Ugrás a tartalomhoz

„Echinocereus viereckii subsp. morricalii” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
3. sor: 3. sor:
| synonym =  
| synonym =  
}}
}}
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===


10. sor: 9. sor:
* Az '''alfajnév''' '''Dale Morrical''' (1908–1994) amerikai kaktuszgyűjtő emlékét őrzi, aki elektronikai szakemberként dolgozott, de jelentős gyűjtőtevékenységet folytatott.
* Az '''alfajnév''' '''Dale Morrical''' (1908–1994) amerikai kaktuszgyűjtő emlékét őrzi, aki elektronikai szakemberként dolgozott, de jelentős gyűjtőtevékenységet folytatott.


<span id="típuspéldány"></span>
=== Típuspéldány ===
=== Típuspéldány ===


17. sor: 15. sor:
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Nigel P. Taylor, 1997
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Nigel P. Taylor, 1997
[[Fájl:Echinocereus viereckii morricalii 01-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
[[Fájl:Echinocereus viereckii morricalii 01-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
[[Fájl:Echinocereus viereckii morricalii 01-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
[[Fájl:Echinocereus viereckii morricalii 02-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
[[Fájl:Echinocereus viereckii morricalii 02-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Bodor János]]
[[Fájl:Echinocereus viereckii morricalii 02-002.jpg|bélyegkép|Fotó: Bodor János]]
{{Kaktusz szinonimák}}
{{Kaktusz szinonimák}}
<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span>
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


<span id="vegetatív-test"></span>
=== Vegetatív test ===
=== Vegetatív test ===


<span id="hajtás-szár"></span>
==== Hajtás, szár ====
==== Hajtás, szár ====
Tőben sarjadó növény, kisebb csoportokat alkot. Hajtásai lágy szövetűek, fiatal korban felállók, idősebb korban gyakran elheverők. A leghosszabb hajtások elérhetik az 50 cm hosszúságot és mintegy 7 cm átmérőjűek lehetnek.
Tőben sarjadó növény, kisebb csoportokat alkot. Hajtásai lágy szövetűek, fiatal korban felállók, idősebb korban gyakran elheverők. A leghosszabb hajtások elérhetik az 50 cm hosszúságot és mintegy 7 cm átmérőjűek lehetnek.
Színük sárgászöldtől fényes élénkzöldig változik; erős fényben vagy téli nyugalmi időszakban a bordák élein bíbor elszíneződés jelenhet meg.
Színük sárgászöldtől fényes élénkzöldig változik; erős fényben vagy téli nyugalmi időszakban a bordák élein bíbor elszíneződés jelenhet meg.
[[Fájl:Echinocereus viereckii morricalii 01-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
 
<span id="szemölcsök"></span>
==== Bordák, szemölcsök ====
==== Bordák, szemölcsök ====
A subsp. ''morricalii'' hajtásai csaknem hengeres hatásúak a sekély, egyenes lefutású, tagolatlan bordák miatt. A bordák száma rendszerint 6–7.
A subsp. ''morricalii'' hajtásai csaknem hengeres hatásúak a sekély, egyenes lefutású, tagolatlan bordák miatt. A bordák száma rendszerint 6–7.
Egyes populációkban (korábban ''huastecensis'' néven) a hajtások szemölcsösen tagoltak, és a bordák száma akár 13 is lehet.
Egyes populációkban (korábban ''huastecensis'' néven) a hajtások szemölcsösen tagoltak, és a bordák száma akár 13 is lehet.


<span id="axillák"></span>
==== Axillák ====
==== Axillák ====
Nem feltűnőek, gyapjas bevonatuk gyenge vagy hiányzó.
Nem feltűnőek, gyapjas bevonatuk gyenge vagy hiányzó.


<span id="areolák"></span>
==== Areolák ====
==== Areolák ====
Az areolák egymástól 8–24 mm távolságban helyezkednek el. Fiatal korban enyhén gyapjasak, később részben kopasszá válhatnak.
Az areolák egymástól 8–24 mm távolságban helyezkednek el. Fiatal korban enyhén gyapjasak, később részben kopasszá válhatnak.
[[Fájl:Echinocereus viereckii morricalii 02-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]]
 
<span id="tövisek"></span>
==== Tövisek ====
==== Tövisek ====
A tövisképzés rendkívül változó.
A tövisképzés rendkívül változó.
51. sor: 46. sor:
A subsp. ''morricalii'' gyakran teljesen vagy csaknem teljesen tövistelen megjelenésű.
A subsp. ''morricalii'' gyakran teljesen vagy csaknem teljesen tövistelen megjelenésű.


<span id="generatív-test"></span>
=== Generatív test ===
=== Generatív test ===


<span id="virág"></span>
==== Virág ====
==== Virág ====
A virágok a hajtások oldalán fejlődnek, tölcséres alakúak, 6–10 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek.
A virágok a hajtások oldalán fejlődnek, tölcséres alakúak, 6–10 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek.
63. sor: 56. sor:
* '''Lepellevelek:''' keskenyek, hegyesek, élénk színűek
* '''Lepellevelek:''' keskenyek, hegyesek, élénk színűek
* '''Ivarlevelek:''' porzószálak sárgás árnyalatúak, portokok sárgák, bibeszál fehér, a bibe smaragdzöld
* '''Ivarlevelek:''' porzószálak sárgás árnyalatúak, portokok sárgák, bibeszál fehér, a bibe smaragdzöld
[[Fájl:Echinocereus viereckii morricalii 02-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Bodor János]]
<span id="termés"></span>
<span id="termés"></span>
==== Termés ====
==== Termés ====
70. sor: 62. sor:
* '''Magja:''' 1,2–1,6 mm nagyságú, feketésbarna
* '''Magja:''' 1,2–1,6 mm nagyságú, feketésbarna


<span id="elterjedés-és-élőhely"></span>
== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==


76. sor: 67. sor:
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' sziklás, ritkás erdőkkel borított lejtőkön, mészköves teraszokon és aprózódott kőzeten fordul elő.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' sziklás, ritkás erdőkkel borított lejtőkön, mészköves teraszokon és aprózódott kőzeten fordul elő.
A subsp. ''morricalii'' főként 300–500 m tengerszint feletti magasságban él, míg a korábban elkülönített ''huastecensis'' forma 550–1400 m között található. A talaj viszonylag magas humusztartalmú, meszes jellegű.
A subsp. ''morricalii'' főként 300–500 m tengerszint feletti magasságban él, míg a korábban elkülönített ''huastecensis'' forma 550–1400 m között található. A talaj viszonylag magas humusztartalmú, meszes jellegű.
[[Fájl:Echinocereus viereckii morricalii 02-002.jpg|bélyegkép|Fotó: Bodor János]]
 
<span id="kultúrában-tartás"></span>
== Kultúrában tartás ==
== Kultúrában tartás ==
Kultúrában könnyen nevelhető taxon. Tövistelen hajtásai ellenére a közvetlen napsütést jól tűri, de részleges árnyékolás előnyös lehet.
Kultúrában könnyen nevelhető taxon. Tövistelen hajtásai ellenére a közvetlen napsütést jól tűri, de részleges árnyékolás előnyös lehet.
85. sor: 75. sor:
Teleltetése teljesen szárazon, világos helyen történjen; rövid ideig a fagypont alatti hőmérsékletet is elviselheti. Télen a hajtások erősen összezsugorodnak és gyakran lilás elszíneződést mutatnak, tavasszal azonban gyorsan regenerálódnak, és rendszerint már májusban virágoznak.
Teleltetése teljesen szárazon, világos helyen történjen; rövid ideig a fagypont alatti hőmérsékletet is elviselheti. Télen a hajtások erősen összezsugorodnak és gyakran lilás elszíneződést mutatnak, tavasszal azonban gyorsan regenerálódnak, és rendszerint már májusban virágoznak.


<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span>
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
Az alfaj egyik legjellemzőbb tulajdonsága a szélsőséges tövisváltozatosság. Az élőhelyen egymás közvetlen közelében is előfordulhatnak szinte teljesen tövistelen és erősen tövises egyedek.
Az alfaj egyik legjellemzőbb tulajdonsága a szélsőséges tövisváltozatosság. Az élőhelyen egymás közvetlen közelében is előfordulhatnak szinte teljesen tövistelen és erősen tövises egyedek.
91. sor: 80. sor:
Ez a változatosság vezetett több név (''morricalii'', ''huastecensis'') elkülönítéséhez, amelyeket ma több rendszerező nem tart külön alfaji rangúnak.
Ez a változatosság vezetett több név (''morricalii'', ''huastecensis'') elkülönítéséhez, amelyeket ma több rendszerező nem tart külön alfaji rangúnak.


<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span>
== Taxonómia és filogenetika ==
== Taxonómia és filogenetika ==
Az eredetileg önálló fajként leírt ''Echinocereus morricalii'' később az ''Echinocereus viereckii'' alfajaként került besorolásra. A populációk közötti átmeneti jellegek és az élőhelyi variabilitás miatt a taxon rendszertani megítélése hosszabb ideje vitatott.
Az eredetileg önálló fajként leírt ''Echinocereus morricalii'' később az ''Echinocereus viereckii'' alfajaként került besorolásra. A populációk közötti átmeneti jellegek és az élőhelyi variabilitás miatt a taxon rendszertani megítélése hosszabb ideje vitatott.
98. sor: 86. sor:
Fájl:Echinocereus viereckii morricalii GK.SzJ-02.jpg|Fotó: Szigetvári József
Fájl:Echinocereus viereckii morricalii GK.SzJ-02.jpg|Fotó: Szigetvári József
</gallery>
</gallery>
<span id="egyéb"></span>
== Egyéb ==
== Egyéb ==
A gyűjteményekben a név leggyakrabban tövistelen vagy gyengén tövises példányokhoz kapcsolódik, azonban természetes élőhelyén a megjelenési forma rendkívül változatos.
A gyűjteményekben a név leggyakrabban tövistelen vagy gyengén tövises példányokhoz kapcsolódik, azonban természetes élőhelyén a megjelenési forma rendkívül változatos.


<span id="szerzők"></span>
== Szerzők ==
== Szerzők ==
* '''Szöveg:''' Lukoczki Zoltán
* '''Szöveg:''' Lukoczki Zoltán
* '''Kép:''' Lukoczki Zoltán, Bodor János
* '''Kép:''' Lukoczki Zoltán, Bodor János
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' Papp László
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' Papp László


<span id="forrás"></span>
== Forrás ==
== Forrás ==
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgások'' 413–414. kártya
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgások'' 413–414. kártya

A lap jelenlegi, 2026. szeptember 29., 17:54-kori változata

Echinocereus viereckii subsp. morricalii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus
Faj Echinocereus viereckii
Alfaj Echinocereus viereckii subsp. morricalii

Tudományos név

  • Echinocereus viereckii subsp. morricalii (Říha) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 10. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév az ógörög-latin „echinos” = sün és „cereus” = kandeláber, gyertya, gyertyatartó szavakból áll. Az előtag a tövises mivoltát, az utótag az oszlopszerű alakját jellemzi.
  • A fajnév Hans-Wilhelm Viereck (1903–1946) német növénybarát és kaktuszgyűjtő nevét őrzi, aki 1920 és 1938 között Mexikóban élt és gyűjtött.
  • Az alfajnév Dale Morrical (1908–1994) amerikai kaktuszgyűjtő emlékét őrzi, aki elektronikai szakemberként dolgozott, de jelentős gyűjtőtevékenységet folytatott.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Nuevo León állam, Mexikó
  • Első leírása: Kaktusy 11(4): 75. 1975 (mint Echinocereus morricalii)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nigel P. Taylor, 1997
Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Bodor János
Fotó: Bodor János

A(z) Echinocereus viereckii subsp. morricalii szinonimái

  • ≡ Echinocereus morricalii, ≡ Echinocereus viereckii var. morricalii
  • = Echinocereus viereckii subsp. huastecensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Tőben sarjadó növény, kisebb csoportokat alkot. Hajtásai lágy szövetűek, fiatal korban felállók, idősebb korban gyakran elheverők. A leghosszabb hajtások elérhetik az 50 cm hosszúságot és mintegy 7 cm átmérőjűek lehetnek. Színük sárgászöldtől fényes élénkzöldig változik; erős fényben vagy téli nyugalmi időszakban a bordák élein bíbor elszíneződés jelenhet meg.

Bordák, szemölcsök

A subsp. morricalii hajtásai csaknem hengeres hatásúak a sekély, egyenes lefutású, tagolatlan bordák miatt. A bordák száma rendszerint 6–7. Egyes populációkban (korábban huastecensis néven) a hajtások szemölcsösen tagoltak, és a bordák száma akár 13 is lehet.

Axillák

Nem feltűnőek, gyapjas bevonatuk gyenge vagy hiányzó.

Areolák

Az areolák egymástól 8–24 mm távolságban helyezkednek el. Fiatal korban enyhén gyapjasak, később részben kopasszá válhatnak.

Tövisek

A tövisképzés rendkívül változó.

  • Középtövis: gyakran hiányzik; tövises példányokon 1–4 db, akár 80 mm hosszú, sárgásfehér színű
  • Peremtövis: 4–10 db, rövidebbek, színük a középtövisekéhez hasonló, sárgásfehér

A subsp. morricalii gyakran teljesen vagy csaknem teljesen tövistelen megjelenésű.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtások oldalán fejlődnek, tölcséres alakúak, 6–10 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek. Színük különböző lilásbordó vagy magenta árnyalatú, gyakran fémes csillogással.

A magház és a virágcső erősen szemölcsös és tövises.

  • Lepellevelek: keskenyek, hegyesek, élénk színűek
  • Ivarlevelek: porzószálak sárgás árnyalatúak, portokok sárgák, bibeszál fehér, a bibe smaragdzöld

Termés

A termés 25–30 mm hosszú és 18–30 mm széles, zöld színű.

  • Magja: 1,2–1,6 mm nagyságú, feketésbarna

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, Nuevo León állam; Monterrey térsége, különösen Allende, Presa de la Boca, Galeana, Huasteca-kanyon és Grutas García környéke
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: sziklás, ritkás erdőkkel borított lejtőkön, mészköves teraszokon és aprózódott kőzeten fordul elő.

A subsp. morricalii főként 300–500 m tengerszint feletti magasságban él, míg a korábban elkülönített huastecensis forma 550–1400 m között található. A talaj viszonylag magas humusztartalmú, meszes jellegű.

Kultúrában tartás

Kultúrában könnyen nevelhető taxon. Tövistelen hajtásai ellenére a közvetlen napsütést jól tűri, de részleges árnyékolás előnyös lehet.

Tavasztól őszig rendszeres öntözést igényel, már 6–7 cm-es hajtásméretnél is virágzóképes. Virágai nagy melegben is 4–5 napig nyitva maradnak.

Teleltetése teljesen szárazon, világos helyen történjen; rövid ideig a fagypont alatti hőmérsékletet is elviselheti. Télen a hajtások erősen összezsugorodnak és gyakran lilás elszíneződést mutatnak, tavasszal azonban gyorsan regenerálódnak, és rendszerint már májusban virágoznak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alfaj egyik legjellemzőbb tulajdonsága a szélsőséges tövisváltozatosság. Az élőhelyen egymás közvetlen közelében is előfordulhatnak szinte teljesen tövistelen és erősen tövises egyedek.

Ez a változatosság vezetett több név (morricalii, huastecensis) elkülönítéséhez, amelyeket ma több rendszerező nem tart külön alfaji rangúnak.

Taxonómia és filogenetika

Az eredetileg önálló fajként leírt Echinocereus morricalii később az Echinocereus viereckii alfajaként került besorolásra. A populációk közötti átmeneti jellegek és az élőhelyi variabilitás miatt a taxon rendszertani megítélése hosszabb ideje vitatott.

Egyéb

A gyűjteményekben a név leggyakrabban tövistelen vagy gyengén tövises példányokhoz kapcsolódik, azonban természetes élőhelyén a megjelenési forma rendkívül változatos.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán, Bodor János
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 413–414. kártya