„Pelecyphora strobiliformis” változatai közötti eltérés

Pelecyphora strobiliformis
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Pelecyphora
Faj	Pelecyphora strobiliformis

← Régebbi szerkesztés

A lap jelenlegi, 2026. március 14., 12:46-kori változata

Tudományos név

Pelecyphora strobiliformis (Werderm.) Frič & Schelle ex Kreuz., Verzeichnis Amer. Sukk. Rev. Syst. Kakteen: 9. 1935 sec. Sánchez & al. 2022
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Pelecyphora az ógörög pelekys („fejsze, balta”) és phoreos („hordozó”) szavakból származik, utalva a szemölcsök jellegzetes, fejszeszerű alakjára.
A fajnév strobiliformis latin eredetű, jelentése „toboz alakú”.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a forrás nem részletezi
Első leírása: Ariocarpus strobiliformis Werdermann, 1927
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Frič & Schelle ex Kreuzinger, Revision des Systems der Kakteen, 1935

A(z) Pelecyphora strobiliformis szinonimái

≡ Ariocarpus strobiliformis, ≡ Encephalocarpus strobiliformis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény alakja a gömbölyűtől a lapított gömbig, illetve a hosszúkás, fordított ovális formáig változhat. Mérete általában 3,5–5(6) cm magas és 3,5–5 cm átmérőjű.

Szemölcsök

A szemölcsök fenyőtoboz pikkelyeihez hasonlóan laposan ráfekszenek a testre. Keresztmetszetük háromszögletű, csúcsuk hegyes, felülről nézve szintén háromszög alakú. A felső szemölcsök kissé a csúcs felé görbülnek. Hosszuk 8–12 mm, szélességük az alapnál 7–12 mm. Színük sötétszürkészöld.

Axillák

A virágok a fiatal szemölcsök alapjából (axillából) fejlődnek a hajtás csúcsának közelében.

Areolák

A szemölcsök csúcsán találhatók.

Tövisek

Középtövis: általában nem különül el a peremtövisektől
Peremtövis: 7–14 darab, vékony, többé-kevésbé fésűszerűen rendezett, hajlékony, könnyen letörő vagy lekopó, fehéres színű, 2–5 mm hosszú

Generatív test

Virág

A virágok a fiatal szemölcsök axillájából, a hajtás csúcsán fejlődnek. Átmérőjük 13–30 mm. Színük bíbor, lilásvörös. Hazai körülmények között késő tavasszal és nyáron nyílnak.

Lepellevelek: széles vagy keskeny lándzsás alakúak, kívülről ezüstösen vörös árnyalatúak
Ivarlevelek:
- porzószál fehér vagy vörös
- portok élénk sárga
- bibeszál halvány rózsaszín
- bibe fehér, rövid, ötágú

Termés

Apró termések, amelyek a növény testében rejtve maradnak, és csak a következő évben érnek be, amikor megszáradnak és alig észrevehetők.

Pelecyphora strobiliformis
Szigetvári József

Magja: apró, barna színű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikóban, Nuevo León, Tamaulipas és San Luis Potosí államokban, a Chihuahua-sivatag területén.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kb. 1600 m tengerszint feletti magasságban, mészkőfelszínű fennsíkokon és hegyeken. Gyakran rozettás Agave-fajok (pl. Agave striata), Bromelia-félék (Hechtia glomerata) és más szárazságtűrő növények társaságában fordul elő. A kísérő növényzetben többek között Larrea tridentata, Dasylirion fajok, Flourensia cernua és Jatropha dioica található. A kaktuszflóra további képviselői például az Echinocereus pectinatus, Ferocactus hamatacanthus, Mammillaria pottsii és Opuntia imbricata.

Kultúrában tartás

Nagyon fény- és hőigényes faj, amely már magonc korától erős megvilágítást igényel, hogy kompakt, széles, szürkészöld növények fejlődjenek. Talaja jó vízáteresztő, bázikus legyen; ezt kb. 5–10% mészkőzúzalék vagy alginit hozzákeverésével érhetjük el.

Gyökérzete módosult karógyökér, ezért célszerű mélyebb edénybe ültetni. A vegetációs időszakban (késő tavasztól kora őszig) két-három hetente öntözzük, a talajt az öntözések között teljesen kiszáradni hagyva. Megfelelő tartás mellett kevés betegség és kártevő támadja.

Virágai több periódusban jelennek meg, egy évben akár 2–4 alkalommal, általában hajtásonként 2–4 virággal. Nem önporzó faj, ezért két különböző egyed szükséges a sikeres magterméshez. Magról jól szaporítható, de a növekedése lassú; saját gyökéren általában 7–15 éves korban válik ivaréretté.

Nyugalmi időszakban teljesen szárazon teleltessük +2 és +10 °C között. Rövid ideig tartó kisebb fagyokat is elvisel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Fiatal korban hasonlíthat a Turbinicarpus nemzetség magoncaira. Legközelebbi rokona a Pelecyphora aselliformis, amelytől elsősorban a tobozszerűen rendeződő szemölcsök és a test alakja különbözteti meg.

Taxonómia és filogenetika

Werdermann eredetileg Ariocarpus strobiliformis néven írta le a fajt az axilláris virágképzés miatt. Berger később létrehozta az Encephalocarpus nemzetséget e faj számára. Frič és Schelle a virág, a mag és a termés vizsgálata alapján a Pelecyphora nemzetségbe sorolta, amit későbbi vizsgálatok – többek között Anderson és Boke munkái – is megerősítettek.

Egyéb

Természetes élőhelyén az intenzív gyűjtések következtében erősen megritkult, ezért a CITES I. kategóriájába tartozik. A helyi lakosság gyakran „peyote” néven említi.

Szerzők

Szöveg: Papp László
Kép: Papp László; Elhart Zsolt
Lektorálta: –

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgáslexikon 6. kártya

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{Taxonbox | accepted = Pelecyphora strobiliformis (Werderm.) Frič & Schelle ex Kreuz., Verzeichnis Amer. Sukk. Rev. Syst. Kakteen: 9. 1935 sec. Sánchez & al. 2022 | synonym =
+}}
+<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
+=== A név eredete, etimológia ===
+* A '''nemzetségnév''' ''Pelecyphora'' az ógörög pelekys („fejsze, balta”) és phoreos („hordozó”) szavakból származik, utalva a szemölcsök jellegzetes, fejszeszerű alakjára.
+* A '''fajnév''' ''strobiliformis'' latin eredetű, jelentése „toboz alakú”.
+<span id="típuspéldány"></span>
+=== Típuspéldány ===
+* Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a forrás nem részletezi
+* '''Első leírása:''' ''Ariocarpus strobiliformis'' '''Werdermann''', 1927
+* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Frič & Schelle ex Kreuzinger, ''Revision des Systems der Kakteen'', 1935
+[[Fájl:Pozsgáslap 007-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Papp László]]
+{{Kaktusz szinonimák}}
+<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span>
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
+<span id="vegetatív-test"></span>
+=== Vegetatív test ===
+<span id="hajtás-szár"></span>
+==== Hajtás, szár ====
+A növény alakja a gömbölyűtől a lapított gömbig, illetve a hosszúkás, fordított ovális formáig változhat. Mérete általában 3,5–5(6) cm magas és 3,5–5 cm átmérőjű.
+<span id="szemölcsök"></span>
+==== Szemölcsök ====
+A szemölcsök fenyőtoboz pikkelyeihez hasonlóan laposan ráfekszenek a testre. Keresztmetszetük háromszögletű, csúcsuk hegyes, felülről nézve szintén háromszög alakú. A felső szemölcsök kissé a csúcs felé görbülnek. Hosszuk 8–12 mm, szélességük az alapnál 7–12 mm. Színük sötétszürkészöld.
+[[Fájl:Pozsgáslap 007-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Elhart Zsolt]]
+<span id="axillák"></span>
+==== Axillák ====
+A virágok a fiatal szemölcsök alapjából (axillából) fejlődnek a hajtás csúcsának közelében.
+<span id="areolák"></span>
+==== Areolák ====
+A szemölcsök csúcsán találhatók.
+<span id="tövisek"></span>
+==== Tövisek ====
+* '''Középtövis:''' általában nem különül el a peremtövisektől
+* '''Peremtövis:''' 7–14 darab, vékony, többé-kevésbé fésűszerűen rendezett, hajlékony, könnyen letörő vagy lekopó, fehéres színű, 2–5 mm hosszú
+<span id="generatív-test"></span>
+=== Generatív test ===
+<span id="virág"></span>
+==== Virág ====
+A virágok a fiatal szemölcsök axillájából, a hajtás csúcsán fejlődnek. Átmérőjük 13–30 mm. Színük bíbor, lilásvörös. Hazai körülmények között késő tavasszal és nyáron nyílnak.
+* '''Lepellevelek:''' széles vagy keskeny lándzsás alakúak, kívülről ezüstösen vörös árnyalatúak
+* '''Ivarlevelek:'''
+** porzószál fehér vagy vörös
+** portok élénk sárga
+** bibeszál halvány rózsaszín
+** bibe fehér, rövid, ötágú
+<span id="termés"></span>
+==== Termés ====
+Apró termések, amelyek a növény testében rejtve maradnak, és csak a következő évben érnek be, amikor megszáradnak és alig észrevehetők.
 <gallery mode="packed-hover" heights="400" caption="Pelecyphora strobiliformis">
 Fájl:Pelecyphora strobiliformis.Szigetvári 01.jpg|Szigetvári József
 </gallery>
+* '''Magja:''' apró, barna színű.
+<span id="elterjedés-és-élőhely"></span>
+== Elterjedés és élőhely ==
+* '''Földrajzi elterjedés:''' Mexikóban, Nuevo León, Tamaulipas és San Luis Potosí államokban, a Chihuahua-sivatag területén.
+* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' kb. 1600 m tengerszint feletti magasságban, mészkőfelszínű fennsíkokon és hegyeken. Gyakran rozettás ''Agave''-fajok (pl. ''Agave striata''), ''Bromelia''-félék (''Hechtia glomerata'') és más szárazságtűrő növények társaságában fordul elő. A kísérő növényzetben többek között ''Larrea tridentata'', ''Dasylirion'' fajok, ''Flourensia cernua'' és ''Jatropha dioica'' található. A kaktuszflóra további képviselői például az ''Echinocereus pectinatus'', ''Ferocactus hamatacanthus'', ''Mammillaria pottsii'' és ''Opuntia imbricata''.
+<span id="kultúrában-tartás"></span>
+== Kultúrában tartás ==
+Nagyon fény- és hőigényes faj, amely már magonc korától erős megvilágítást igényel, hogy kompakt, széles, szürkészöld növények fejlődjenek. Talaja jó vízáteresztő, bázikus legyen; ezt kb. 5–10% mészkőzúzalék vagy alginit hozzákeverésével érhetjük el.
+Gyökérzete módosult karógyökér, ezért célszerű mélyebb edénybe ültetni. A vegetációs időszakban (késő tavasztól kora őszig) két-három hetente öntözzük, a talajt az öntözések között teljesen kiszáradni hagyva. Megfelelő tartás mellett kevés betegség és kártevő támadja.
+Virágai több periódusban jelennek meg, egy évben akár 2–4 alkalommal, általában hajtásonként 2–4 virággal. Nem önporzó faj, ezért két különböző egyed szükséges a sikeres magterméshez. Magról jól szaporítható, de a növekedése lassú; saját gyökéren általában 7–15 éves korban válik ivaréretté.
+Nyugalmi időszakban teljesen szárazon teleltessük +2 és +10 °C között. Rövid ideig tartó kisebb fagyokat is elvisel.
+<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span>
+== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
+Fiatal korban hasonlíthat a ''Turbinicarpus'' nemzetség magoncaira. Legközelebbi rokona a ''Pelecyphora aselliformis'', amelytől elsősorban a tobozszerűen rendeződő szemölcsök és a test alakja különbözteti meg.
+<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span>
+== Taxonómia és filogenetika ==
+'''Werdermann''' eredetileg ''Ariocarpus strobiliformis'' néven írta le a fajt az axilláris virágképzés miatt. '''Berger''' később létrehozta az ''Encephalocarpus'' nemzetséget e faj számára. '''Frič''' és '''Schelle''' a virág, a mag és a termés vizsgálata alapján a ''Pelecyphora'' nemzetségbe sorolta, amit későbbi vizsgálatok – többek között '''Anderson''' és '''Boke''' munkái – is megerősítettek.
+<span id="egyéb"></span>
+== Egyéb ==
+Természetes élőhelyén az intenzív gyűjtések következtében erősen megritkult, ezért a CITES I. kategóriájába tartozik. A helyi lakosság gyakran „peyote” néven említi.
-== Szerzők és forrás ==
+<span id="szerzők"></span>
+== Szerzők ==
-* '''Szöveg:'''
+* '''Szöveg:''' Papp László
-* '''Kép:''' Szigetvári József
+* '''Kép:''' Papp László; Elhart Zsolt
-* '''Lektorálta:'''
+* '''Lektorálta:''' –
-* '''Forrás:''' Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások XXX. kártya
+<span id="forrás"></span>
+== Forrás ==
+* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgáslexikon'' 6. kártya
 [[Kategória:Pelecyphora]]
 [[Kategória:Pozsgások kártyák]]