Copiapoa decorticans

Copiapoa decorticans
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Copiapoeae
Nemzetség	Copiapoa
Faj	Copiapoa decorticans

Tudományos név

• Copiapoa decorticans N.P.Taylor & G.J.Charles in Cactaceae Syst. Init. 13: 15. 2002 sec. Larridon & al. 2015
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A Copiapoa nemzetségnév Chile északi részének Copiapó térségéhez kapcsolódik.
• A decorticans latin eredetű, a decorticare („lehántani, kérgétől megfosztani”) igéből származó melléknév, jelentése „lehántódó”, „kérgét vesztő”. A fajnév a növény egyik különleges alkalmazkodására utal: az idősebb szárak a szárazság és a hőstressz következtében elveszítik lágyabb parenchimatikus szöveteik jelentős részét, és szabaddá válik a szár belső, edénynyalábokat tartalmazó hengere.

Fotó: Havas László

Típus

• Típustaxon: Copiapoa decorticans N.P.Taylor & G.J.Charles
• Típuslelőhely: Chile, Antofagasta régió, Quebrada Botija, mintegy 70 km-re északra Paposótól.
• Gyűjtő: A. Hoffmann és munkatársai; gyűjtőszám nélkül megadva, Herbarium Cactaceae Database no. 4182.
• Gyűjtés ideje: 1990. június 7.
• Típuspéldány: Holotípus: K.
• Első leírása: Nigel Paul Taylor és Graham J. Charles 2002-ben írták le a Copiapoa decorticans nevet a Cactaceae Systematics Initiatives 13. számának 15. oldalán.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxont eredeti leírásában Nigel Paul Taylor és Graham J. Charles már a Copiapoa nemzetségbe helyezték.

🌐

chileanendemics.rbge.org.uk

🌐

chileanendemics.rbge.org.uk

A(z) Copiapoa decorticans szinonimái

• Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény lazább, legfeljebb mintegy 1,5 m átmérőjű csoportokat alkot. Az egyes szárak hengeresek, 4–8 cm átmérőjűek, és akár 60 cm hosszúságot is elérhetnek; idősebb példányaik részben elfekvővé vagy lecsüngővé válhatnak. A fiatal szár epidermisze sárgászöld, később szürkészölddé válik, és nem hamvas. A csúcsi rész szürkés gyapjút visel.

A faj különleges bélyege az idősebb szárak részleges „lehántódása”. Hő- és vízstressz hatására a szár lágyabb szövetei fokozatosan elpusztulnak, így a belső edénynyalábokat tartalmazó henger szabaddá válhat a szár teljes hosszában. A növény ilyenkor a zöld, aktív csúcsi részeket tartja fenn, amelyeken továbbra is fejlődhetnek a virágok és a termések.

A bordák száma 14–20, keskenyek, jól fejlettek és csak mérsékelten tagoltak, kissé szemölcsös jellegűek. Az areolák kerekdedek, szürkék, kicsik, egymástól körülbelül 1 cm távolságra helyezkednek el. Fiatalon kevés szürke gyapjú borítja őket, amely később eltűnik.

A tövisek rövidek és egyenesek. Fiatalon barna vagy narancsszínűek, később szürkévé válnak, csúcsuk időnként sötétebb. A 8–12 peremtövis sugárirányban áll és legfeljebb 1,5 cm hosszú. Az 1–4 középtövis erős, kiálló és legfeljebb 2,5 cm hosszú. Levelek nem fejlődnek.

A gyökérzet rövid, kúpos, fehéres gyökerekből áll, amelyekhez erőteljes oldalgyökerek kapcsolódnak.

Generatív test

Virág

A virágok a megmaradó csúcsi részen, a gyapjúból fejlődnek. A virág tölcsér alakú, kinyílva szélesen táruló, sárga vagy kénsárga színű, és körülbelül 3 cm hosszú. A virágrügy vöröses színű. A virágok a növény fennmaradó aktív szöveteinek csúcsán jelennek meg, annak ellenére, hogy az idősebb szárrészek jelentős része a szárazság következtében elveszhet.

• Takarólevelek: A lepellevelek sárga vagy kénsárga színűek; a külső lepellevelek pikkelyesek, a murvalevél-szerű pikkelyek vöröses színűek, az axillák csupaszok.
• Ivarlevelek: A porzószálak és portokok világos sárgák; a termő, bibeszál és bibe részletes morfológiai adatait a felhasznált elsődleges források nem részletezik.

Termés

A termés barnásvörös, körülbelül 1 cm hosszú és 1 cm széles. Pereme időnként pikkelyeket visel.

• Magja: A mag fényes, barnásfekete, körülbelül 1,4 × 1,2 mm méretű; a köldök hosszú, ovális és ferde helyzetű.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Chile Antofagasta régiójában, rendkívül kis területen fordul elő. Ismert elterjedése a Quebrada Botija és a Paposo térségétől északra fekvő völgyekre és dombokra korlátozódik. A Royal Botanic Gardens, Edinburgh adatbázisa szerint a faj kizárólag a Blanco Encalada közelében található völgyekből és dombokról ismert, 250–800 m tengerszint feletti magasságban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül száraz tengerparti sivatagban, a ködös sivatagi lomas képződményekben él. A tenger felől érkező camanchaca köd fontos nedvességforrás az élőhelyen. A faj sekély talajú, sziklás völgyekben és domboldalakon fordul elő. Az extrém szárazsághoz sajátos módon alkalmazkodott: tartós hő- és vízstressz idején a szár idősebb részeinek lágy szöveteit elveszíti, miközben a csúcsi részeket megtartja a növekedéshez, virágzáshoz és termésképzéshez.

Kultúrában tartás

A Copiapoa decorticans rendkívül száraz, tengerparti sivatagi élőhelyhez alkalmazkodott faj. A felhasznált források alapján kultúrában tartására vonatkozó részletes, ellenőrzött termesztéstechnikai ajánlás nem áll rendelkezésre, ezért konkrét öntözési vagy hőmérsékleti előírások megadása nem indokolt.

A faj ritka a kultúrában. A termesztésben rendelkezésre álló mag ritkaságára egy terepi beszámoló is utal: a szerző több alkalommal keresett termést természetes élőhelyen, és egy alkalommal három, különösen gyapjas csúcsú növényről összesen tíz termést talált.

Copiapoa decorticans képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Copiapoa decorticans legfontosabb megkülönböztető bélyege az idősebb szárak sajátos szövetvesztése. A hő- és vízstressz következtében a lágyabb szövetek elpusztulnak, és szabaddá válik az edénynyalábokat tartalmazó belső henger. Ez a tulajdonság különösen feltűnővé teszi az idősebb növényeket.

A Copiapoa decorticans a 2015-ös molekuláris vizsgálatban a Copiapoa cinerascens, Copiapoa serpentisulcata és Copiapoa taltalensis fajokkal együtt alkotott jól elkülönülő csoportot. E fajok között a C. decorticans a szár hő- és vízstressz okozta szövetvesztésével különösen jól felismerhető. Ugyanez a jelenség a Copiapoa cinerascens esetében is megfigyelhető, ezért önmagában ez a bélyeg nem tekinthető kizárólagos diagnosztikai tulajdonságnak.

Szukkulens taxonok

A Copiapoa decorticans a Cactaceae családba tartozó, erősen szukkulens kaktusz. A Copiapoa fajai elsősorban Chile északi részének Atacama-sivatagában fordulnak elő, ahol a rendkívüli szárazsághoz különböző vízraktározó és vízvesztést mérséklő morfológiai alkalmazkodások alakultak ki. A C. decorticans különlegessége, hogy szélsőséges hő- és vízstressz esetén a szár lágy szöveteinek egy részét feláldozza, miközben a növekedéshez és szaporodáshoz szükséges csúcsi részeket megtartja.

Taxonómia és filogenetika

A Copiapoa decorticans N.P.Taylor & G.J.Charles 2002-ben leírt faj, amelynek protológusa a Cactaceae Systematics Initiatives 13. számának 15. oldalán jelent meg. A fajnevet a szerzők a növény jellegzetes, a szár lágy szöveteinek elvesztésével járó „lehántódási” folyamata alapján választották.

A Caryophyllales.org Cactaceae-fajszintű ellenőrzőlistája a Copiapoa decorticans N.P.Taylor & G.J.Charles nevet elfogadott fajként kezeli; a névhez a 2002-es protológust és Larridon és munkatársai 2015-ös taxonómiai kezelését kapcsolja. A 2022-ben közzétett, a chilei kaktuszok egységes taxonómiai katalógusát célzó feldolgozás szintén a Copiapoa decorticans nevet fogadja el.

A Larridon és munkatársai által 2015-ben végzett molekuláris filogenetikai vizsgálat a Copiapoa nemzetséget három kloroplasztisz-DNS-marker, az rpl32–trnL, a trnH–psbA és a ycf1 alapján vizsgálta, morfológiai és földrajzi adatokkal kiegészítve. A Copiapoa nemzetség monofiletikussága maximális támogatást kapott. A korábbi morfológiai alapon felállított infragenerikus rendszerek azonban nem egyeztek megfelelően a molekulárisan rekonstruált kládokkal, ezért a szerzők új infragenerikus felosztást javasoltak.

A Copiapoa decorticans a Larridon és munkatársai által felismert IV. kládba került, a Copiapoa cinerascens, Copiapoa serpentisulcata és Copiapoa taltalensis mellé. Ez a csoport a Copiapó-völgytől délre történt ősi diszperziós eseményt követően helyi radiáció eredményeként alakult ki. A szerzők a C. decorticans, C. serpentisulcata és C. taltalensis közeli kapcsolatát a molekuláris eredmények mellett földrajzi mintázatokkal is összhangban találták.

A 2015-ös vizsgálat a négy fajból álló kládot a Copiapoa sect. Echinopoa Doweld körébe sorolta. A szerzők ugyanakkor rámutattak, hogy Doweld eredeti, morfológiai bélyegeken alapuló Echinopoa-koncepciója nem egyezik teljesen a molekuláris eredményekkel. A 2022-es chilei kaktusz-katalógus ugyancsak a Larridon és munkatársai által 2015-ben rekonstruált infragenerikus rendszert tekinti a modern taxonómiai kezelés alapjának.

A faj természetvédelmi helyzete rendkívül kedvezőtlen. A chilei fajértékelés a Copiapoa decorticans-t CR (kritikusan veszélyeztetett) kategóriába sorolta, a B1ab(iii)+2ab(iii); C2a(ii) kritériumok alapján. A veszélyeztető tényezők között az élőhely romlása, különösen a bányászati tevékenység, valamint a természetes populációk csökkenése szerepel. A Royal Botanic Gardens, Edinburgh adatbázisa szintén CR kategóriát ad meg.

Forrás

• International Plant Names Index – Copiapoa decorticans
• Plants of the World Online – Copiapoa decorticans
• World Flora Online – Copiapoa decorticans
• Cactaceae at Caryophyllales.org – species-level checklist
• Larridon et al. 2015 – An integrative approach to understanding the evolution and diversity of Copiapoa
• The Endemic Plants of Chile – Copiapoa decorticans
• Chile – Copiapoa decorticans, 19. RCE folyamat
• Cactus Explorer 6 – Copiapoa decorticans