnostica Cactearum hucusque Cognitarum: 146. (1837).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1919.
Pterocactus tuberosus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Pterocactus tuberosus szinonimái

  • Opuntia tuberosa
  • = Opuntia tuberosa var. spinosa
  • = Pterocactus kuntzei, ≡ Opuntia kuntzei
  • = Pterocactus decipiens
  • = Opuntia skottsbergii, ≡ Pterocactus skottsbergii
  • = Pterocactus kuntzei f. lelongii, ≡ Pterocactus tuberosus f. lelongii
  • Pterocactus kurtzei


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény legszembetűnőbb jellemzője a hatalmas, répaszerűen megvastagodott, gyakran 10–15 cm átmérőjű gumós gyökér vagy gyökérzet, amelyből vékony, törékeny hajtások erednek. A föld feletti hajtás tagolt; a szár szegmensei hengeresek, 2–5 cm hosszúak és 1 cm körüli átmérőjűek, színük barnászöld, néha lilás árnyalatú. A bordák nem kifejezettek, a felületet inkább alacsony szemölcsök borítják. Az areolák kicsik, sűrűn helyezkednek el, rajtuk apró, sárgás-barna glochidium-ok és számos rövid tövis található. A peremtövis és középtövis nehezen különíthető el; a tövisek száma areolánként 8–12, hosszuk alig pár milliméter, a bőrfelszínhez simulnak, színük fehéres vagy barnás. A levelek aprók, hengeresek és rendkívül hamar lehullanak.

Generatív test

Virág

A virág a hajtások csúcsán, terminálisan fejlődik, szinte teljesen besüllyed a szegmens végébe. A virág színe citromsárga, sárgásbarna vagy rézszínű, átmérője 3–5 cm.

  • Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes-barna, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, sárga vagy barnás árnyalatú.
  • Ivarlevelek: A porzószálak sárgák, érintésre érzékenyek (szeizmonasztia); a termő alsó állású, a bibeszál vaskos, a bibe 5-8 ágú, sötétvörös vagy bíborlila színű.

Termés

A termés száraz, kupakszerűen kinyíló (dehiszkens) toktermés, amely a szegmens csúcsán képződik.

  • Magja: A magja nagy, papírszerűen szárnyas, világosbarna, ami lehetővé teszi a szél általi (anemochor) terjedést.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj széles körben elterjedt Argentína középső és nyugati területein, különösen Salta, Tucumán, Catamarca, La Rioja, San Juan, Mendoza, San Luis, Córdoba, La Pampa, Neuquén és Río Negro tartományokban.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus geofiton életmódot folytat, a száraz puszták, félsivatagok és kavicsos síkságok lakója. A tengerszinttől egészen 2500-3000 méter magasságig megtalálható. A szélsőséges aszályt és a tüzeket a föld alatti gumója segítségével vészeli át, a föld feletti részek ilyenkor gyakran elszáradnak vagy letörnek.

Kultúrában tartás

Kultúrában kedvelt faj a különleges gumója miatt, de tartása figyelmet igényel. A hatalmas föld alatti rész miatt mély cserépbe és rendkívül jó vízelvezetésű, ásványi talajba kell ültetni. Nyáron bőséges fényt és óvatos öntözést, télen teljes szárazságot és hűvös (5-10 °C) környezetet igényel. A szaporítása hajtásdugványról könnyű, de a gumó kifejlesztéséhez sok időre van szüksége.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Pterocactus tuberosus jól elkülöníthető a nemzetség többi tagjától a sötétvörös bibe és a hengeres, barna hajtások alapján. Hasonlíthat a Pterocactus araucanus fajra, de annak virága és tövisei eltérőek. A gumós gyökér miatt összetéveszthető egyes Maihueniopsis fajokkal, de a szárnyas mag és a terminális virág egyértelműen a Pterocactus nemzetségre jellemző.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a Pterocactus nemzetség a Opuntioideae alcsaládon belül a Pterocacteae tribus névadója. A legfrissebb kutatások (De Vos et al., 2025) szerint a nemzetség korai leágazást képvisel az opuntioidok között, alkalmazkodva a patagóniai és andoki száraz környezethez. A Pterocactus tuberosus a nemzetség típusfaja.

Forrás