Melocactus conoideus

Melocactus conoideus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Melocactus
Faj	Melocactus conoideus

Tudományos név

• Melocactus conoideus Buining & Brederoo in Krainz, Kakteen 55-56: CVId. 1973 sec. Zappi & Taylor 2020+
  elfogadott, érvényes név

Fotó: Rigerszki Zoltán

Fotó: Rigerszki Zoltán

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév, a Melocactus, a görög melos (alma) és kaktos (bogáncs) szavakból származik, ami a növény termésére és tövises megjelenésére utal.
• A fajnév, a conoideus, a növény kúp alakú törzsére vonatkozik.

Típuspéldány

• Serra do Periperi, Mun. Vitoria da Conquista, Bahia állam, Kelet-Brazília.
• Első leírása:
• Kakteen (H. Krainz) 55-56: CVl d 1973.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining & Bredero, 1973

A(z) Melocactus conoideus szinonimái

• Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Erősen lapított, lapítottól félgömbölyűig vagy kúp alakúig (innen a fajnév), körülbelül 10 cm magas és 17 cm átmérőjű. Magassága 15–30 cm, átmérője 8–15 cm lehet. Bordái 11-14(-15), nagyon alacsonyak és lekerekítettek, legfeljebb 2,5 x 4 cm-esek.

Areolák

Kicsik, párnaszerűek, 6,5-7,5 x 6,5 mm, egymástól legfeljebb 15 mm-re.

Tövisek

Rövid tövisű.

• Peremtövis: 8-11, barna, egyenes, a csúcsán enyhén ívelt.
• Középtövis: Egy, 20-22 mm hosszú, a tövénél 1,5 mm átmérőjű, egyenes vagy enyhén visszahajló.

Generatív test

Az érett növény a hajtás csúcsán cephaliumot, (gyapjúüstököt) fejleszt. Ez a szerkezet sűrű, gyapjas szőrszálakból áll, amelyek védik a virágokat és a terméseket. Ahogy a növények öregszenek, a cephaliumnak nem növekszik a kerülete, de folyamatosan magasabbra nő, miközben a növény törzse a cephalium megjelenésének pillanatában leáll a növekedésben. A virágzás a délutáni órákban, 13:30 (a tevékenység csúcsa 15:00) és 15:30 között történik.

Virág

• Külső lepellevelek: Rózsaszínes vagy magenta színű.
• Belső lepellevelek: Körülbelül 22 mm hosszú és 10 mm széles.
• Bibeszál: Nektárkamra 4 mm magas, 5 mm átmérőjű.
• Bibe: Bibe lebenyek 4-5, fehérek, kb. 1 mm hosszúak.

Termés

Lila-magenta színű, alsó részein halványabb, körülbelül 18-21 mm hosszú és 5-6 mm széles, mindkettő a viszonylag rövid, vöröses sörtés cephaliumon fejlődik. A termés ehető, fogyasztható nyersen vagy használható lekvárok, zselék készítésére.

• Magja: 1,05-1,25 x 0,9-1,05 mm, a maghéj sejtjei a peremen erősen domborúak.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Karib-szigetek és Dél-Amerika egyes részein őshonos kaktuszfaj. Viszonylag kicsi a földrajzi elterjedése. Elsősorban Brazília, Venezuela, Kolumbia, valamint Trinidad és Tobago területén található meg. A Serra do Periperi (Brazília, Bahia állam) területén honos, melynek kiterjedése kevesebb, mint 100 km².

Élőhely: Sziklás, száraz élőhelyeken nő, mint például sivatagok, xerofita erdők és szavannák.

• Éghajlati tényezők: Ezeket a környezeteket magas hőmérséklet, alacsony páratartalom és minimális csapadék jellemzi. 900-1200 méteres tengerszint feletti magasságban él.

• Növénytársulás, életmód: Az átmeneti területen nő a szavanna (Cerrado), a sziklás felföld (Campo rupestre) és a száraz tövises erdő (Caatinga) közötti élőhelyeken, főleg ritka alacsony cserjék és fűfélék között, kvarckavicsban. Gyakran nő együtt a Melocactus concinnus-szal. A populáció folyamatosan csökken a kvarckavics bányászata és a városi terjeszkedés miatt.

Kultúrában tartás

Lassan növekvő kaktuszfaj, amely kiváló kiegészítője a pozsgás gyűjteményeknek és kerteknek.

Talaj: A jól vízelvezető talajt részesíti előnyben, 6,0-7,5 közötti pH-tartományban. A homokos talaj, perlit és tőzegmoha keveréke megfelelő.

Fény: Legjobban erős, közvetett napfényben fejlődik. Elvisel némi közvetlen napfényt, de intenzív hőségben megéghet. Elkerülendő a teljes árnyék, mivel elegendő fényre van szüksége a fotoszintézishez és a növekedéshez.

Öntözés: Mérsékelten öntözni kell, hagyva a talajt teljesen kiszáradni az öntözések között. A túlöntözés gyökérrothadást okozhat.

Hőmérséklet és páratartalom: A növekedési időszakban a 20-30°C közötti meleg hőmérsékleten virul. Elviseli az alacsonyabb, 10°C-ig terjedő hőmérsékletet, de a fagy halálos lehet. Az alacsony páratartalmú környezetet részesíti előnyben.

Szaporítás: Magról vagy dugványról szaporítható. A magokat jó vízelvezetésű talajkeverékbe kell ültetni és csírázásig nedvesen tartani. A dugványokat tavasszal vagy nyáron kell venni, és több napig hagyni kell száradni, mielőtt elültetnék őket a talajba.

Kártevők és betegségek: Általában ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben. A túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet, míg a takácsatkák és a pajzstetvek megtámadhatják a növényt, ha beltérben növesztik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Más, hasonló jellemzőkkel rendelkező fajok, amelyeket néha összekevernek vele: M. azureus és M. ernestii.

Egyéb

Kereskedelmi szempontból értékes dísznövény egyedi megjelenése és lassú növekedési üteme miatt. A növény virágait méhek és más rovarok porozzák be. A faj nem veszélyeztetett, de a populációk csökkenése miatt természetvédelmi erőfeszítések szükségesek.