„Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (3 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Taxonbox | |||
| accepted = Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii Mosco in Cactaceae Consensus Init. 7: 18. 1999 mp. Vázquez-Sánchez & al. 2019 | |||
| synonym = | |||
}} | |||
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span> | |||
=== A név eredete, etimológia === | |||
* A '''nemzetségnév''' a latin ''turbo'' (csiga) és az ógörög ''karpos'' (termés) szavakból származik, utalva a nemzetség jellegzetes csigaszerű terméseire. | |||
* A '''fajnév''' '''[[Karl Schmiedicke]]''' (1870–1926) német kaktuszgyűjtő emlékét őrzi. | |||
* Az '''alfajnév''' '''[[Edward Frederick Anderson]]''' (1932–2001) amerikai kaktuszkutató és botanikus professzor tiszteletére került megalkotásra, aki elsőként gyűjtötte be ezt a taxont. | |||
<gallery mode="packed-hover" heights=" | <span id="típuspéldány"></span> | ||
=== Típuspéldány === | |||
* '''Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye:''' San Luis Potosí állam, Mexikó. | |||
* '''Első leírása:''' Mosco & Zanovello: ''Kaktusy'' 32(1): 25–27. 1996. | |||
* '''Az aktuális besorolást létrehozta:''' Mosco, ''Cactaceae Consensus Initiatives'' 7: 18–20. 1999. | |||
<gallery mode="packed-hover" heights="400" caption="Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii"> | |||
Fájl:Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii.Szigetvári 01.jpg|Szigetvári József | Fájl:Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii.Szigetvári 01.jpg|Szigetvári József | ||
</gallery> | </gallery> | ||
{{Kaktusz szinonimák}} | |||
<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span> | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | |||
[[Fájl:Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii.JCs 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]] | [[Fájl:Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii.JCs 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]] | ||
[[Fájl:T. schmiedickeanus andersonii.SzJ 03.jpg|bélyegkép|Fotó: Szigetvári József]] | |||
<span id="vegetatív-test"></span> | |||
=== Vegetatív test === | |||
<span id="hajtás-szár"></span> | |||
==== Hajtás, szár ==== | |||
Nem sarjadzó, magános növekedésű növény. Teste gömbölyded, részben a talajba süllyedt, 40–55 mm átmérőjű és akár 60 mm hosszú. A felszín felett rendszerint csak a test felső harmada vagy fele látható. Színe hamvas kékeszöld vagy zöld. | |||
Karógyökérrel rendelkezik, amely a száraz élőhelyhez való alkalmazkodást segíti. | |||
<span id="szemölcsök"></span> | |||
==== Szemölcsök ==== | |||
A hajtást négyoldalú, tompa csúcsú szemölcsök tagolják. A szemölcsök mintegy 6 mm magasak, gyakran enyhén éllel rendelkeznek. Idős példányokon a szemölcsök csúcsa megbarnulhat és elhalhat. | |||
<span id="areolák"></span> | |||
==== Areolák ==== | |||
Az areolák fiatalon fehér gyapjúval fedettek, később fokozatosan kopasszá válnak és szürkésfehér színűek lesznek. | |||
<span id="tövisek"></span> | |||
==== Tövisek ==== | |||
* '''Középtövis:''' általában 1 db, ritkábban 2 db, a növény csúcsa felé hajló, 2–3 mm hosszú, kivételesen 5–8 mm-es. Színe sárgásszürke, barna csúccsal. | |||
* '''Peremtövis:''' fiatal növényeken 5–8 db fejlődik, de az ivarérett egyedekről ezek rendszerint eltűnnek. | |||
<span id="generatív-test"></span> | |||
=== Generatív test === | |||
<span id="virág"></span> | |||
==== Virág ==== | |||
* '''Lepellevelek:''' a virág tölcsér alakú, 18–22 mm hosszú. A külső lepellevelek zöldesvörös középsávval rendelkeznek. A belső lepellevelek fehéres vagy rózsás alapszínűek, jellegzetes sötét lilásvörös vagy kárminvörös középsávval. | |||
* '''Porzók:''' sárga portokokkal. | |||
* '''Bibe:''' világos színű, többágú. | |||
<span id="termés"></span> | |||
==== Termés ==== | |||
A termés urna alakú, körülbelül 5 mm hosszú, éréskor kiszárad és hosszanti irányban felreped. | |||
* '''Magja:''' 0,9–1,1 mm nagyságú, fekete, érdes felszínű, világosabb köldökkel. | |||
<span id="elterjedés-és-élőhely"></span> | |||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' Mexikó, San Luis Potosí állam. | |||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Crucero del Muizache és Guadalcázar környékén fordul elő, mintegy 1100 m tengerszint feletti magasságban. Mészkő alapkőzeten, rendkívül sekély talajon él, száraz matorral vegetációban. | |||
Jellemző kísérőnövényei a ''Hechtia glomerata'', az ''Agave lechuguilla'', valamint több kaktuszfaj, köztük az ''Ariocarpus retusus'', az ''Echinocactus platyacanthus'', a ''Leuchtenbergia principis'' és a ''Mammilloydia candida''. | |||
<span id="kultúrában-tartás"></span> | |||
== Kultúrában tartás == | |||
Magról könnyen szaporítható, de nem öntermékenyülő, ezért magfogáshoz több egyed szükséges. | |||
A magoncok 2–3 éves korukban válhatnak virágzóképessé. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, meszes talajban fejlődik megfelelően. | |||
A kifejlett növények nyáron 2–3 hetente öntözhetők, de nyár végén célszerű rövid száraz pihenőidőt biztosítani számukra. Világos helyet igényel, enyhe árnyékolással vagy fokozatos hozzászoktatás után teljes napsütésben is tartható. | |||
Télen teljesen szárazon, 2–8 °C közötti hőmérsékleten teleltethető. | |||
<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span> | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
Az alfaj jól felismerhető a virágok jellegzetes sötét kárminvörös középsávjáról, valamint arról, hogy az ivarérett növényeken a fiatal kori peremtövisek nagyrészt eltűnnek, és rendszerint csupán egyetlen rövid középtövis marad meg. | |||
<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span> | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
{{Megjegyzés | |||
|A taxon eredetileg a ''Turbinicarpus schmiedickeanus'' egyik változataként került ismertetésre. A későbbi vizsgálatok alapján Mosco 1999-ben alfaji rangra emelte. A korábban használt ''panarottoi'' nevek érvénytelenül publikált (''nomen invalidum'') elnevezések, ezért nem tekinthetők elfogadott tudományos neveknek. | |||
}} | |||
<span id="egyéb"></span> | |||
== Egyéb == | |||
Természetes élőhelyén a növény télen virágzik, amikor a környező vegetáció nagy része nyugalmi állapotban van. | |||
Kis elterjedési területű mexikói endemizmus, amely a természetben mindössze néhány ezer kifejlett egyeddel képviselteti magát. A vad populációkat elsősorban az illegális gyűjtés veszélyezteti. | |||
A taxon a CITES I. függelékében szerepel. | |||
== Szerzők | <span id="szerzők"></span> | ||
== Szerzők == | |||
* '''Szöveg:''' Papp László | |||
* '''Kép:''' Papp László | |||
* '''Lektorálta:''' — | |||
<span id="forrás"></span> | |||
== Forrás == | |||
* Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgások'' 135. kártya | |||
[[Kategória:Turbinicarpus]] | [[Kategória:Turbinicarpus]] | ||
[[Kategória:Pozsgások kártyák]] | [[Kategória:Pozsgások kártyák]] | ||
A lap jelenlegi, 2026. június 16., 18:55-kori változata
| Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Cactinae |
| Nemzetség | Turbinicarpus |
| Faj | Turbinicarpus schmiedickeanus |
| Alfaj | Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii |
Tudományos név
- Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii Mosco in Cactaceae Consensus Init. 7: 18. 1999 mp. Vázquez-Sánchez & al. 2019
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavakból származik, utalva a nemzetség jellegzetes csigaszerű terméseire.
- A fajnév Karl Schmiedicke (1870–1926) német kaktuszgyűjtő emlékét őrzi.
- Az alfajnév Edward Frederick Anderson (1932–2001) amerikai kaktuszkutató és botanikus professzor tiszteletére került megalkotásra, aki elsőként gyűjtötte be ezt a taxont.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: San Luis Potosí állam, Mexikó.
- Első leírása: Mosco & Zanovello: Kaktusy 32(1): 25–27. 1996.
- Az aktuális besorolást létrehozta: Mosco, Cactaceae Consensus Initiatives 7: 18–20. 1999.
- Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii
-
Szigetvári József
A(z) Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. andersonii szinonimái
- ≡ Turbinicarpus macrochele subsp. andersonii, ≡ Turbinicarpus andersonii
- = Turbinicarpus schmiedickeanus var. panarottoi, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. panarottoi
Alaktani, morfológiai jellemzők


Vegetatív test
Hajtás, szár
Nem sarjadzó, magános növekedésű növény. Teste gömbölyded, részben a talajba süllyedt, 40–55 mm átmérőjű és akár 60 mm hosszú. A felszín felett rendszerint csak a test felső harmada vagy fele látható. Színe hamvas kékeszöld vagy zöld.
Karógyökérrel rendelkezik, amely a száraz élőhelyhez való alkalmazkodást segíti.
Szemölcsök
A hajtást négyoldalú, tompa csúcsú szemölcsök tagolják. A szemölcsök mintegy 6 mm magasak, gyakran enyhén éllel rendelkeznek. Idős példányokon a szemölcsök csúcsa megbarnulhat és elhalhat.
Areolák
Az areolák fiatalon fehér gyapjúval fedettek, később fokozatosan kopasszá válnak és szürkésfehér színűek lesznek.
Tövisek
- Középtövis: általában 1 db, ritkábban 2 db, a növény csúcsa felé hajló, 2–3 mm hosszú, kivételesen 5–8 mm-es. Színe sárgásszürke, barna csúccsal.
- Peremtövis: fiatal növényeken 5–8 db fejlődik, de az ivarérett egyedekről ezek rendszerint eltűnnek.
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: a virág tölcsér alakú, 18–22 mm hosszú. A külső lepellevelek zöldesvörös középsávval rendelkeznek. A belső lepellevelek fehéres vagy rózsás alapszínűek, jellegzetes sötét lilásvörös vagy kárminvörös középsávval.
- Porzók: sárga portokokkal.
- Bibe: világos színű, többágú.
Termés
A termés urna alakú, körülbelül 5 mm hosszú, éréskor kiszárad és hosszanti irányban felreped.
- Magja: 0,9–1,1 mm nagyságú, fekete, érdes felszínű, világosabb köldökkel.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosí állam.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Crucero del Muizache és Guadalcázar környékén fordul elő, mintegy 1100 m tengerszint feletti magasságban. Mészkő alapkőzeten, rendkívül sekély talajon él, száraz matorral vegetációban.
Jellemző kísérőnövényei a Hechtia glomerata, az Agave lechuguilla, valamint több kaktuszfaj, köztük az Ariocarpus retusus, az Echinocactus platyacanthus, a Leuchtenbergia principis és a Mammilloydia candida.
Kultúrában tartás
Magról könnyen szaporítható, de nem öntermékenyülő, ezért magfogáshoz több egyed szükséges.
A magoncok 2–3 éves korukban válhatnak virágzóképessé. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, meszes talajban fejlődik megfelelően.
A kifejlett növények nyáron 2–3 hetente öntözhetők, de nyár végén célszerű rövid száraz pihenőidőt biztosítani számukra. Világos helyet igényel, enyhe árnyékolással vagy fokozatos hozzászoktatás után teljes napsütésben is tartható.
Télen teljesen szárazon, 2–8 °C közötti hőmérsékleten teleltethető.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az alfaj jól felismerhető a virágok jellegzetes sötét kárminvörös középsávjáról, valamint arról, hogy az ivarérett növényeken a fiatal kori peremtövisek nagyrészt eltűnnek, és rendszerint csupán egyetlen rövid középtövis marad meg.
Taxonómia és filogenetika
Megjegyzés
A taxon eredetileg a Turbinicarpus schmiedickeanus egyik változataként került ismertetésre. A későbbi vizsgálatok alapján Mosco 1999-ben alfaji rangra emelte. A korábban használt panarottoi nevek érvénytelenül publikált (nomen invalidum) elnevezések, ezért nem tekinthetők elfogadott tudományos neveknek.
Egyéb
Természetes élőhelyén a növény télen virágzik, amikor a környező vegetáció nagy része nyugalmi állapotban van.
Kis elterjedési területű mexikói endemizmus, amely a természetben mindössze néhány ezer kifejlett egyeddel képviselteti magát. A vad populációkat elsősorban az illegális gyűjtés veszélyezteti.
A taxon a CITES I. függelékében szerepel.
Szerzők
- Szöveg: Papp László
- Kép: Papp László
- Lektorálta: —
Forrás
- Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 135. kártya