„Pterocactus tuberosus” változatai közötti eltérés

Pterocactus tuberosus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Pterocacteae
Nemzetség	Pterocactus
Faj	Pterocactus tuberosus

← Régebbi szerkesztés

A lap jelenlegi, 2026. április 19., 14:27-kori változata

Tudományos név

Pterocactus tuberosus (Pfeiff.) Britton & Rose, Cactaceae 1: 32. 1919. Sec. Hunt (2016)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög pteron (szárny) és a latin cactus szavak összetétele, amely a nemzetségre egyedülálló módon jellemző szárnyas magvakra utal.
A faji jelző, a tuberosus, a latin tuber (gumó, duzzanat) szóból származik, utalva a növény hatalmas, gumószerűen megvastagodott föld alatti raktározó szervére. A fajt eredetileg Ludwig Karl Georg Pfeiffer írta le 1837-ben mint Opuntia tuberosa.

Típus

Opuntia tuberosa Pfeiff.; Franz Julius Ferdinand Meyen, Argentína, Mendoza, 1833.
Első leírása: Enumeratio Diagnostica Cactearum hucusque Cognitarum: 146. (1837).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1919.

Pterocactus tuberosus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Pterocactus tuberosus szinonimái

≡ Opuntia tuberosa
= Opuntia tuberosa var. spinosa
= Pterocactus kuntzei, ≡ Opuntia kuntzei
= Pterocactus decipiens
= Opuntia skottsbergii, ≡ Pterocactus skottsbergii
= Pterocactus kuntzei f. lelongii, ≡ Pterocactus tuberosus f. lelongii
− Pterocactus kurtzei

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény legszembetűnőbb jellemzője a hatalmas, répaszerűen megvastagodott, gyakran 10–15 cm átmérőjű gumós gyökér vagy gyökérzet, amelyből vékony, törékeny hajtások erednek. A föld feletti hajtás tagolt; a szár szegmensei hengeresek, 2–5 cm hosszúak és 1 cm körüli átmérőjűek, színük barnászöld, néha lilás árnyalatú. A bordák nem kifejezettek, a felületet inkább alacsony szemölcsök borítják. Az areolák kicsik, sűrűn helyezkednek el, rajtuk apró, sárgás-barna glochidium-ok és számos rövid tövis található. A peremtövis és középtövis nehezen különíthető el; a tövisek száma areolánként 8–12, hosszuk alig pár milliméter, a bőrfelszínhez simulnak, színük fehéres vagy barnás. A levelek aprók, hengeresek és rendkívül hamar lehullanak.

Generatív test

Virág

A virág a hajtások csúcsán, terminálisan fejlődik, szinte teljesen besüllyed a szegmens végébe. A virág színe citromsárga, sárgásbarna vagy rézszínű, átmérője 3–5 cm.

Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes-barna, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, sárga vagy barnás árnyalatú.
Ivarlevelek: A porzószálak sárgák, érintésre érzékenyek (szeizmonasztia); a termő alsó állású, a bibeszál vaskos, a bibe 5-8 ágú, sötétvörös vagy bíborlila színű.

Termés

A termés száraz, kupakszerűen kinyíló (dehiszkens) toktermés, amely a szegmens csúcsán képződik.

Magja: A magja nagy, papírszerűen szárnyas, világosbarna, ami lehetővé teszi a szél általi (anemochor) terjedést.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj széles körben elterjedt Argentína középső és nyugati területein, különösen Salta, Tucumán, Catamarca, La Rioja, San Juan, Mendoza, San Luis, Córdoba, La Pampa, Neuquén és Río Negro tartományokban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus geofiton életmódot folytat, a száraz puszták, félsivatagok és kavicsos síkságok lakója. A tengerszinttől egészen 2500-3000 méter magasságig megtalálható. A szélsőséges aszályt és a tüzeket a föld alatti gumója segítségével vészeli át, a föld feletti részek ilyenkor gyakran elszáradnak vagy letörnek.

Kultúrában tartás

Kultúrában kedvelt faj a különleges gumója miatt, de tartása figyelmet igényel. A hatalmas föld alatti rész miatt mély cserépbe és rendkívül jó vízelvezetésű, ásványi talajba kell ültetni. Nyáron bőséges fényt és óvatos öntözést, télen teljes szárazságot és hűvös (5-10 °C) környezetet igényel. A szaporítása hajtásdugványról könnyű, de a gumó kifejlesztéséhez sok időre van szüksége.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Pterocactus tuberosus jól elkülöníthető a nemzetség többi tagjától a sötétvörös bibe és a hengeres, barna hajtások alapján. Hasonlíthat a Pterocactus araucanus fajra, de annak virága és tövisei eltérőek. A gumós gyökér miatt összetéveszthető egyes Maihueniopsis fajokkal, de a szárnyas mag és a terminális virág egyértelműen a Pterocactus nemzetségre jellemző.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a Pterocactus nemzetség a Opuntioideae alcsaládon belül a Pterocacteae tribus névadója. A legfrissebb kutatások (De Vos et al., 2025) szerint a nemzetség korai leágazást képvisel az opuntioidok között, alkalmazkodva a patagóniai és andoki száraz környezethez. A Pterocactus tuberosus a nemzetség típusfaja.

Forrás

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{Taxonbox | accepted = Pterocactus tuberosus (Pfeiff.) Britton & Rose, Cactaceae 1: 32. 1919. Sec. Hunt (2016) }}
+[[Fájl:20250513 163223.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
+[[Fájl:20250515 184935.jcs.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
+=== A név eredete, etimológia ===
-== Pterocactus tuberosus ==
+* A nemzetségnév a görög ''pteron'' (szárny) és a latin ''cactus'' szavak összetétele, amely a nemzetségre egyedülálló módon jellemző szárnyas magvakra utal.
+* A faji jelző, a ''tuberosus'', a latin ''tuber'' (gumó, duzzanat) szóból származik, utalva a növény hatalmas, gumószerűen megvastagodott föld alatti raktározó szervére. A fajt eredetileg '''Ludwig Karl Georg Pfeiffer''' írta le 1837-ben mint ''Opuntia tuberosa''.
-''Pterocactus tuberosus'' (Pfeiff.) Britton & Rose egy geofiton kaktuszfaj, amely Argentína száraz, félsivatagos régióiban honos, főként Patagóniában. Jellemző rá a föld alatti gumós gyökér és a szegmentált, könnyen leváló szár.
+=== Típus ===
-=== Leírás ===
+* ''Opuntia tuberosa'' Pfeiff.; '''Franz Julius Ferdinand Meyen''', '''Argentína''', Mendoza, 1833.
-'''Gyökér:''' Nagy, gumós (tuberózus) gyökérrendszer, akár 8 cm vastag. Vízraktározásra szolgál, mélyen a talajban fejlődik.
+* '''Első leírása:''' Enumeratio Diagnostica Cactearum hucusque Cognitarum: 146. (1837).
-'''Szár:''' Szegmentált, hengeres, 7–20 (ritkán 40) cm hosszú, 0,8–1,5 cm átmérőjű hajtások, amelyek könnyen letörnek. Színük zöldesbarna, barnás vagy lilás.
+* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Nathaniel Lord Britton''' és '''Joseph Nelson Rose''' 1919.
-'''Tüskék:''' 8–12 darab, 5–10 mm hosszúak, fehéres színűek, ritkán állnak.
-'''Virág:''' A hajtások csúcsán nyílik, 3–5 cm átmérőjű. Halványsárga–rézszínű lepellevelek. Bibe: fehér, rózsaszín vagy vörös.
-'''Termés:''' Száraz, felnyíló toktermés.
-'''Mag:''' Szárnyas, fehér színű, 10–12 mm átmérőjű, szél által terjed.
-=== Élőhely és elterjedés ===
+{{Típusfaj | Pterocactus tuberosus | limit=5}}
-Észak- és Dél-Argentína (Salta, Catamarca, Mendoza, La Pampa, Río Negro, stb.), 0–2500 m tengerszint feletti magasságig. Dűnéken, sós és homokos talajban nő, ahol a növény tömegének nagy része a talajban rejtve marad.
-=== Ökológia ===
+{{Kaktusz szinonimák}}
-A faj gyakran elveszíti föld feletti részeit a nyugalmi időszakban (ősszel és télen). A levált szárak szél által terjednek és új növényeket hozhatnak létre. A gumókból tavasszal új hajtások nőnek.
-=== Gondozás ===
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
-* '''Fény:''' Napos, meleg helyet igényel.
-* '''Hőmérséklet:''' Télen 5–10 °C, szárazon.
-* '''Öntözés:''' Nyáron mérsékelten, télen alig vagy egyáltalán nem.
-* '''Talaj:''' Jó vízáteresztő (kaktuszföld + perlit vagy pumice).
-* '''Szaporítás:''' Magról vagy levált hajtásokkal.
-=== Védettség ===
+=== Vegetatív test ===
-Populációja stabil, sok példánya védett területen található. Nem veszélyeztetett faj.
+==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
+A növény legszembetűnőbb jellemzője a hatalmas, répaszerűen megvastagodott, gyakran 10–15 cm átmérőjű gumós '''gyökér''' vagy '''gyökérzet''', amelyből vékony, törékeny hajtások erednek. A föld feletti '''hajtás''' tagolt; a '''szár''' szegmensei hengeresek, 2–5 cm hosszúak és 1 cm körüli átmérőjűek, színük barnászöld, néha lilás árnyalatú. A '''bordák''' nem kifejezettek, a felületet inkább alacsony '''szemölcsök''' borítják. Az '''areolák''' kicsik, sűrűn helyezkednek el, rajtuk apró, sárgás-barna ''glochidium-ok'' és számos rövid '''tövis''' található. A '''peremtövis''' és '''középtövis''' nehezen különíthető el; a '''tövisek''' száma areolánként 8–12, hosszuk alig pár milliméter, a bőrfelszínhez simulnak, színük fehéres vagy barnás. A '''levelek''' aprók, hengeresek és rendkívül hamar lehullanak.
+=== Generatív test ===
+==== Virág ====
+A '''virág''' a hajtások csúcsán, terminálisan fejlődik, szinte teljesen besüllyed a szegmens végébe. A '''virág''' színe citromsárga, sárgásbarna vagy rézszínű, átmérője 3–5 cm.
+* '''Takarólevelek:''' A '''külső lepellevél''' zöldes-barna, a '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' selymes fényű, sárga vagy barnás árnyalatú.
+* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' sárgák, érintésre érzékenyek (szeizmonasztia); a '''termő''' alsó állású, a '''bibeszál''' vaskos, a '''bibe''' 5-8 ágú, sötétvörös vagy bíborlila színű.
+==== Termés ====
+A '''termés''' száraz, kupakszerűen kinyíló (dehiszkens) toktermés, amely a szegmens csúcsán képződik.
+* '''Magja:''' A '''magja''' nagy, papírszerűen szárnyas, világosbarna, ami lehetővé teszi a szél általi (anemochor) terjedést.
+== Elterjedés és élőhely ==
+* '''Földrajzi elterjedés:''' A faj széles körben elterjedt '''Argentína''' középső és nyugati területein, különösen Salta, Tucumán, Catamarca, La Rioja, San Juan, Mendoza, San Luis, Córdoba, La Pampa, Neuquén és Río Negro tartományokban.
+* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Tipikus ''geofiton'' életmódot folytat, a száraz puszták, félsivatagok és kavicsos síkságok lakója. A tengerszinttől egészen 2500-3000 méter magasságig megtalálható. A szélsőséges aszályt és a tüzeket a föld alatti gumója segítségével vészeli át, a föld feletti részek ilyenkor gyakran elszáradnak vagy letörnek.
+== Kultúrában tartás ==
+Kultúrában kedvelt faj a különleges gumója miatt, de tartása figyelmet igényel. A hatalmas föld alatti rész miatt mély cserépbe és rendkívül jó vízelvezetésű, ásványi talajba kell ültetni. Nyáron bőséges fényt és óvatos öntözést, télen teljes szárazságot és hűvös (5-10 °C) környezetet igényel. A szaporítása hajtásdugványról könnyű, de a gumó kifejlesztéséhez sok időre van szüksége.
+== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
+A ''[[Pterocactus tuberosus]]'' jól elkülöníthető a nemzetség többi tagjától a sötétvörös '''bibe''' és a hengeres, barna hajtások alapján. Hasonlíthat a ''[[Pterocactus araucanus]]'' fajra, de annak virága és tövisei eltérőek. A gumós gyökér miatt összetéveszthető egyes ''[[:Kategória:Maihueniopsis|Maihueniopsis]]'' fajokkal, de a szárnyas mag és a terminális virág egyértelműen a ''[[:Kategória:Pterocactus|Pterocactus]]'' nemzetségre jellemző.
+== Taxonómia és filogenetika ==
+A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a '''''[[:Kategória:Pterocactus|Pterocactus]]''''' nemzetség a [[:Kategória:Opuntioideae|Opuntioideae]] alcsaládon belül a [[:Kategória:Pterocacteae|Pterocacteae]] tribus névadója. A legfrissebb kutatások (De Vos et al., 2025) szerint a nemzetség korai leágazást képvisel az opuntioidok között, alkalmazkodva a patagóniai és andoki száraz környezethez. A ''[[Pterocactus tuberosus]]'' a nemzetség típusfaja.
+== Forrás ==
+* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:137785-1 Plants of the World Online - Pterocactus tuberosus]
+* [https://thelastcactusclassification.top/category/pterocactus/ The Last Cactus Classification - Pterocactus]
+* [https://www.caryophyllales.org/taxon/Pterocactus%20tuberosus Caryophyllales.org - Pterocactus tuberosus]
+[[Kategória:Pterocactus]]