Echinocereus scopulorum

Echinocereus scopulorum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus scopulorum

Tudományos név

• Echinocereus scopulorum Britton & Rose, Cactaceae 3: 30–31, f. 34. 1922 sec. Sánchez & al. 2018
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „echinos” (sündisznó) és a latin „cereus” (gyertyaszerű, oszlopos növény) szavakból származik, és a nemzetség tüskés, oszlopos hajtású fajaira utal.
• A fajnév latin eredetű: „scopulus” = szikla, szirt, sziklás hegyoldal. A név a faj természetes élőhelyére, a sziklás, köves területekre utal.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Sonora állam
• Első leírása: Britton & Rose, The Cactaceae 3: 30., 1922
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1922

A(z) Echinocereus scopulorum szinonimái

• Nincsenek szinonimák.

Fotó: Szigetvári József

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magánosan növő, ritkán kevéssé sarjadzó kaktusz. Hajtása rövid hengeres, felálló, zöld vagy szürkészöld színű. Magassága általában 20 cm, kedvező körülmények között akár 40 cm is lehet, átmérője 4–6 cm.

Szemölcsök

A hajtást 13–19 borda tagolja. A bordák enyhén hullámosak, helyenként szemölcsszerűen tagoltak.

Fotó: Szigetvári József

Axillák

Az areolák közötti árkok keskenyek, többnyire csupaszok.

Areolák

Az areolák kerekek, egymástól 4–8 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

• Középtövis: (0–)1–4 db, 1–4 mm hosszú, egyenes, kissé előreálló
• Peremtövis: 12–17 db, 2–12 mm hosszú, merev, egyenes, a hajtás felszínéhez simuló vagy kissé szétálló; színük fehér, rózsaszínes, barnás vagy szürkés, gyakran sötétebb csúccsal

Generatív test

Fotó: Szigetvári József

Virág

A virág tölcsér alakú és gyakran illatos. Hossza 5–8 cm, átmérője 7–10 cm. Színe világos rózsaszíntől bíbor-rózsaszínig terjed, a lepellevelek közepén gyakran sötétebb középcsíkkal. A torok világos, zöldes árnyalatú.

• Lepellevelek: keskeny lándzsás alakúak, vékony csúccsal
• Ivarlevelek: porzószálak zöldes vagy sárgás színűek, portokok sárgák, bibeszál zöldes, bibe több zöld karéjra oszlik

Termés

A termés gömbölyded vagy tojásdad, 15–23 mm nagyságú, sötétzöld vagy barnás árnyalatú. Belseje fehér húsú, éretten nem reped fel.

• Magja: fekete, apró

Fotó: Szigetvári József

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, elsősorban Sonora állam, továbbá előfordul Tiburón-szigeten és Sinaloa partvidékén
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz sivatagi és félsivatagi cserjés vegetációban, sziklás hegyoldalakon és köves talajokon fordul elő, többnyire alacsony tengerszint feletti magasságban

Kultúrában tartás

Könnyen nevelhető és dekoratív faj. Világos, napos helyet igényel, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legjobban. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést kíván, de érzékeny a túlöntözésre. Télen hűvös, teljesen száraz körülmények között teleltethető. Rövid ideig a –12 °C körüli hideget is elviselheti.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Echinocereus pectinatus fajcsoporthoz áll közel. Tövisei azonban rövidebbek és kevésbé sűrűn fésűszerűek, ezért a hajtás felszíne jobban látható. A fajhoz kapcsolódóan több szinonim név és változat is ismert.

Taxonómia és filogenetika

A fajt Britton és Rose írta le 1922-ben. Egyes szerzők a pectinatus-csoport egyik tagjaként kezelik, és több rokon taxonnal – például Echinocereus pseudopectinatus – kapcsolatba hozták.

Egyéb

Látványos rózsaszín virágai miatt a gyűjteményekben kedvelt faj.

Szerzők

• Szöveg:
• Kép:
• Lektorálta:

Forrás

• LLIFLE – Encyclopedia of Cacti
• Wikipedia – Echinocereus scopulorum
• Cactus-Art