Lophophora koehresii

Lophophora diffusa
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Lophophora
Faj	Lophophora diffusa

Tudományos név

• Lophophora diffusa (Croizat) Bravo in Cact. Suc. Mex. 12: 13. 1967 sec. Hunt 2016
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A Lophophora nemzetségnév két ógörög szó összevonásából származik: lophos (bojt, pompon, csomó, üstök, búb, bóbitás, tarajos) és phoreō (visel, hord, hordoz), jelentése „bojtviselő”, utalva az areolákból bőségesen képződő gyapjúképletekre (areolaszőrök, trichómák).

• A fajnév a felfedezőről, Gerhard Köhres híres német kaktuszkertészről és autodidakta terepkutatóról kapta a nevét, aki a Lophophora nemzetséget természetes élőhelyén alaposan tanulmányozta.

Fotó: Varga Zoltán

Típus és első leírás

• Basionym: Lophophora diffusa var. koehresii Říha
• Első leírás: Říha, J., Kaktusy (Brno) 32(3): 70, 1996
• Jelenlegi kombináció: Bohata, Myšák & Šnicer, 2005

A(z) Lophophora diffusa szinonimái

• (A(z) Lophophora koehresii a(z) Lophophora diffusa szinonimája)*

• ≡ Lophophora echinata var. diffusa, ≡ Lophophora williamsii var. diffusa, ≡ Lophophora williamsii subsp. diffusa, ≡ Lophophora diffusa subsp. diffusa
• = Lophophora diffusa var. koehresii, ≡ Lophophora williamsii var. koehresii, ≡ Lophophora koehresii, ≡ Peyotl koehresii
• = Lophophora diffusa subsp. viridescens, ≡ Lophophora viridescens, ≡ Peyotl viridescens
• = Lophophora diffusa subsp. kubesae
• = Lophophora diffusa var. swobodaiana
• − Peyotl diffusus

Alaktani (morfológiai) jellemzés

Vegetatív test

Fotó: Varga Zoltán

Hajtás, szár

A hajtás lapított gömbtől gömb alakúig változik, csúcsa besüllyedő. Színe sötétzöld, kékeszöld vagy élénkzöld. Mérete általában 3–5 × 5–10 cm. Többnyire magános növekedésű, de idővel kisebb telepeket is képezhet. Termesztésben az idős példányok bőven sarjadnak, különösen tápanyagban gazdagabb körülmények között.

Bordák és szemölcsök

Bordái nem határozottak, hullámos lefutásúak, jellegzetes dudoros szemölcsökre tagolódnak. A növény korának előrehaladtával a szemölcsök egyre kifejezettebbé válnak.

Fotó: Varga Zoltán

Geofiton jelleg

Testének nagyobb része a talaj alatt helyezkedik el; száraz időszakban mélyebbre húzódik (geofiton, mimikri életmód).

Gyökér

Módosult, húsos raktározó karógyökere mélyre hatoló, amely a száraz periódusok átvészelését segíti.

Areolák

Az areolák 2–3 mm átmérőjűek. Fiatal korban kevés, gyorsan lekopó gyapjút fejlesztenek, ilyenkor a növény szinte csupasznak hat. Idősebb korban a csúcs erősen gyapjasodik. A gyapjú színe piszkosfehér vagy sárgásfehér, később megszürkül, kifakul.

Tövisek

Töviseket nem fejleszt.

Generatív szervek

Fotó: Varga Zoltán

Virág

A bimbók a növény csúcsán, a fiatal areolákon képződnek. A virág 2–3 × 2–3 cm nagyságú. Színe hússzínű, rózsaszín, esetenként igen halvány rózsaszín.

• Lepellevelek: hosszúak, keskenyek, hegyesek, jellegzetes sötétebb középsávval; gyakran csíkos hatásúak. A külső lepellevelek középsávja barnás vagy sötétrózsaszín.
• Ivarlevelek: a porzószál és a bibeszál rózsaszín, a bibeszál sötétebb; a bibefej fehér, a portokok sárgák.

Termés

A termés rövid bunkó alakú, 15–20 mm hosszú, halvány- vagy sötétrózsaszín. Általában kb. 20 vagy annál több magot tartalmaz.

Mag

A mag fekete, matt felszínű, mérete kb. 1,21 × 1,31 mm. Köldöke fehéres vagy sárgás. A felszíni domborulatok, szemölcsök lekoptatottak, felületük erősen ráncos.

Elterjedés és élőhely

• Elterjedés: Mexikó endemikus faja, kizárólag San Luis Potosí és Tamaulipas államokban fordul elő.
• Fő előfordulási terület: Rioverde tágabb környéke (San Luis Potosí), újabban Tamaulipas államban, Tula város környékén is kimutatták.
• Élőhely: 1000–1150 m tengerszint feletti magasságban, sík vagy enyhén tagolt fennsíki területeken, agyagos–iszapos talajon. Jellemző élőhelyei a kiszáradt üledékes lagúnák és száraz lapályok, félsivatagi, ritkás kislevelű cserjések társulásaiban.

Kultúrában tartás

Termesztése közel áll a Lophophora diffusa igényeihez. A hosszan tartó erős hideget rosszul tűri; 5 °C alatt tartósan nem ajánlott teleltetni. A túlöntözésre kevésbé érzékeny, de óvatosság szükséges, mert a test kirepedhet.
Ásványi közegbe ültetendő; húsos karó- vagy répagyökere nem kedveli a humuszban gazdag keveréket. Akár tiszta agyagban is nevelhető, ilyenkor az öntözést fokozott figyelemmel kell végezni. Laza ásványi keverék és mély edény ajánlott, mivel a növény teste nagyrészt a talajba húzódik. Nyugalmi időszakban erős fonnyadás figyelhető meg, ami természetes jelenség.

Történeti megjegyzések

A Lophophora koehresii története 1975-ben kezdődött, amikor Gerhard Köhres és K. Schreider San Luis Potosí államban, Rioverde környékén terepkutatást végzett. Rioverdétől északkeletre, Las Tablas és San Francisco között, üledékes talajban mélyen besüllyedve egy addig ismeretlen Lophophora formát fedeztek fel. Köhres mintákat gyűjtött és Németországba vitte, ahonnan más gyűjtőkhöz is eljutott. A taxont végül Jan Říha cseh botanikus írta le 1996-ban.

Szerzők

• Szöveg: Varga Zoltán (Budapest)
• Képek: Varga István; Varga Zoltán
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 788–789. kártya