Matucana aurantiaca subsp. currundayensis

Matucana aurantiaca subsp. currundayensis
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Matucana
Faj	Matucana aurantiaca
Alfaj	Matucana aurantiaca subsp. currundayensis

Tudományos név

• Matucana aurantiaca subsp. currundayensis (F.Ritter) Mottram in Cactaceae Consensus Init. 3: 11. 1997 sec. Hunt 2016
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetség a Peruban, Limától 80 km-re keletre fekvő Matucana városáról kapta nevét. E város környéke a nemzetség típusfajának, a M. haynei-nek az élőhelye.
• A fajnév a latin "aurantiacus"=narancsvörös, vagy narancssárga szóból származik, a subsp. aurantiaca virágszínét jellemzi.
• Az alfaj élőhelyéről, Cerro Currunday településről kapta a nevét, ami Peruban, La Libertad tartományban található.

Első leírása

Succulenta 139, 1958.

A(z) Matucana aurantiaca subsp. currundayensis szinonimái

• ≡ Matucana currundayensis, ≡ Submatucana currundayensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Mérsékelten sarjadó faj. Hajtásai 6-10 cm szélesek, a magasságuk ennél kicsit kevesebb. Színük általában fénylő, üde zöld. Csúcsa kissé besüllyedt, tövises. Gyökere szálas.

Szemölcsök

13-16 db széles bordáját mély, keresztirányú barázdák tagolják.

Areolák

Az areolák 5-10 mm hosszúak és fele olyan szélesek, fehér filcesek, egymástól 10-15 mm távolságra vannak.

Tövisek

Töviseinek a színe barnássárgától barnáig terjed, idős korukban alig szürkülnek.

• Peremtövis: 12-15 db peremtövise megközelítőleg egyenes, finomak, vagy közepesen erősek, a legalsó a legvékonyabb és a legrövidebb.
• Középtövis: 5-8 db középtövise erősebb, közel egyenes, 2-7 cm hosszú.

• Matucana aurantiaca subsp. currundayensis
• 
  Jokhel Csaba
• 
  Jokhel Csaba
• 
  Jokhel Csaba

Generatív test

Virág

70-75 mm hosszú virágai a növény csúcsán fejlődnek, éjjel-nappal nyitva vannak. A magház 5 mm hosszú, 1 cm széles, zöld. 6 mm magas és széles nektárkamrája zárt. A keskeny virágcső mindössze 7 mm széles és 30 mm hosszú, csaknem egyenes, keresztmetszete kicsit lapos, kívül vörös. Gyéren apró pikkelyek és nagy, fehér gyapjúcsomók borítják. A porzószálak alul fehérek, felül kárminvörösek, a portokok krémszínűek. A bibeszál halvány bíborszínű, alul gyakran fehér, a kb. 6 db, 1,3 mm hosszú bibeág túlnyúlik a porzókon. A lepellevelek színe narancssárgától narancsvörösig terjed, bíborszínű szegéllyel. A hosszúságuk 28, a szélességük 8 mm, hosszabb, vagy rövidebb hegyben végződnek. A belső lepellevelek felfelé állnak, a külsők oldalra, a teljesen kinyílt virágon pedig visszahajlanak.

Termés

Gömbölyű termése zöld, később sárgászölddé válik és felreped, 20 mm átmérőjű. Beszáradás után a magok kihullnak.

• Magja: Feketék, 2 mm hosszúak és 1,3 mm szélesek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A taxon élőhelye Peruban, La Libertad régióban, azon belül Otuzco tartományban található, a Currunday-hegység 3000 méter magas csúcsain. Az élőhely mintegy 100 km-re helyezkedik el a M. aurantiaca faj típus élőhelyétől, attól délnyugati irányban. A teljes elterjedési területe csupán a típus élőhelyére korlátozódik.

Élőhely: Szinte csupasz sziklákon, sziklagyepekben.

Kultúrában tartás

Ez a taxon a mag- és növénylistákon viszonylag ritkán látható, ennek oka valószínűleg a viszonylag kicsi és nehezen megközelíthető élőhely. Így a gyűjteményekben sem gyakran találkozhatunk vele, virágzó példányai pedig kifejezetten ritka kincsnek számítanak. Virágok nélkül is mutatós, szép tövisű növény. Igényeiben nem tér el jelentősen a többi magashegyi fajtól. Fejlődési időszakban napfényes, levegős elhelyezést igényel, ásványi alapú talajban. Télen szárazon, 5 °C körüli hőmérsékleten már biztonságosan pihentethető. Virágzására a szakirodalom szerint akár tavasszal, akár ősszel számíthatunk, az itt bemutatott virágos fotók szeptember végén készültek.

Egyéb

A taxont Ritter önálló fajként írta le, de monográfiájában több helyen megjegyezte, hogy az aurantiaca fajhoz nagyon közel áll. A ma mértékadó rendszerezők elismerik, hogy a taxon jelentősen különbözik az aurantiaca fajtól, ezért mintegy ideiglenesen, nem minden kétséget kizáróan elismerik alfaji státuszát az aurantiaca faj alatt.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Jokhel Csaba
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 522. kártya