„Kategória:Nyctocereus” változatai közötti eltérés

• Nyctocereus (Berger) Britton & Rose, 1909

A nemzetségnév a görög nyx (éjszaka) és a latin cereus (viaszgyertya) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a nemzetség fajainak éjszakai virágzási szokására, valamint oszlopos, gyertyaszerű megjelenésére utal. Alwin Berger eredetileg a Cereus nemzetség alnemzetségeként (subgenus) írta le, majd Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose emelte nemzetségi rangra.

• Nyctocereus serpentinus (Lagasca & Segura) Britton & Rose; Gyűjtő: Ismeretlen, Mexikó; Típuspéldány: US National Herbarium.
• Első leírása: Alwin Berger írta le 1905-ben a “Report of the Missouri Botanical Garden” folyóiratban, mint a Cereus alnemzetségét.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1909.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Peniocereus subg. Nyctocereus (Berger) Hunt
• Peniocereus (részben)

Vékony, kúszó vagy felemelkedő, ritkán elágazó hajtás jellemzi a nemzetséget. A szár hengeres, hossza elérheti a több métert, átmérője viszonylag csekély (2–5 cm). A bordák száma 10–13, alacsonyak és tompák. Az areolák kicsik, sűrűn helyezkednek el a bordák mentén, rövid fehér vagy szürke filc borítja őket. A tövisek rövidek, tűszerűek; a peremtövis számos (10–12), fehéres vagy barnás, a középtövis 1–3 darab, valamivel erősebb és sötétebb. A gyökérzet gyakran gumósan megvastagodott vagy húsos rostos gyökerekből áll.

A virág nagy, tölcsér alakú, éjszaka nyílik és gyakran intenzív illatot áraszt. A virág színe általában fehér vagy enyhén rózsaszínes árnyalatú.

• Takarólevelek: A lepellevél hosszú, szétterülő. A külső lepellevél keskeny, zöldes vagy barnásvörös, a belső lepellevél szélesebb, tiszta fehér vagy krémszínű.
• Ivarlevelek: A porzószálak hosszúak, fehérek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál kiemelkedik, a bibe többágú.

A termés gömbölyű vagy tojásdad, éretten húsos és vörös, felületét pikkelyek és lehulló tövisek borítják.

• Magja: A magja nagy, fekete, fényes és ráncos felületű.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség tagjai elsősorban Mexikó középső és déli részein honosak, de előfordulnak Guatemala területén is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz trópusi erdőkben, bozótosokban élnek, gyakran más növényekre támaszkodva vagy köves talajon kúszva. Kedvelik a félárnyékos helyeket és a meleg, fagymentes klímát.

A Nyctocereus fajok, különösen a Nyctocereus serpentinus, népszerűek dísznövényként látványos, illatos éjszakai virágaik miatt. Áteresztő talajt és világos, de a tűző naptól védett helyet igényelnek. Télen minimum 10°C-on, szárazon kell tartani őket.

Hasonlít a Peniocereus nemzetséghez, amellyel sok szerző össze is vonja, de a Nyctocereus hajtásai általában kevésbé dimorfak (nincs akkora különbség a fiatal és idős hajtások között) és a gyökérzet kevésbé gumós.

A nemzetség minden faja törzs-szukkulens. Ide tartozik többek között a Nyctocereus serpentinus, a Nyctocereus hirschtianus és a Nyctocereus oaxacensis. Ezek a taxonok a vizet a vékony, de húsos szár szöveteiben tárolják.

Az APG IV rendszer alapján a Caryophyllales rendbe, a Cactaceae családba és a Cactoideae alcsaládba tartozik. A Phyllocacteae tribus belül a Echinocereinae subtribus tagja.

A modern molekuláris vizsgálatok gyakran a Peniocereus nemzetségbe olvasztják, de morfológiai alapon sokan fenntartják önálló nemzetségként, amit J. M. de Vos és munkatársai 2025-ben megerősítettek.

• https://powo.science.kew.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/Nyctocereus/
• https://www.ipni.org/