„Pterocactus tuberosus” változatai közötti eltérés

Pterocactus tuberosus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Pterocacteae
Nemzetség	Pterocactus
Faj	Pterocactus tuberosus

← Régebbi szerkesztés

A lap jelenlegi, 2026. április 19., 14:27-kori változata

Tudományos név

Pterocactus tuberosus (Pfeiff.) Britton & Rose, Cactaceae 1: 32. 1919. Sec. Hunt (2016)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög pteron (szárny) és a latin cactus szavak összetétele, amely a nemzetségre egyedülálló módon jellemző szárnyas magvakra utal.
A faji jelző, a tuberosus, a latin tuber (gumó, duzzanat) szóból származik, utalva a növény hatalmas, gumószerűen megvastagodott föld alatti raktározó szervére. A fajt eredetileg Ludwig Karl Georg Pfeiffer írta le 1837-ben mint Opuntia tuberosa.

Típus

Opuntia tuberosa Pfeiff.; Franz Julius Ferdinand Meyen, Argentína, Mendoza, 1833.
Első leírása: Enumeratio Diagnostica Cactearum hucusque Cognitarum: 146. (1837).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1919.

Pterocactus tuberosus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Pterocactus tuberosus szinonimái

≡ Opuntia tuberosa
= Opuntia tuberosa var. spinosa
= Pterocactus kuntzei, ≡ Opuntia kuntzei
= Pterocactus decipiens
= Opuntia skottsbergii, ≡ Pterocactus skottsbergii
= Pterocactus kuntzei f. lelongii, ≡ Pterocactus tuberosus f. lelongii
− Pterocactus kurtzei

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény legszembetűnőbb jellemzője a hatalmas, répaszerűen megvastagodott, gyakran 10–15 cm átmérőjű gumós gyökér vagy gyökérzet, amelyből vékony, törékeny hajtások erednek. A föld feletti hajtás tagolt; a szár szegmensei hengeresek, 2–5 cm hosszúak és 1 cm körüli átmérőjűek, színük barnászöld, néha lilás árnyalatú. A bordák nem kifejezettek, a felületet inkább alacsony szemölcsök borítják. Az areolák kicsik, sűrűn helyezkednek el, rajtuk apró, sárgás-barna glochidium-ok és számos rövid tövis található. A peremtövis és középtövis nehezen különíthető el; a tövisek száma areolánként 8–12, hosszuk alig pár milliméter, a bőrfelszínhez simulnak, színük fehéres vagy barnás. A levelek aprók, hengeresek és rendkívül hamar lehullanak.

Generatív test

Virág

A virág a hajtások csúcsán, terminálisan fejlődik, szinte teljesen besüllyed a szegmens végébe. A virág színe citromsárga, sárgásbarna vagy rézszínű, átmérője 3–5 cm.

Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes-barna, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, sárga vagy barnás árnyalatú.
Ivarlevelek: A porzószálak sárgák, érintésre érzékenyek (szeizmonasztia); a termő alsó állású, a bibeszál vaskos, a bibe 5-8 ágú, sötétvörös vagy bíborlila színű.

Termés

A termés száraz, kupakszerűen kinyíló (dehiszkens) toktermés, amely a szegmens csúcsán képződik.

Magja: A magja nagy, papírszerűen szárnyas, világosbarna, ami lehetővé teszi a szél általi (anemochor) terjedést.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj széles körben elterjedt Argentína középső és nyugati területein, különösen Salta, Tucumán, Catamarca, La Rioja, San Juan, Mendoza, San Luis, Córdoba, La Pampa, Neuquén és Río Negro tartományokban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus geofiton életmódot folytat, a száraz puszták, félsivatagok és kavicsos síkságok lakója. A tengerszinttől egészen 2500-3000 méter magasságig megtalálható. A szélsőséges aszályt és a tüzeket a föld alatti gumója segítségével vészeli át, a föld feletti részek ilyenkor gyakran elszáradnak vagy letörnek.

Kultúrában tartás

Kultúrában kedvelt faj a különleges gumója miatt, de tartása figyelmet igényel. A hatalmas föld alatti rész miatt mély cserépbe és rendkívül jó vízelvezetésű, ásványi talajba kell ültetni. Nyáron bőséges fényt és óvatos öntözést, télen teljes szárazságot és hűvös (5-10 °C) környezetet igényel. A szaporítása hajtásdugványról könnyű, de a gumó kifejlesztéséhez sok időre van szüksége.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Pterocactus tuberosus jól elkülöníthető a nemzetség többi tagjától a sötétvörös bibe és a hengeres, barna hajtások alapján. Hasonlíthat a Pterocactus araucanus fajra, de annak virága és tövisei eltérőek. A gumós gyökér miatt összetéveszthető egyes Maihueniopsis fajokkal, de a szárnyas mag és a terminális virág egyértelműen a Pterocactus nemzetségre jellemző.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a Pterocactus nemzetség a Opuntioideae alcsaládon belül a Pterocacteae tribus névadója. A legfrissebb kutatások (De Vos et al., 2025) szerint a nemzetség korai leágazást képvisel az opuntioidok között, alkalmazkodva a patagóniai és andoki száraz környezethez. A Pterocactus tuberosus a nemzetség típusfaja.

Forrás

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{Taxonbox | accepted = Pterocactus tuberosus (Pfeiff.) Britton & Rose, Cactaceae 1: 32. 1919. Sec. Hunt (2016) }}
-== Tudományos név ==
+[[Fájl:20250513 163223.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
-''Pterocactus tuberosus'' (Pfeiff.) Britton & Rose, 1919
+[[Fájl:20250515 184935.jcs.jpg|bélyegkép|Fotó: Jokhel Csaba]]
-'''A tudományos név státusza:''' érvényes
-'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék – Cactaceae
 === A név eredete, etimológia ===
-A „''tuberosus''” latin eredetű, jelentése „gumós”, amely a faj jellegzetes, vízraktározásra szolgáló gumós gyökérrendszerére utal.
-=== Típuspéldány ===
+* A nemzetségnév a görög ''pteron'' (szárny) és a latin ''cactus'' szavak összetétele, amely a nemzetségre egyedülálló módon jellemző szárnyas magvakra utal.
-Leíró: L. Pfeiffer
+* A faji jelző, a ''tuberosus'', a latin ''tuber'' (gumó, duzzanat) szóból származik, utalva a növény hatalmas, gumószerűen megvastagodott föld alatti raktározó szervére. A fajt eredetileg '''Ludwig Karl Georg Pfeiffer''' írta le 1837-ben mint ''Opuntia tuberosa''.
-Áthelyezés a nemzetségbe: Britton & Rose, ''The Cactaceae'' 2: 55. (1923)
-=== Szinonimák ===
+=== Típus ===
-''Opuntia tuberosa'' Pfeiff., 1837
+* ''Opuntia tuberosa'' Pfeiff.; '''Franz Julius Ferdinand Meyen''', '''Argentína''', Mendoza, 1833.
+* '''Első leírása:''' Enumeratio Diagnostica Cactearum hucusque Cognitarum: 146. (1837).
+* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Nathaniel Lord Britton''' és '''Joseph Nelson Rose''' 1919.
-''Maihueniopsis tuberosa'' (Pfeiff.) F. Ritter
+{{Típusfaj | Pterocactus tuberosus | limit=5}}
-''Tephrocactus tuberosus'' (Pfeiff.) Backeb.
+{{Kaktusz szinonimák}}
-[https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search={{PAGENAMEE}} Érvényes név és szinonimák a {{PAGENAME}} taxonnál]
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
-== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
 === Vegetatív test ===
-==== Hajtás, szár ====
+==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
-Szegmentált, hengeres szártagokból áll, 7–20(–40) cm hosszúságú és 0,8–1,5 cm átmérőjű. A szárak színe barnás, zöldesbarna vagy enyhén lilás árnyalatú, a bimbóudvar alatt jellegzetes függőleges lila vonallal. A szárak törékenyek, könnyen leválnak, és vegetatív úton képesek új növényt képezni. A régebbi hajtások fásodhatnak.
+A növény legszembetűnőbb jellemzője a hatalmas, répaszerűen megvastagodott, gyakran 10–15 cm átmérőjű gumós '''gyökér''' vagy '''gyökérzet''', amelyből vékony, törékeny hajtások erednek. A föld feletti '''hajtás''' tagolt; a '''szár''' szegmensei hengeresek, 2–5 cm hosszúak és 1 cm körüli átmérőjűek, színük barnászöld, néha lilás árnyalatú. A '''bordák''' nem kifejezettek, a felületet inkább alacsony '''szemölcsök''' borítják. Az '''areolák''' kicsik, sűrűn helyezkednek el, rajtuk apró, sárgás-barna ''glochidium-ok'' és számos rövid '''tövis''' található. A '''peremtövis''' és '''középtövis''' nehezen különíthető el; a '''tövisek''' száma areolánként 8–12, hosszuk alig pár milliméter, a bőrfelszínhez simulnak, színük fehéres vagy barnás. A '''levelek''' aprók, hengeresek és rendkívül hamar lehullanak.
-==== Tövisek ====
-–12 darab, 5–10 mm hosszúságú, fehéres vagy szürkés árnyalatú tövis található egy areolában, finomak, néha serteszerűek. Ritkás elrendezésűek.
 === Generatív test ===
 ==== Virág ====
-[[Fájl:20250515 184935.jcs.jpg|bélyegkép]]
+A '''virág''' a hajtások csúcsán, terminálisan fejlődik, szinte teljesen besüllyed a szegmens végébe. A '''virág''' színe citromsárga, sárgásbarna vagy rézszínű, átmérője 3–5 cm.
-Terminális elhelyezkedésű, az új hajtások csúcsán jelenik meg. A virágok általában cső nélküliek, átmérőjük 3–5 cm. Színük halványsárgától narancsos-barnáig terjed, esetenként rézszínű árnyalattal. A lepellevelek felállók. A bibe fehér, rózsaszín vagy vöröses árnyalatú.
+* '''Takarólevelek:''' A '''külső lepellevél''' zöldes-barna, a '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' selymes fényű, sárga vagy barnás árnyalatú.
+* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' sárgák, érintésre érzékenyek (szeizmonasztia); a '''termő''' alsó állású, a '''bibeszál''' vaskos, a '''bibe''' 5-8 ágú, sötétvörös vagy bíborlila színű.
 ==== Termés ====
-Száraz toktermés, gyakran tüskés, felnyílás után szórja ki a magvakat.
+A '''termés''' száraz, kupakszerűen kinyíló (dehiszkens) toktermés, amely a szegmens csúcsán képződik.
-'''Magja:''' Fehér, szárnyas magvak (10–12 mm átmérőjűek, a szárnnyal együtt), ami rendkívül ritka tulajdonság a kaktuszok között. A szárny segíti a magok szél általi terjedését.
+* '''Magja:''' A '''magja''' nagy, papírszerűen szárnyas, világosbarna, ami lehetővé teszi a szél általi (anemochor) terjedést.
 == Elterjedés és élőhely ==
-'''Földrajzi elterjedés:''' Argentína – elsősorban Patagónia száraz, félsivatagos vidékein, Buenos Aires, Catamarca, Córdoba, La Pampa, La Rioja, Mendoza, Neuquén, Rio Negro, Salta, San Juan, San Luis és Tucumán tartományokban. Előfordulása 0–2500 méteres tengerszint feletti magasságig dokumentált.
-'''Élőhely:''' Homokos, kavicsos és időnként sós talajokon nő, félsivatagi, dombvidéki cserjésekben. Gyakori dűnék között, a testének nagy része gyakran a homok alatt rejtőzik.
+* '''Földrajzi elterjedés:''' A faj széles körben elterjedt '''Argentína''' középső és nyugati területein, különösen Salta, Tucumán, Catamarca, La Rioja, San Juan, Mendoza, San Luis, Córdoba, La Pampa, Neuquén és Río Negro tartományokban.
+* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Tipikus ''geofiton'' életmódot folytat, a száraz puszták, félsivatagok és kavicsos síkságok lakója. A tengerszinttől egészen 2500-3000 méter magasságig megtalálható. A szélsőséges aszályt és a tüzeket a föld alatti gumója segítségével vészeli át, a föld feletti részek ilyenkor gyakran elszáradnak vagy letörnek.
-'''Éghajlati tényezők:''' Erősen napos, száraz, kontinentális klíma. A növény alkalmazkodott a hosszan tartó szárazsághoz, az időszakos hideghez és a szél által mozgatott homokhoz.
+== Kultúrában tartás ==
-'''Növénytársulás, életmód:''' Geofiton életmódot folytat. A vegetatív részek télen visszahúzódhatnak vagy letöredezhetnek, a gumók életben maradnak, és tavasszal új hajtásokat hoznak. A levált szártagok a szél és homok segítségével elterjednek, gyökeret ereszthetnek.
+Kultúrában kedvelt faj a különleges gumója miatt, de tartása figyelmet igényel. A hatalmas föld alatti rész miatt mély cserépbe és rendkívül jó vízelvezetésű, ásványi talajba kell ültetni. Nyáron bőséges fényt és óvatos öntözést, télen teljes szárazságot és hűvös (5-10 °C) környezetet igényel. A szaporítása hajtásdugványról könnyű, de a gumó kifejlesztéséhez sok időre van szüksége.
-== Kultúrában tartás ==
+== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
-Könnyen tartható, ha biztosítjuk számára a jó vízelvezetésű, homokos-kavicsos talajt. Nyáron mérsékelt öntözést igényel csak a teljes kiszáradás után. Télen teljesen száraz és hűvös (5–10 °C) teleltetés szükséges. Teljes napfényt kedvel. Szaporítható magról vagy a szártagok gyökeresítésével. A gumók sérülékenyek, óvatosan kezelendők.
-== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
+A ''[[Pterocactus tuberosus]]'' jól elkülöníthető a nemzetség többi tagjától a sötétvörös '''bibe''' és a hengeres, barna hajtások alapján. Hasonlíthat a ''[[Pterocactus araucanus]]'' fajra, de annak virága és tövisei eltérőek. A gumós gyökér miatt összetéveszthető egyes ''[[:Kategória:Maihueniopsis|Maihueniopsis]]'' fajokkal, de a szárnyas mag és a terminális virág egyértelműen a ''[[:Kategória:Pterocactus|Pterocactus]]'' nemzetségre jellemző.
-Hasonlít több Maihueniopsis vagy Tephrocactus fajhoz, de azok általában nem rendelkeznek ilyen kifejezett gumós gyökérzettel és nem hoznak szárnyas magvakat. A könnyen leváló, regenerálódó szártagok, valamint a szárnyas magvak kombinációja egyedülálló a Pterocactus nemzetségben.
-== Egyéb ==
+== Taxonómia és filogenetika ==
-A Pterocactus tuberosus a Pterocactus nemzetség egyik legszélesebb körben elterjedt tagja. Jól alkalmazkodott a szélsőséges környezeti viszonyokhoz, és különleges vegetatív és ivaros szaporodási stratégiákkal rendelkezik. A magok szárnyas volta adaptáció a szél általi terjesztésre, ami ritka a kaktuszok körében. A faj természetes populációi stabilak, több helyen védett területeken fordul elő.
-== Szerzők és forrás ==
+A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a '''''[[:Kategória:Pterocactus|Pterocactus]]''''' nemzetség a [[:Kategória:Opuntioideae|Opuntioideae]] alcsaládon belül a [[:Kategória:Pterocacteae|Pterocacteae]] tribus névadója. A legfrissebb kutatások (De Vos et al., 2025) szerint a nemzetség korai leágazást képvisel az opuntioidok között, alkalmazkodva a patagóniai és andoki száraz környezethez. A ''[[Pterocactus tuberosus]]'' a nemzetség típusfaja.
-'''Kép és szöveg:''' JOKHEL Csaba
+== Forrás ==
-'''Lektorálta és kiegészítette:'''
+* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:137785-1 Plants of the World Online - Pterocactus tuberosus]
+* [https://thelastcactusclassification.top/category/pterocactus/ The Last Cactus Classification - Pterocactus]
+* [https://www.caryophyllales.org/taxon/Pterocactus%20tuberosus Caryophyllales.org - Pterocactus tuberosus]
-'''Forrás:'''
+[[Kategória:Pterocactus]]