Echinocereus primolanatus

Echinocereus primolanatus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus primolanatus

Tudományos név

• Echinocereus primolanatus Fritz Schwarz ex N.P.Taylor, Gen. Echinocereus: 130. 1985 sec. Sánchez & al. 2018
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: „echinos” = sün, tengeri sün; „cereus” = kandeláber, gyertya, gyertyatartó. Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag az oszlopszerű hajtásformára utal.
• A fajnév latin szóösszetétel: „primus” = első, „lanatus” = gyapjas, gyapjúval fedett. Valószínűleg arra utal, hogy a fiatal növények középtövisei gyapjúfinomságúak, illetve a fiatal példányok erősen gyapjas megjelenésűek kultúrában is.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Sierra de la Paila déli része, Coahuila állam, Mexikó
• Első leírása: N. P. Taylor: The Genus Echinocereus, 1985
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor, 1985

A(z) Echinocereus primolanatus szinonimái

• − Echinocereus primolanatus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában egyhajtású faj. A kifejlett hajtás 4–12 cm hosszú és 2,5–5,5 cm átmérőjű, alakja gömbszerű vagy hengeres. Az élőhelyen gyűjtött példányokon a hajtást szinte teljesen elfedik a sűrű, a testre simuló tövisek. Gyökere olykor megvastagodott, gumószerű.

Bordák

Legalább 21, de rendszerint 25–26 nagyon alacsony bordája van, amelyek finom szemölcsökre tagoltak.

Areolák

Az areolák vonalszerűek vagy ellipszis alakúak, kb. 2 mm hosszúak. Kezdetben erősen gyapjasak; kultúrában a gyapjú gyakran a hajtáscsúcsot is befedi.

Tövisek

• Középtövis: a magoncokon és fiatal hajtásokon 1–3 db, kb. 15 mm hosszú, hajszerűen vékony, barnás színű; a kifejlett hajtásokon rendszerint hiányzik
• Peremtövis: 20–28 db, kb. 4 mm hosszú, a hajtásra simuló, két fésűszerű sorba rendeződve az areola egyik vagy másik oldalán; színük piszkosfehér

Generatív test

Virág

Szélesen tölcséres, legalább 6 cm hosszú és akár 10,5 cm átmérőjű virág. A virágbimbó erősen gyapjas. A virágcső legalább 3,5 cm hosszú, kívül zöld, de csaknem teljesen befedi a sűrű gyapjú és a kb. 15 mm hosszú, finom fehér vagy feketésbarna sörte, amely a sűrűn álló virágzati areolákon fejlődik.

• Lepellevelek: a külsők keskenyek, egyenesek, barnás színűek; a belsők két sorban állnak, lándzsásak, kb. 5 cm hosszúak és 1 cm szélesek, csúcsuk közelében szabálytalanul fogazottak; felső részük ragyogó rózsaszín, enyhén sötétebb középcsíkkal, alsó felük fehér, amely a tövük felé zöldesbe vagy halvány vörösesbarnába megy át
• Ivarlevelek: porzószálak világos színűek; bibeszál sötétzöld; a bibe nem emelkedik a porzók fölé

Termés

Tojásdad, csaknem száraz, sűrűn gyapjas és sörtés.

• Magja: széles tojásdad, 1,0–1,3 × 1,0 mm méretű, fekete, felülete erősen dudoros

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Coahuila állam déli része, a Sierra de la Paila déli nyúlványain, a Chihuahua-sivatag térségében
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1200–1600 m tengerszint feletti magasságban, mészkőalapú, aprózódott kőzetfelszíneken, finom kőzetlisztes talajon, cserjés félsivatagban él. Előfordul ritkás pázsitfűfélék, valamint más pozsgás fajok és sivatagi növények társaságában, többek között Astrophytum capricorne, Coryphantha fajok, Echinocactus horizonthalonius, Echinocereus fajok, Fouquieria splendens, Pedilanthus macrocarpus és Hechtia fajok közelében.

Kultúrában tartás

A faj ritka a gyűjteményekben, tartásáról kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A leíró szerint kiválóan alkalmazkodott a szárazsághoz, ezért a felesleges nedvességre az átlagosnál is érzékenyebb. Javasolt a nagyon porózus, szerves anyagban szegény ültetőközeg. Egyes kertészek agyagcserép használatát ajánlják.

Élőhelye alapján bizonyos fokig fagytűrő lehet, de biztonságosan legalább +5 °C hőmérsékleten teleltetendő, teljesen száraz közegben. Virágzása nyár elején várható; a nagy méretű, ragyogó színű virág feltűnő kontrasztot alkot a viszonylag kis termetű növénnyel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A fiatal korban jelenlévő, gyapjúszerű középtövisek, valamint a kifejlett hajtások sűrű, fésűszerűen rendezett peremtövisei jól elkülönítik más fajoktól. Élőhelye és morfológiai jellege alapján az Echinocereus chisoensis és az Echinocereus reichenbachii közötti átmeneti jellegű taxonnak tekinthető.

Taxonómia és filogenetika

A faj rendszertani státusza nem teljesen stabil; egyes vélemények szerint az Echinocereus reichenbachii egyik formája lehet. Felfedezője Friedrich Schwarz volt, aki kereskedelmi céllal gyűjtötte. A nevet Backeberg 1960-ban próbálta érvényesíteni, de típuspéldány kijelölése hiányában leírása érvénytelen maradt. Az érvényes első leírást N. P. Taylor közölte 1985-ben.

Egyéb

A faj neve a fiatal egyedek jellegzetes gyapjasságára utal, amely kultúrában különösen feltűnő lehet.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán (1.), Lojek Géza (2.)
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 654. kártya

Szerzők és forrás

• Szöveg:
• Kép: Szigetvári József
• Lektorálta:
• Forrás: