Pelecyphora strobiliformis

Pelecyphora strobiliformis
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Pelecyphora
Faj	Pelecyphora strobiliformis

Tudományos név

• Pelecyphora strobiliformis (Werderm.) Frič & Schelle ex Kreuz., Verzeichnis Amer. Sukk. Rev. Syst. Kakteen: 9. 1935 sec. Sánchez & al. 2022
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Pelecyphora az ógörög pelekys („fejsze, balta”) és phoreos („hordozó”) szavakból származik, utalva a szemölcsök jellegzetes, fejszeszerű alakjára.
• A fajnév strobiliformis latin eredetű, jelentése „toboz alakú”.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a forrás nem részletezi
• Első leírása: Ariocarpus strobiliformis Werdermann, 1927
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Frič & Schelle ex Kreuzinger, Revision des Systems der Kakteen, 1935

Fotó: Papp László

A(z) Pelecyphora strobiliformis szinonimái

• ≡ Ariocarpus strobiliformis, ≡ Encephalocarpus strobiliformis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény alakja a gömbölyűtől a lapított gömbig, illetve a hosszúkás, fordított ovális formáig változhat. Mérete általában 3,5–5(6) cm magas és 3,5–5 cm átmérőjű.

Szemölcsök

A szemölcsök fenyőtoboz pikkelyeihez hasonlóan laposan ráfekszenek a testre. Keresztmetszetük háromszögletű, csúcsuk hegyes, felülről nézve szintén háromszög alakú. A felső szemölcsök kissé a csúcs felé görbülnek. Hosszuk 8–12 mm, szélességük az alapnál 7–12 mm. Színük sötétszürkészöld.

Fotó: Elhart Zsolt

Axillák

A virágok a fiatal szemölcsök alapjából (axillából) fejlődnek a hajtás csúcsának közelében.

Areolák

A szemölcsök csúcsán találhatók.

Tövisek

• Középtövis: általában nem különül el a peremtövisektől
• Peremtövis: 7–14 darab, vékony, többé-kevésbé fésűszerűen rendezett, hajlékony, könnyen letörő vagy lekopó, fehéres színű, 2–5 mm hosszú

Generatív test

Virág

A virágok a fiatal szemölcsök axillájából, a hajtás csúcsán fejlődnek. Átmérőjük 13–30 mm. Színük bíbor, lilásvörös. Hazai körülmények között késő tavasszal és nyáron nyílnak.

• Lepellevelek: széles vagy keskeny lándzsás alakúak, kívülről ezüstösen vörös árnyalatúak
• Ivarlevelek:
  • porzószál fehér vagy vörös
  • portok élénk sárga
  • bibeszál halvány rózsaszín
  • bibe fehér, rövid, ötágú

Termés

Apró termések, amelyek a növény testében rejtve maradnak, és csak a következő évben érnek be, amikor megszáradnak és alig észrevehetők.

• Pelecyphora strobiliformis
• 
  Szigetvári József

• Magja: apró, barna színű.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikóban, Nuevo León, Tamaulipas és San Luis Potosí államokban, a Chihuahua-sivatag területén.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kb. 1600 m tengerszint feletti magasságban, mészkőfelszínű fennsíkokon és hegyeken. Gyakran rozettás Agave-fajok (pl. Agave striata), Bromelia-félék (Hechtia glomerata) és más szárazságtűrő növények társaságában fordul elő. A kísérő növényzetben többek között Larrea tridentata, Dasylirion fajok, Flourensia cernua és Jatropha dioica található. A kaktuszflóra további képviselői például az Echinocereus pectinatus, Ferocactus hamatacanthus, Mammillaria pottsii és Opuntia imbricata.

Kultúrában tartás

Nagyon fény- és hőigényes faj, amely már magonc korától erős megvilágítást igényel, hogy kompakt, széles, szürkészöld növények fejlődjenek. Talaja jó vízáteresztő, bázikus legyen; ezt kb. 5–10% mészkőzúzalék vagy alginit hozzákeverésével érhetjük el.

Gyökérzete módosult karógyökér, ezért célszerű mélyebb edénybe ültetni. A vegetációs időszakban (késő tavasztól kora őszig) két-három hetente öntözzük, a talajt az öntözések között teljesen kiszáradni hagyva. Megfelelő tartás mellett kevés betegség és kártevő támadja.

Virágai több periódusban jelennek meg, egy évben akár 2–4 alkalommal, általában hajtásonként 2–4 virággal. Nem önporzó faj, ezért két különböző egyed szükséges a sikeres magterméshez. Magról jól szaporítható, de a növekedése lassú; saját gyökéren általában 7–15 éves korban válik ivaréretté.

Nyugalmi időszakban teljesen szárazon teleltessük +2 és +10 °C között. Rövid ideig tartó kisebb fagyokat is elvisel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Fiatal korban hasonlíthat a Turbinicarpus nemzetség magoncaira. Legközelebbi rokona a Pelecyphora aselliformis, amelytől elsősorban a tobozszerűen rendeződő szemölcsök és a test alakja különbözteti meg.

Taxonómia és filogenetika

Werdermann eredetileg Ariocarpus strobiliformis néven írta le a fajt az axilláris virágképzés miatt. Berger később létrehozta az Encephalocarpus nemzetséget e faj számára. Frič és Schelle a virág, a mag és a termés vizsgálata alapján a Pelecyphora nemzetségbe sorolta, amit későbbi vizsgálatok – többek között Anderson és Boke munkái – is megerősítettek.

Egyéb

Természetes élőhelyén az intenzív gyűjtések következtében erősen megritkult, ezért a CITES I. kategóriájába tartozik. A helyi lakosság gyakran „peyote” néven említi.

Szerzők

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László; Elhart Zsolt
• Lektorálta: –

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgáslexikon 6. kártya