Echinocereus waldeisii

Echinocereus waldeisii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus waldeisii

Tudományos név

• Echinocereus waldeisii Haugg in Kakteen And. Sukk. 45(1): 6. 1994 sec. Sánchez & al. 2018
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „echinos” = sün és a latin „cereus” = gyertya, gyertyatartó szavak összetétele. A név a tövises, gyakran oszlopos hajtású növényekre utal.
• A fajnév Dieter Waldeis német kertész és kaktuszkutató nevét őrzi, aki a taxon felfedezésében és kutatásában vett részt.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, San Luis Potosí állam
• Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 45: 6. 1994
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Haugg, 1994

A(z) Echinocereus waldeisii szinonimái

• ≡ Echinocereus tamaulipensis subsp. waldeisii
• = Echinocereus tamaulipensis subsp. deherdtii

Fotó: Szigetvári József

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Karcsú, hengeres hajtású faj. A növény rendszerint egyetlen főhajtást fejleszt, amely később kevéssé elágazhat, és gyakran a környező növényzetre támaszkodva kúszó jelleggel növekszik.

A hajtások 60–120 cm hosszúak és kb. 2 cm átmérőjűek. Színük sötétkékeszöld, lilás vagy barnás árnyalatú.

A gyökérzet jellegzetes raktározó szerveket fejleszt: a főgyökérből több, dália gumóira emlékeztető, megvastagodott gyökérág fejlődik. Egy növény akár 6–8 ilyen gumót is képezhet.

Bordák

A hajtást 6–8 alacsony borda tagolja, amelyek kissé szemölcsösek lehetnek.

Areolák

Az areolák kicsik, kerekek, egymástól kb. 5–8 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

• Középtövis: 5–10 db, 4–8 mm hosszú, fekete színű, világosabb tövű, kiálló állású
• Peremtövis: 20–27 db, 3–6 mm hosszú, fehéres vagy szürkés színű, gyakran sötétebb csúccsal

Generatív test

Virág

A virágok a hajtások csúcsán fejlődnek. Tölcséres alakúak, gyakran csak részben nyílnak ki.

Hosszuk 4–6 cm, átmérőjük kb. 6 cm. Színük fehér, krémszínű vagy halványsárga. A külső lepelleveleken gyakran barnás középcsík figyelhető meg.

• Lepellevelek: keskenyek, több sorban állók
• Ivarlevelek: porzószálak zöldesek, portokok sárga pollent tartalmaznak, a bibeszál fehér, a bibe 10–16 zöld karéjból áll

Termés

A termés ovális vagy tojásdad alakú, 2–4 cm hosszú. Éréskor sötét lilás-barnás színű lehet. A felszínén kevés tövis és gyapjas szőrzet maradhat.

A termés nem nyílik fel, belsejében fehér, édeskés ízű terméshús található.

• Magja: fekete színű, kb. 1,3–1,4 mm hosszú

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó északkeleti része, főként San Luis Potosí állam, valamint a Nuevo León és Tamaulipas határvidéke.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: félsivatagi cserjésekben és száraz bokorerdőkben él, 1200–1500 m tengerszint feletti magasságban. A karcsú hajtások gyakran a cserjékre támaszkodva nőnek.

Kultúrában tartás

Világos, napos helyet igényel. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést kíván, de a pangó vizet kerülni kell.

Télen száraz, hűvös pihenőidő szükséges. Rövid ideig −7 °C körüli hőmérsékletet is elvisel. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajban fejlődik megfelelően.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Echinocereus waldeisii a Wilcoxia csoport tagja. A hasonló Echinocereus tamaulipensis fajtól elsősorban a jellegzetes, dália gumóira emlékeztető gyökérrendszer és a karcsú, többnyire egyetlen főhajtás különíti el.

Taxonómia és filogenetika

A fajt Erich Haugg írta le 1994-ben. Egyes rendszertani munkák a Echinocereus tamaulipensis alfajának tekintik, más szerzők azonban önálló fajként kezelik.

Egyéb

Elterjedési területe viszonylag kicsi, ezért természetvédelmi szempontból érzékeny fajnak tekintik.

Forrás

• LLIFLE – Encyclopedia of Cacti: Echinocereus waldeisii