Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Kroenleinia” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(Egy közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
<span id="tudományos-név"></span>
{{Speciesbox
|taxon=
Kroenleinia
}}
== Tudományos név ==
== Tudományos név ==


''Kroenleinia'' J. Lode 2014
* ''Kroenleinia'' (Joël Lodé) Joël Lodé, 2014


'''A tudományos név státusza:''' érvényes
=== A név eredete, etimológia ===
 
A nemzetségnév '''Marcel Kroenlein''' (1928–1994) monacói botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki 1969 és 1993 között a híres monacói egzotikus kert (''Jardin Exotique de Monaco'') igazgatója volt.
 
=== Típusfaj ===
* ''Kroenleinia grusonii'' (Hildmann) Joël Lodé; A fajt eredetileg ''Hermann August Gruson'' (1821–1895) német mérnök, gyáros és neves kaktuszgyűjtő tiszteletére nevezték el. A növényt eredetileg ''Ernst March'' küldte Mexikóból (Hidalgo állam) Európába, '''Gruson''' gyűjteményébe. A típuspéldány (holotípus) sorsa tragikus: a Berlin-Dahlem botanikus kert és múzeum (B) gyűjteményében őrizték, de a második világháború alatt, Berlin bombázásakor megsemmisült.
* '''Első leírása:''' ''Echinocactus grusonii'' Hildmann, megjelent a Monatsschrift für Kakteenkunde 1: 4. számában, 1891-ben (bár a név már 1886-ban feltűnt kereskedelmi katalógusokban, az érvényes tudományos leírás 1891-es).
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Joël Lodé'''; a publikáció helye: Cactus-Aventures International 102: 25, 2014.
 
{{Típusfaj|Kroenleinia grusonii}}
 
=== Szinonimák ===
 
* '''''Echinocactus''''' Hildmann (pro parte)
 
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
 
=== Vegetatív test ===
 
==== Hajtás, szár ====
 
Monotipikus nemzetség, amelynek teste gömb alakú vagy rövid oszlopos, magassága elérheti a 2 métert. A növény csúcsa lapított vagy enyhén benyomott, magányos, vagy idős korban tőből elágazó.


'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
==== Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek ====


<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
A szárakon számos '''borda''' található (számuk elérheti a 40-et), a csúcsot sűrű gyapjú borítja. Az '''areolák''' nagyok, általában megnyúltak, közel ülők, a kifejlett példányoknál összeérnek; nektármirigyekkel nem rendelkeznek.
=== A név eredete, etimológia ===
 
A nemzetséget '''Marcel Kroenlein''' (1928–1994), a monacói '''Jardin Exotique''' igazgatója (1969–1993) tiszteletére nevezték el.
A '''tövisek''' erősek, keresztirányban bordázottak. A '''középtövisek''' és a '''peremtövisek''' hossza megegyezik.
 
=== Generatív test ===
 
==== Virág ====


<span id="história"></span>
Nappal nyíló virágai a csúcsi gyapjúban jelennek meg. Rövid tölcsér vagy harang alakúak, sárga színűek. A pikkelyek barnás tüskékkel (vagy tövis-szerű képletekkel) ellátottak. Beporzásukat méhek végzik.
=== História ===
A faj korábban ''Echinocactus grusonii'' néven volt ismert (Hildm., 1886), majd 2014-ben '''J. Lode''' önálló nemzetségbe sorolta ''Kroenleinia'' néven.


<span id="habitus"></span>
==== Termés ====
=== Habitus ===
Monotipikus nemzetség, amely gömb alakú vagy rövid oszlopos szárú. 
A ''Kroenleinia'' akár 2 m magasra is megnőhet, a csúcsuk lapos vagy enyhén besüppedő. Általában magányosak, de idővel az alaptól elágazhatnak. 
A '''szár''' sok bordát visel (akár 40-et), a hajtáscsúcsot sűrű gyapjú borítja. 
Az '''areolák''' nagyok, többnyire megnyúltak, zártak, és az idős példányoknál összeérhetnek; nektármirigyek nincsenek. 
A '''tövisek''' erősek, keresztben bordázottak; a közép- és sugártövisek azonos hosszúságúak.


<span id="virág-és-termés"></span>
A termések megnyúltak, húsosak, fehér pulppal (gyümölcshússal) rendelkeznek. Érett állapotban kiszáradnak, nem nyílnak fel (''indehiscens''), felületüket sűrűn borítják pikkelyek és gyapjú.


=== Virág és termés ===
* '''Magja:''' A magok oválisak, simák, fényesek és barna színűek.
A '''virágok''' nappal nyílnak, a csúcsi gyapjúból jelennek meg. 
Alakjuk röviden tölcséres vagy harang alakú, színük sárga, barnás pikkelyekkel. Beporzásukat méhek végzik. 
A '''termések''' megnyúltak, húsosak, fehér péppel, érés után kiszáradnak, nem nyílnak fel; pikkelyekkel és gyapjúval sűrűn fedettek. 
A '''magok''' oválisak, simák, fényesek, barnák.


<span id="élőhely"></span>
== Elterjedés és élőhely ==
=== Élőhely ===
A ''Kroenleinia'' faj a bokrok és lágyszárúak között, kőzetalapú, ásványi jellegű talajokon nő, leggyakrabban mészkövön, esetenként hordalékos talajon vagy sziklás lejtőkön, szakadékok peremén. 
Előfordulási magassága '''1400–2000 m''' tengerszint felett. 
A csapadék éves mennyisége 500–700 mm, amely főleg június és szeptember között hullik; a teleket rövid fagyok szakítják meg. 
Az élőhelyek változatosak: 2005-ben Zacatecas államban egy gazdag populációt fedeztek fel, amely kizárólag vulkanikus kőzeten él — mintegy 550 km-re az egyébként ismert, de eredeti élőhelyén nagyon ritka állományoktól.
<span id="előfordulás"></span>
=== Előfordulás ===
'''Mexikó:''' Guanajuato, Hidalgo, Querétaro, San Luis Potosí, Zacatecas.


<span id="elfogadott-fajok"></span>
* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Mexikó''' (Guanajuato, Hidalgo, Queretaro, San Luis Potosi, Zacatecas).
=== Elfogadott fajok száma ===
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Bokrok és lágyszárúak között nő, köves talajokon, amelyek inkább ásványi, mint szerves eredetűek (többnyire mészkő vagy hordalékos talaj). Előfordul sziklás lejtőkön és szakadékok szélén is, 1400 és 2000 méter tengerszint feletti magasság között, más kaktuszokkal közösségben. Az éves csapadékmennyiség általában 500-700 mm, amely június és szeptember között hullik. A telet rövid fagyok jellemzik. Élőhelyén jelentős diszjunkció figyelhető meg: 2005-ben Zacatecas államban egy gazdag populációt fedeztek fel, amely kizárólag vulkáni sziklákon él.
A nemzetség monotipikus, jelenleg 1 elfogadott faj tartozik bele:


* ''Kroenleinia grusonii'' (Hildm.) J. Lode 2014 
== Taxonómia és filogenetika ==
(korábban: ''Echinocactus grusonii'' Hildm. 1886)


<span id="érdekességek"></span>
'''J. M. de Vos és munkatársai''' (Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes, 2025) vizsgálatai megerősítik, hogy a nemzetség elkülönülése az ''Echinocactus'' génusztól filogenetikailag indokolt, a molekuláris adatok alapján a Cacteae tribusz különálló fejlődési vonalát képviseli.
=== Érdekességek ===
A faj a világ egyik legismertebb és leggyakrabban termesztett kaktusza, dísznövényként széles körben elterjedt.


<span id="gondozás"></span>
== Egyéb ==
=== Gondozás ===
Igényli a napos fekvést, a nagyon jó vízelvezetést és a mérsékelt öntözést a nyári időszakban. Télen hűvös, száraz tartást igényel.


== Szerzők és forrás ==
A nemzetség egyetlen faja az aranyhordó kaktusz néven ismert növény, amely a természetben rendkívül ritkává vált, ugyanakkor kertészeti jelentősége világszerte óriási, az egyik legnépszerűbb díszkaktusz.


* '''''Forrás:'''''
== Forrás ==
** https://thelastcactusclassification.top/category/kroenleinia/
* https://thelastcactusclassification.top/category/kroenleinia/
* https://caryophyllales.org/
* https://www.ipni.org/
* https://powo.science.kew.org/
* http://www.cact.cz/


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Ferocactinae]]

A lap jelenlegi, 2025. december 29., 19:15-kori változata

Kroenleinia
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-
csoport
Ferocactinae
Nemzetség Kroenleinia

Tudományos név

  • Kroenleinia (Joël Lodé) Joël Lodé, 2014

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Marcel Kroenlein (1928–1994) monacói botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki 1969 és 1993 között a híres monacói egzotikus kert (Jardin Exotique de Monaco) igazgatója volt.

Típusfaj

  • Kroenleinia grusonii (Hildmann) Joël Lodé; A fajt eredetileg Hermann August Gruson (1821–1895) német mérnök, gyáros és neves kaktuszgyűjtő tiszteletére nevezték el. A növényt eredetileg Ernst March küldte Mexikóból (Hidalgo állam) Európába, Gruson gyűjteményébe. A típuspéldány (holotípus) sorsa tragikus: a Berlin-Dahlem botanikus kert és múzeum (B) gyűjteményében őrizték, de a második világháború alatt, Berlin bombázásakor megsemmisült.
  • Első leírása: Echinocactus grusonii Hildmann, megjelent a Monatsschrift für Kakteenkunde 1: 4. számában, 1891-ben (bár a név már 1886-ban feltűnt kereskedelmi katalógusokban, az érvényes tudományos leírás 1891-es).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Joël Lodé; a publikáció helye: Cactus-Aventures International 102: 25, 2014.
Kroenleinia grusonii képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Echinocactus Hildmann (pro parte)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Monotipikus nemzetség, amelynek teste gömb alakú vagy rövid oszlopos, magassága elérheti a 2 métert. A növény csúcsa lapított vagy enyhén benyomott, magányos, vagy idős korban tőből elágazó.

Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek

A szárakon számos borda található (számuk elérheti a 40-et), a csúcsot sűrű gyapjú borítja. Az areolák nagyok, általában megnyúltak, közel ülők, a kifejlett példányoknál összeérnek; nektármirigyekkel nem rendelkeznek.

A tövisek erősek, keresztirányban bordázottak. A középtövisek és a peremtövisek hossza megegyezik.

Generatív test

Virág

Nappal nyíló virágai a csúcsi gyapjúban jelennek meg. Rövid tölcsér vagy harang alakúak, sárga színűek. A pikkelyek barnás tüskékkel (vagy tövis-szerű képletekkel) ellátottak. Beporzásukat méhek végzik.

Termés

A termések megnyúltak, húsosak, fehér pulppal (gyümölcshússal) rendelkeznek. Érett állapotban kiszáradnak, nem nyílnak fel (indehiscens), felületüket sűrűn borítják pikkelyek és gyapjú.

  • Magja: A magok oválisak, simák, fényesek és barna színűek.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó (Guanajuato, Hidalgo, Queretaro, San Luis Potosi, Zacatecas).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Bokrok és lágyszárúak között nő, köves talajokon, amelyek inkább ásványi, mint szerves eredetűek (többnyire mészkő vagy hordalékos talaj). Előfordul sziklás lejtőkön és szakadékok szélén is, 1400 és 2000 méter tengerszint feletti magasság között, más kaktuszokkal közösségben. Az éves csapadékmennyiség általában 500-700 mm, amely június és szeptember között hullik. A telet rövid fagyok jellemzik. Élőhelyén jelentős diszjunkció figyelhető meg: 2005-ben Zacatecas államban egy gazdag populációt fedeztek fel, amely kizárólag vulkáni sziklákon él.

Taxonómia és filogenetika

J. M. de Vos és munkatársai (Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes, 2025) vizsgálatai megerősítik, hogy a nemzetség elkülönülése az Echinocactus génusztól filogenetikailag indokolt, a molekuláris adatok alapján a Cacteae tribusz különálló fejlődési vonalát képviseli.

Egyéb

A nemzetség egyetlen faja az aranyhordó kaktusz néven ismert növény, amely a természetben rendkívül ritkává vált, ugyanakkor kertészeti jelentősége világszerte óriási, az egyik legnépszerűbb díszkaktusz.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.