Ugrás a tartalomhoz

„Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „Kategória:Cactaceae<br /> Kategória:Turbinicarpus”
 
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
 
(4 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
[[Kategória:Cactaceae]]<br />
{{Taxonbox
[[Kategória:Turbinicarpus]]
| accepted = Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele (Werderm.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 5: 14. 1998 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
| synonym =
}}
=== A név eredete, etimológia ===
* A nemzetség neve a '''kerek, kúpos csiga alakú termésére''' utal, a latin ''turbo'' (csiga) és az ógörög ''karpos'' (termés) szavakból.
* A '''fajnév''' '''[[Karl Schmiedicke]]''' (1870–1926) német kaktuszgyűjtő emlékét őrzi.
* Az '''alfaj''' neve a görög ''makros'' („nagy”) és ''chele'' („karom”, „olló”) szavakból származik. Az elnevezés a tövisek jellegzetes, felfelé hajló, csavart, a madárkaromhoz hasonló alakjára utal.
 
Az alfaj eredeti neve ''Echinocactus macrochele'' volt, amelyet '''[[Erich Werdermann]]''' írt le 1931-ben.
[[Fájl:Turbinicarpus macrochele RS285.SzJ 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Szigetvári József]]
[[Fájl:Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele.JCs 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
=== Típus ===
Az alfajt eredetileg ''Echinocactus macrochele'' Werderm. néven '''[[Erich Werdermann]]''' írta le 1931-ben a ''Notizblatt des Botanischen Gartens und Museums Berlin-Dahlem'' 11. kötetében, a 270. oldalon.
 
Az eredeti lelőhely a mexikói San Luis Potosí államban, Matehuala környékén található.
 
{{Kaktusz szinonimák}}
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
 
=== Vegetatív test ===
 
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
A növény kisméretű, többnyire magányosan fejlődő, gömbölyded vagy kissé hengeres testű kaktusz. A ''szár'' mintegy 1,5–3 cm magas és 2–4 cm átmérőjű lehet. Színe szürkészöldtől barnászöldig változik, alsó része idősebb korban barnásabb lehet. A csúcsot fehér gyapjú borítja.
 
A ''szár'' bordákra nem tagolódik, hanem jól fejlett, kúpos vagy tompán gúlás ''szemölcsökből'' áll. A ''szemölcsök'' körülbelül 1,3 cm vastagok és legfeljebb 6 mm magasak. Az ''axillák'' kopaszok, a csúcsi ''areolák'' kerekdedek vagy oválisak, mintegy 2,5–3,5 mm átmérőjűek és fehér gyapjasak.
 
A ''gyökér'' erős, megvastagodott karógyökér, amely a növény száraz élőhelyéhez való alkalmazkodásban fontos szerepet játszik.
 
Az ''areolákból'' általában 2–5, ritkábban legfeljebb 6 ''tövis'' fejlődik. A ''tövisek'' nem egyforma hosszúságúak, legfeljebb körülbelül 4 mm hosszúak és 0,5–0,8 mm szélesek. Gyakran világosbarna színűek, felfelé hajlanak, csavarodottak, és jellegzetesen karomszerű megjelenésűek.
 
=== Generatív test ===
 
==== Virág ====
A ''virág''ok a fiatalabb ''areolák'' közelében, a növény csúcsán jelennek meg. A ''virág'' keskeny tölcsér alakú, mintegy 2–3 cm hosszú és legfeljebb 3,5 cm átmérőjű.
 
A ''virág''ok színe fehér, a ''takarólevelek'' középvonalán halvány rózsaszínes-barnás vagy vörösesbarna sáv húzódhat. A porzók sárgák, a bibe rózsaszínű.
 
==== Termés ====
A termés bogyótermés, körülbelül 6–7 mm hosszú és 4–5 mm átmérőjű, világosbarna színű.
 
A magvak tojásdadok, körülbelül 1,4–1,5 mm hosszúak, feketék és finoman gumós felületűek.
 
== Elterjedés és élőhely ==
* A ''[[Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele]]'' endemikus '''Mexikóban''', elsősorban '''San Luis Potosí''' államban, Matehuala környékén. Természetes élőhelyén xerofil cserjésben, száraz, sivatagi jellegű területeken fordul elő. A növény kis termetű, földközeli növekedése és erős ''gyökérzete'' a száraz élőhelyhez való alkalmazkodást szolgálja.
 
== Kultúrában tartás ==
A ''[[Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele]]'' lassú növekedésű, gyűjteményben jól tartható, de a túlöntözésre érzékeny kaktusz. Meleg, világos, napos helyet igényel. A tömött, kompakt növekedéshez erős fény szükséges.
 
Jó vízáteresztő, ásványi összetételű ültetőközeg ajánlott. Megvastagodott ''gyökérzete'' miatt különösen fontos, hogy az öntözések között a közeg teljesen kiszáradjon. A túl sokáig nedves közeg a ''gyökér'' rothadását okozhatja.
 
A téli nyugalmi időszakban hűvös, száraz tartás javasolt. A növény hidegtűrő képessége csak száraz állapotban érvényesül megfelelően; nedves közegben az alacsony hőmérséklet különösen veszélyes.
 
Szaporítása főként magvetéssel történik. A termesztésben oltva is nevelhető, de saját ''gyökérzetén'' tartva természetesebb formát és kompaktabb növekedést mutathat.
 
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A ''[[Turbinicarpus schmiedickeanus]]'' fajon belül a ''subsp. macrochele'' egyik fontos megkülönböztető bélyege a kisméretű, alacsony ''szár'', a rövid és kevés ''tövis'', valamint azok jellegzetes, gyakran felfelé hajló, csavarodott, karomszerű alakja.
 
A ''subsp. macrochele'' rendszerint zömökebb megjelenésű, mint a faj törzsalakja, ''szemölcsei'' rövidebbek és tömörebbek. A ''virág''ok fehérek, halvány rózsaszínes-barnás középsávval, a bibe pedig rózsaszínű.
 
A növényt a gyűjteményekben korábban több különböző nemzetségben és rendszertani rangon is kezelték, ezért régebbi címkéken többek között ''Echinocactus macrochele'', ''Strombocactus macrochele'', ''Toumeya macrochele'' vagy ''Turbinicarpus macrochele'' néven is előfordulhat.
 
== Szukkulens taxonok ==
A ''[[Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele]]'' a [[:Kategória:Cactaceae|Cactaceae]] családba tartozó, erősen pozsgás kaktusz. Kis mérete, megvastagodott ''gyökérzete'' és száraz élőhelyhez alkalmazkodott gömbös ''szára'' a xeromorf pozsgás életmód jellegzetes bélyegei.
 
== Taxonómia és filogenetika ==
A ''[[Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele]]'' a [[:Kategória:Cactaceae|Cactaceae]] család, ''[[Turbinicarpus]]'' nemzetségének egyik alfaja.
 
A taxont '''[[Erich Werdermann]]''' 1931-ben ''Echinocactus macrochele'' néven írta le. Később több különböző nemzetségbe és rendszertani rangba helyezték. '''[[Nigel Paul Taylor]]''' 1998-ban a ''Turbinicarpus schmiedickeanus'' alfajaként kombinálta újra, ''Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele'' néven.
 
Az IPNI szerint a jelenlegi név ''Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele'' (Werderm.) N.P.Taylor, ''Cactaceae Consensus Initiatives'' 5: 14 (1998). A basionym az ''Echinocactus macrochele'' Werderm.
 
A POWO és a World Checklist of Vascular Plants jelenleg elfogadott alfajként kezeli. A Caryophyllales.org ''Turbinicarpus schmiedickeanus'' fajkörének taxonómiai rendszerében is szerepel a ''subsp. macrochele''.
 
A ''Turbinicarpus'' nemzetség taxonómiája történetileg változatos volt: a ''macrochele'' alakot korábban az ''Echinocactus'', ''Strombocactus'', ''Toumeya'', ''Neolloydia'', ''Pediocactus'' és ''Turbinicarpus'' nemzetségek valamelyikében kezelték. A jelenlegi WCVP/POWO-koncepcióban ''Turbinicarpus schmiedickeanus'' alfajaként szerepel.
 
== Egyéb ==
A ''macrochele'' alfaj különösen érdekes a ''[[:Kategória:Turbinicarpus|Turbinicarpus]]'' taxonómiai története szempontjából. Ez volt az egyik első olyan taxon, amelyet később a ''[[:Kategória:Turbinicarpus|Turbinicarpus]]'' nemzetségbe soroltak: eredetileg '''[[Erich Werdermann]]''' ''Echinocactus macrochele'' néven írta le 1931-ben.
 
A ''macrochele'' név a kaktuszok között jól ismert maradt akkor is, amikor a taxont különböző rendszerekben eltérő nemzetségben vagy rangon kezelték. A régi gyűjteményi és szakirodalmi névhasználat ezért ma is gyakran találkozik a ''Turbinicarpus macrochele'' névvel.
 
== Forrás ==
* [https://ipni.org/n/1005775-1 International Plant Names Index (IPNI): Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele]
* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn%3Alsid%3Aipni.org%3Anames%3A1005775-1 Plants of the World Online (POWO): Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele]
* [https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/550140dc-a1dd-4d8c-a368-7c03e8ad3591 Caryophyllales.org: Turbinicarpus schmiedickeanus]
* [https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/12654/Turbinicarpus_schmiedickeanus_subs._macrochele LLIFLE: Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele]
* [https://www.cactusandsucculentreview.org.uk/assets/downloads/2018/esr-december-2018.pdf Cactus and Succulent Review, December 2018: Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele]
* [https://www.cactus-art.biz/schede/TURBINICARPUS/Turbinicarpus_macrochele/Turbinicarpus_macrochele/Turbinicarpus_macrochele.htm Cactus-art: Turbinicarpus macrochele]
 
[[Kategória:Turbinicarpus ]]

A lap jelenlegi, 2026. szeptember 16., 18:52-kori változata

Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Cactinae
Nemzetség Turbinicarpus
Faj Turbinicarpus schmiedickeanus
Alfaj Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele

Tudományos név

  • Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele (Werderm.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 5: 14. 1998 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetség neve a kerek, kúpos csiga alakú termésére utal, a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavakból.
  • A fajnév Karl Schmiedicke (1870–1926) német kaktuszgyűjtő emlékét őrzi.
  • Az alfaj neve a görög makros („nagy”) és chele („karom”, „olló”) szavakból származik. Az elnevezés a tövisek jellegzetes, felfelé hajló, csavart, a madárkaromhoz hasonló alakjára utal.

Az alfaj eredeti neve Echinocactus macrochele volt, amelyet Erich Werdermann írt le 1931-ben.

Fotó: Szigetvári József
Fotó: Jokhel Csaba

Típus

Az alfajt eredetileg Echinocactus macrochele Werderm. néven Erich Werdermann írta le 1931-ben a Notizblatt des Botanischen Gartens und Museums Berlin-Dahlem 11. kötetében, a 270. oldalon.

Az eredeti lelőhely a mexikói San Luis Potosí államban, Matehuala környékén található.

A(z) Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele szinonimái

  • ≡ Echinocactus macrochele, ≡ Strombocactus macrochele, ≡ Turbinicarpus macrochele, ≡ Toumeya macrochele, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. macrochele, ≡ Neolloydia schmiedickeana var. macrochele, ≡ Pediocactus schmiedickeanus var. macrochele
  • = Turbinicarpus macrochele subsp. frailensis
  • = Turbinicarpus macrochele subsp. kupcakii, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. kupcakii
  • − Turbinicarpus macrochele subsp. valteri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény kisméretű, többnyire magányosan fejlődő, gömbölyded vagy kissé hengeres testű kaktusz. A szár mintegy 1,5–3 cm magas és 2–4 cm átmérőjű lehet. Színe szürkészöldtől barnászöldig változik, alsó része idősebb korban barnásabb lehet. A csúcsot fehér gyapjú borítja.

A szár bordákra nem tagolódik, hanem jól fejlett, kúpos vagy tompán gúlás szemölcsökből áll. A szemölcsök körülbelül 1,3 cm vastagok és legfeljebb 6 mm magasak. Az axillák kopaszok, a csúcsi areolák kerekdedek vagy oválisak, mintegy 2,5–3,5 mm átmérőjűek és fehér gyapjasak.

A gyökér erős, megvastagodott karógyökér, amely a növény száraz élőhelyéhez való alkalmazkodásban fontos szerepet játszik.

Az areolákból általában 2–5, ritkábban legfeljebb 6 tövis fejlődik. A tövisek nem egyforma hosszúságúak, legfeljebb körülbelül 4 mm hosszúak és 0,5–0,8 mm szélesek. Gyakran világosbarna színűek, felfelé hajlanak, csavarodottak, és jellegzetesen karomszerű megjelenésűek.

Generatív test

Virág

A virágok a fiatalabb areolák közelében, a növény csúcsán jelennek meg. A virág keskeny tölcsér alakú, mintegy 2–3 cm hosszú és legfeljebb 3,5 cm átmérőjű.

A virágok színe fehér, a takarólevelek középvonalán halvány rózsaszínes-barnás vagy vörösesbarna sáv húzódhat. A porzók sárgák, a bibe rózsaszínű.

Termés

A termés bogyótermés, körülbelül 6–7 mm hosszú és 4–5 mm átmérőjű, világosbarna színű.

A magvak tojásdadok, körülbelül 1,4–1,5 mm hosszúak, feketék és finoman gumós felületűek.

Elterjedés és élőhely

  • A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele endemikus Mexikóban, elsősorban San Luis Potosí államban, Matehuala környékén. Természetes élőhelyén xerofil cserjésben, száraz, sivatagi jellegű területeken fordul elő. A növény kis termetű, földközeli növekedése és erős gyökérzete a száraz élőhelyhez való alkalmazkodást szolgálja.

Kultúrában tartás

A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele lassú növekedésű, gyűjteményben jól tartható, de a túlöntözésre érzékeny kaktusz. Meleg, világos, napos helyet igényel. A tömött, kompakt növekedéshez erős fény szükséges.

Jó vízáteresztő, ásványi összetételű ültetőközeg ajánlott. Megvastagodott gyökérzete miatt különösen fontos, hogy az öntözések között a közeg teljesen kiszáradjon. A túl sokáig nedves közeg a gyökér rothadását okozhatja.

A téli nyugalmi időszakban hűvös, száraz tartás javasolt. A növény hidegtűrő képessége csak száraz állapotban érvényesül megfelelően; nedves közegben az alacsony hőmérséklet különösen veszélyes.

Szaporítása főként magvetéssel történik. A termesztésben oltva is nevelhető, de saját gyökérzetén tartva természetesebb formát és kompaktabb növekedést mutathat.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Turbinicarpus schmiedickeanus fajon belül a subsp. macrochele egyik fontos megkülönböztető bélyege a kisméretű, alacsony szár, a rövid és kevés tövis, valamint azok jellegzetes, gyakran felfelé hajló, csavarodott, karomszerű alakja.

A subsp. macrochele rendszerint zömökebb megjelenésű, mint a faj törzsalakja, szemölcsei rövidebbek és tömörebbek. A virágok fehérek, halvány rózsaszínes-barnás középsávval, a bibe pedig rózsaszínű.

A növényt a gyűjteményekben korábban több különböző nemzetségben és rendszertani rangon is kezelték, ezért régebbi címkéken többek között Echinocactus macrochele, Strombocactus macrochele, Toumeya macrochele vagy Turbinicarpus macrochele néven is előfordulhat.

Szukkulens taxonok

A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele a Cactaceae családba tartozó, erősen pozsgás kaktusz. Kis mérete, megvastagodott gyökérzete és száraz élőhelyhez alkalmazkodott gömbös szára a xeromorf pozsgás életmód jellegzetes bélyegei.

Taxonómia és filogenetika

A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele a Cactaceae család, Turbinicarpus nemzetségének egyik alfaja.

A taxont Erich Werdermann 1931-ben Echinocactus macrochele néven írta le. Később több különböző nemzetségbe és rendszertani rangba helyezték. Nigel Paul Taylor 1998-ban a Turbinicarpus schmiedickeanus alfajaként kombinálta újra, Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele néven.

Az IPNI szerint a jelenlegi név Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele (Werderm.) N.P.Taylor, Cactaceae Consensus Initiatives 5: 14 (1998). A basionym az Echinocactus macrochele Werderm.

A POWO és a World Checklist of Vascular Plants jelenleg elfogadott alfajként kezeli. A Caryophyllales.org Turbinicarpus schmiedickeanus fajkörének taxonómiai rendszerében is szerepel a subsp. macrochele.

A Turbinicarpus nemzetség taxonómiája történetileg változatos volt: a macrochele alakot korábban az Echinocactus, Strombocactus, Toumeya, Neolloydia, Pediocactus és Turbinicarpus nemzetségek valamelyikében kezelték. A jelenlegi WCVP/POWO-koncepcióban Turbinicarpus schmiedickeanus alfajaként szerepel.

Egyéb

A macrochele alfaj különösen érdekes a Turbinicarpus taxonómiai története szempontjából. Ez volt az egyik első olyan taxon, amelyet később a Turbinicarpus nemzetségbe soroltak: eredetileg Erich Werdermann Echinocactus macrochele néven írta le 1931-ben.

A macrochele név a kaktuszok között jól ismert maradt akkor is, amikor a taxont különböző rendszerekben eltérő nemzetségben vagy rangon kezelték. A régi gyűjteményi és szakirodalmi névhasználat ezért ma is gyakran találkozik a Turbinicarpus macrochele névvel.

Forrás