„Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii (N.P.Taylor) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003 | synonym = }} <span id="a-név-eredete-etimológia"></span> === A név eredete, etimológia === * A '''nemzetségnév''' ógörög–latin szóösszetétel. Az „echinos” szó jelentése sün vagy tengeri sün, amely a növény erősen tövises jellegére utal. A „cereus” latin szó, jelentése gyerty…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Taxonbox | accepted = Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii (N.P.Taylor) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003 | synonym = | {{Taxonbox | accepted = Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii (N.P.Taylor) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003 | synonym = | ||
}} | }} | ||
=== A név eredete, etimológia === | === A név eredete, etimológia === | ||
| 7. sor: | 6. sor: | ||
* A '''fajnév''' egy angol hobbi kaktuszgyűjtő, '''David Parker''' (Birmingham) nevét őrzi, aki terepi gyűjtéseken is részt vett, valamint létrehozott egy több mint ezer – többségében élőhelyről származó – példányt tartalmazó Echinocereus referenciagyűjteményt. | * A '''fajnév''' egy angol hobbi kaktuszgyűjtő, '''David Parker''' (Birmingham) nevét őrzi, aki terepi gyűjtéseken is részt vett, valamint létrehozott egy több mint ezer – többségében élőhelyről származó – példányt tartalmazó Echinocereus referenciagyűjteményt. | ||
* Az '''alfajnév''' '''Francisco González Medrano''' mexikói botanikus nevét viseli, aki a taxon első példányait megtalálta és begyűjtötte. | * Az '''alfajnév''' '''Francisco González Medrano''' mexikói botanikus nevét viseli, aki a taxon első példányait megtalálta és begyűjtötte. | ||
[[Fájl:Echinocereus parkeri gonzalezii-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Bodor János]] | |||
[[Fájl:Echinocereus parkeri gonzalezii-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Bodor János]] | |||
[[Fájl:Echinocereus parkeri gonzalezii DU55.SzJ 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Szigetvári József]] | |||
[[Fájl:Echinocereus parkeri gonzalezii L1375.SzJ 02.jpg|bélyegkép|Fotó: Szigetvári József]] | |||
=== Típuspéldány === | === Típuspéldány === | ||
| 14. sor: | 15. sor: | ||
* '''Első leírása:''' ''Bradleya'' 6: 74., 1988. | * '''Első leírása:''' ''Bradleya'' 6: 74., 1988. | ||
* '''Az aktuális rangba helyezte:''' N. P. Taylor, 1997 | * '''Az aktuális rangba helyezte:''' N. P. Taylor, 1997 | ||
{{Kaktusz szinonimák}} | {{Kaktusz szinonimák}} | ||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | == Alaktani, morfológiai jellemzők == | ||
=== Vegetatív test === | === Vegetatív test === | ||
==== Hajtás, szár ==== | ==== Hajtás, szár ==== | ||
Sarjadó növény, amely laza csoportokat alkot. A hajtások a talaj felett és vékony rizómák segítségével a talaj alatt is elágazhatnak. Hajtásai hengeresek, csak a csúcshoz közeledve vékonyodnak el kissé. Hosszuk legfeljebb 15 cm, átmérőjük kb. 4,5 cm. | Sarjadó növény, amely laza csoportokat alkot. A hajtások a talaj felett és vékony rizómák segítségével a talaj alatt is elágazhatnak. Hajtásai hengeresek, csak a csúcshoz közeledve vékonyodnak el kissé. Hosszuk legfeljebb 15 cm, átmérőjük kb. 4,5 cm. | ||
==== Bordák ==== | ==== Bordák ==== | ||
A bordák száma ritkán 6, általában 7–10. Szélességük 8–30 mm, éleik alig dudorosak. | A bordák száma ritkán 6, általában 7–10. Szélességük 8–30 mm, éleik alig dudorosak. | ||
==== Areolák ==== | ==== Areolák ==== | ||
Az areolák kerekek, kb. 3,5 mm átmérőjűek, egymástól 9–12 mm távolságra helyezkednek el. | Az areolák kerekek, kb. 3,5 mm átmérőjűek, egymástól 9–12 mm távolságra helyezkednek el. | ||
==== Tövisek ==== | ==== Tövisek ==== | ||
| 40. sor: | 32. sor: | ||
* '''Peremtövis:''' 10–14 db, nagyon vékony, hosszuk 7–12 mm, megjelenésük a középtövisekhez hasonló. | * '''Peremtövis:''' 10–14 db, nagyon vékony, hosszuk 7–12 mm, megjelenésük a középtövisekhez hasonló. | ||
=== Generatív test === | === Generatív test === | ||
==== Virág ==== | ==== Virág ==== | ||
A virágok 4,5–5,5 cm átmérőjűek és nagyjából ugyanilyen hosszúak. Színük a bíborlilától a mély rózsaszínig változik, ritkábban fehér példányok is előfordulnak. A virágtorok mindig fehér. | A virágok 4,5–5,5 cm átmérőjűek és nagyjából ugyanilyen hosszúak. Színük a bíborlilától a mély rózsaszínig változik, ritkábban fehér példányok is előfordulnak. A virágtorok mindig fehér. | ||
| 52. sor: | 42. sor: | ||
* '''Ivarlevelek:''' sok porzó, amelyek viszonylag rövidek; '''bibeszál''' kb. 20 mm hosszú; '''bibe''' 7–10 ágú, halványzöld vagy zöld. | * '''Ivarlevelek:''' sok porzó, amelyek viszonylag rövidek; '''bibeszál''' kb. 20 mm hosszú; '''bibe''' 7–10 ágú, halványzöld vagy zöld. | ||
==== Termés ==== | ==== Termés ==== | ||
A termés 18–25 mm hosszú és 13–18 mm széles, csaknem szabályos gömb alakú. Külszínét fehér tövisek borítják. Éretten zöld vagy vöröseszöld színű. | A termés 18–25 mm hosszú és 13–18 mm széles, csaknem szabályos gömb alakú. Külszínét fehér tövisek borítják. Éretten zöld vagy vöröseszöld színű. | ||
| 58. sor: | 47. sor: | ||
* '''Magja:''' viszonylag nagy, 1,4–1,6 × 1,0–1,2 mm-es, ritkán akár 2 mm hosszú is lehet; fekete színű. | * '''Magja:''' viszonylag nagy, 1,4–1,6 × 1,0–1,2 mm-es, ritkán akár 2 mm hosszú is lehet; fekete színű. | ||
== Elterjedés és élőhely == | == Elterjedés és élőhely == | ||
| 64. sor: | 52. sor: | ||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' 1700–2500 m tengerszint feletti magasságban él. Sziklákkal tagolt füves hegycsúcsokon, ritkás cserjés félsivatagi területeken, valamint fenyvesek tisztásain és lejtőin található sziklamélyedésekben fordul elő. Talaja többnyire homokos, helyenként magasabb humusztartalommal. | * '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' 1700–2500 m tengerszint feletti magasságban él. Sziklákkal tagolt füves hegycsúcsokon, ritkás cserjés félsivatagi területeken, valamint fenyvesek tisztásain és lejtőin található sziklamélyedésekben fordul elő. Talaja többnyire homokos, helyenként magasabb humusztartalommal. | ||
== Kultúrában tartás == | == Kultúrában tartás == | ||
A rendelkezésre álló élőhelyi adatok alapján tartási igényei megegyeznek az alapfajéval. Törmelékes szerkezetű, enyhén bázikus talajban nevelhető. A vegetációs időszakban – tavasztól őszig – lehetőleg szabadban tartható, de csapadék elleni védelem javasolt, és sok napfényt igényel. Télen szárazon, világos helyen, fagypont feletti hőmérsékleten pihentetendő. | A rendelkezésre álló élőhelyi adatok alapján tartási igényei megegyeznek az alapfajéval. Törmelékes szerkezetű, enyhén bázikus talajban nevelhető. A vegetációs időszakban – tavasztól őszig – lehetőleg szabadban tartható, de csapadék elleni védelem javasolt, és sok napfényt igényel. Télen szárazon, világos helyen, fagypont feletti hőmérsékleten pihentetendő. | ||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | == Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | ||
Az ''Echinocereus parkeri'' fajcsoport többi tagjától elsősorban sarjadó növekedési módja, viszonylag hosszú középtövisei, valamint a bíborlila–rózsaszín árnyalatú virágai különítik el. Az alfaj jellegzetessége a viszonylag nagy magméret és a fehér virágtorok. | Az ''Echinocereus parkeri'' fajcsoport többi tagjától elsősorban sarjadó növekedési módja, viszonylag hosszú középtövisei, valamint a bíborlila–rózsaszín árnyalatú virágai különítik el. Az alfaj jellegzetessége a viszonylag nagy magméret és a fehér virágtorok. | ||
== Taxonómia és filogenetika == | == Taxonómia és filogenetika == | ||
A taxont N. P. Taylor eredetileg 1988-ban ''Echinocereus parkeri'' var. ''gonzalezii'' néven írta le, majd 1997-ben alfaji rangra emelte. | A taxont N. P. Taylor eredetileg 1988-ban ''Echinocereus parkeri'' var. ''gonzalezii'' néven írta le, majd 1997-ben alfaji rangra emelte. | ||
== Egyéb == | == Egyéb == | ||
Az alfaj elterjedési területe viszonylag magas hegyvidéki élőhelyekre korlátozódik, ami ökológiai szempontból elkülöníti a faj más populációitól. | Az alfaj elterjedési területe viszonylag magas hegyvidéki élőhelyekre korlátozódik, ami ökológiai szempontból elkülöníti a faj más populációitól. | ||
== Szerzők == | == Szerzők == | ||
| 87. sor: | 70. sor: | ||
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' Papp László | * '''Lektorálta és kiegészítette:''' Papp László | ||
== Forrás == | == Forrás == | ||
A lap jelenlegi, 2026. szeptember 27., 06:13-kori változata
| Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
| Faj | Echinocereus parkeri |
| Alfaj | Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii |
Tudományos név
- Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii (N.P.Taylor) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel. Az „echinos” szó jelentése sün vagy tengeri sün, amely a növény erősen tövises jellegére utal. A „cereus” latin szó, jelentése gyertya vagy gyertyatartó, amely az oszlopos vagy hengeres hajtásformára utal.
- A fajnév egy angol hobbi kaktuszgyűjtő, David Parker (Birmingham) nevét őrzi, aki terepi gyűjtéseken is részt vett, valamint létrehozott egy több mint ezer – többségében élőhelyről származó – példányt tartalmazó Echinocereus referenciagyűjteményt.
- Az alfajnév Francisco González Medrano mexikói botanikus nevét viseli, aki a taxon első példányait megtalálta és begyűjtötte.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Tamaulipas állam, Vacas-hegység, San José de Llano közelében, kb. 1750 m tengerszint feletti magasságban
- Első leírása: Bradleya 6: 74., 1988.
- Az aktuális rangba helyezte: N. P. Taylor, 1997
A(z) Echinocereus parkeri subsp. gonzalezii szinonimái
- ≡ Echinocereus parkeri var. gonzalezii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Sarjadó növény, amely laza csoportokat alkot. A hajtások a talaj felett és vékony rizómák segítségével a talaj alatt is elágazhatnak. Hajtásai hengeresek, csak a csúcshoz közeledve vékonyodnak el kissé. Hosszuk legfeljebb 15 cm, átmérőjük kb. 4,5 cm.
Bordák
A bordák száma ritkán 6, általában 7–10. Szélességük 8–30 mm, éleik alig dudorosak.
Areolák
Az areolák kerekek, kb. 3,5 mm átmérőjűek, egymástól 9–12 mm távolságra helyezkednek el.
Tövisek
- Középtövis: 3–5 db, tűszerű; fiatalon sötét színű, különösen a legfelső egy-kettő. Színük később üvegfehérre vagy halványsárgára változik, gyakran sötétebb csúccsal. Hosszuk 30–55 mm, közülük az alsó általában a leghosszabb.
- Peremtövis: 10–14 db, nagyon vékony, hosszuk 7–12 mm, megjelenésük a középtövisekhez hasonló.
Generatív test
Virág
A virágok 4,5–5,5 cm átmérőjűek és nagyjából ugyanilyen hosszúak. Színük a bíborlilától a mély rózsaszínig változik, ritkábban fehér példányok is előfordulnak. A virágtorok mindig fehér.
A magház és a virágcső kb. 27 mm hosszú, a nemzetségre jellemző módon erősen tövises. A rajtuk található fehér tövisek hossza legfeljebb 17 mm, számuk areolánként 3–14.
- Lepellevelek: fordított lándzsásak, 20–32 mm hosszúak és 4–8 mm szélesek, csúcsuk hegyes vagy röviden kihegyezett.
- Ivarlevelek: sok porzó, amelyek viszonylag rövidek; bibeszál kb. 20 mm hosszú; bibe 7–10 ágú, halványzöld vagy zöld.
Termés
A termés 18–25 mm hosszú és 13–18 mm széles, csaknem szabályos gömb alakú. Külszínét fehér tövisek borítják. Éretten zöld vagy vöröseszöld színű.
- Magja: viszonylag nagy, 1,4–1,6 × 1,0–1,2 mm-es, ritkán akár 2 mm hosszú is lehet; fekete színű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó; Tamaulipas délnyugati részén, Nuevo León délkeleti területén, valamint San Luis Potosí állam északi részén fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1700–2500 m tengerszint feletti magasságban él. Sziklákkal tagolt füves hegycsúcsokon, ritkás cserjés félsivatagi területeken, valamint fenyvesek tisztásain és lejtőin található sziklamélyedésekben fordul elő. Talaja többnyire homokos, helyenként magasabb humusztartalommal.
Kultúrában tartás
A rendelkezésre álló élőhelyi adatok alapján tartási igényei megegyeznek az alapfajéval. Törmelékes szerkezetű, enyhén bázikus talajban nevelhető. A vegetációs időszakban – tavasztól őszig – lehetőleg szabadban tartható, de csapadék elleni védelem javasolt, és sok napfényt igényel. Télen szárazon, világos helyen, fagypont feletti hőmérsékleten pihentetendő.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az Echinocereus parkeri fajcsoport többi tagjától elsősorban sarjadó növekedési módja, viszonylag hosszú középtövisei, valamint a bíborlila–rózsaszín árnyalatú virágai különítik el. Az alfaj jellegzetessége a viszonylag nagy magméret és a fehér virágtorok.
Taxonómia és filogenetika
A taxont N. P. Taylor eredetileg 1988-ban Echinocereus parkeri var. gonzalezii néven írta le, majd 1997-ben alfaji rangra emelte.
Egyéb
Az alfaj elterjedési területe viszonylag magas hegyvidéki élőhelyekre korlátozódik, ami ökológiai szempontból elkülöníti a faj más populációitól.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Bodor János
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 579. kártya