Ugrás a tartalomhoz

„Echinocereus schmollii” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor: 5. sor:
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===
 
* A '''nemzetségnév''' az ógörög „echinos” (sün) és a latin „cereus” (gyertyaszerű, oszlopszerű) szavakból származik, és a nemzetség tagjaira jellemző tövises, gyakran oszlopszerű vagy hengeres hajtásokra utal.
* A '''nemzetségnév''' az ógörög „echinos” = sün (tüske) és a latin „cereus” = gyertya szavak összetételéből jön létre, a kaktuszok tövises, oszlopos hajtására utal.
* A '''fajnév''' Ferdinand Schmoll német művész és kaktuszgyűjtő nevét őrzi, akinek tiszteletére a fajt elnevezték.
* A '''fajnév''', ''schmollii'', a német botanikus '''Hans Schmoll''' (1919–?) nevéhez kapcsolódik, aki a faj első példányait gyűjtötte és tanulmányozta.


<span id="típuspéldány"></span>
<span id="típuspéldány"></span>
=== Típuspéldány ===
=== Típuspéldány ===
 
* Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az eredeti típuspéldány Mexikóból származik
* Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Chihuahua állam (eredeti gyűjtő: H. Schmoll)
* '''Első leírása:''' ''Monatsschr. Deutsch. Kakteen-Ges.'' 11: 251–252, 1931 (''Cereus schmollii'' néven)
* '''Első leírása:''' '''Werdermann''', mint ''Wilcoxia schmollii''
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' N. P. Taylor, 1985
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' N.P. Taylor
[[Fájl:Echinocereus schmollii MG 256.8.SzJ 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Szigetvári József]]
[[Fájl:Echinocereus schmollii MG 256.8.SzJ 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Szigetvári József]]
{{Kaktusz szinonimák}}
{{Kaktusz szinonimák}}
{{Kaktusz szinonimák}}


26. sor: 25. sor:
<span id="hajtás-szár"></span>
<span id="hajtás-szár"></span>
==== Hajtás, szár ====
==== Hajtás, szár ====
Többnyire magános, ritkán kissé elágazó növény. Hajtása vékony, ceruzaszerű, hengeres, kezdetben felálló, később gyakran elfekvő vagy bokrok ágaira támaszkodva kúszó. Színe lilászöld vagy sötét, feketészöld. Hossza legfeljebb 25 cm, átmérője kb. 1 cm.


Általában magányos, rövidebb oszlopos vagy kissé rövid hengeres növekedésű kaktusz. A hajtás színe zöld vagy sötétzöld, felálló vagy kissé ívelt. Átmérője általában 1 cm, ritkán több szártagú telepek is kialakulhatnak.
<span id="szemölcsök"></span>
 
==== Szemölcsök ====
<span id="bordák"></span>
A hajtáson 9–10 borda található, amelyek lekerekített szemölcsökre tagolódnak.
==== Bordák ====


A bordák száma 9–10. Ezek alacsonyak, egyenletesen követik egymást.
<span id="axillák"></span>
==== Axillák ====
Az axillák általában nem feltűnőek, rövid filccel borítottak.


<span id="areolák"></span>
<span id="areolák"></span>
==== Areolák ====
==== Areolák ====
 
Aprók, kb. 1,5 mm szélesek, egymástól mintegy 2 mm távolságra helyezkednek el.
Az areolák oválisak vagy enyhén megnyúltak, egymástól kb. 5–8 mm távolságra.


<span id="tövisek"></span>
<span id="tövisek"></span>
==== Tövisek ====
==== Tövisek ====
 
* '''Középtövis:''' nincs elkülönülve
* '''Középtövis:''' általában hiányzik, néha 1–2 rövid tövis előfordulhat 
* '''Peremtövis:''' legfeljebb 35 db, nagyon vékony, hajszálszerű, 3–7 mm hosszú; színe rózsaszínes, fehéres vagy szürkés, csúcsán gyakran vöröses; sűrű állásuk miatt a hajtás gyapjas megjelenésű
* '''Peremtövis:''' 8–12 db, 4–8 mm hosszú, fehéres, sárgás vagy barnás színű, gyakran sötétebb csúccsal, enyhén szétálló vagy a hajtás felé simuló


<span id="generatív-test"></span>
<span id="generatív-test"></span>
50. sor: 49. sor:
<span id="virág"></span>
<span id="virág"></span>
==== Virág ====
==== Virág ====
A virág tölcsér alakú, élénk rózsaszín vagy bíbor színű, az idősebb hajtások csúcsához közel jelenik meg. Hossza 3–5 cm, átmérője 5–6 cm.


A virág tölcsér alakú. Színe élénk vörös vagy bíbor, gyakran kontrasztosan világos torokkal. Átmérője kb. 5–6 cm, hosszúsága hasonlóan 5–7 cm lehet.
* '''Lepellevelek:''' keskenyek, rózsaszín vagy bíbor árnyalatúak
 
* '''Ivarlevelek:''' porzók számosak, a bibe többkaréjú
* '''Lepellevelek:''' lándzsás vagy keskeny, hegyes csúcsú 
* '''Ivarlevelek:''' porzószálak zöldessárgák, portokok sárgák, bibeszál világos, a bibe több karéjú


<span id="termés"></span>
<span id="termés"></span>
==== Termés ====
==== Termés ====
A termés tojásdad vagy gömbölyded, lédús, lilászöld színű.


A termés ovális vagy gömbölyded, zöldes színű, belső része fehér, húsos; éretten hosszanti repedéssel nyílik fel.
* '''Magja:''' apró, fekete
 
* '''Magja:''' fekete, apró


<span id="elterjedés-és-élőhely"></span>
<span id="elterjedés-és-élőhely"></span>
== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==
 
* '''Földrajzi elterjedés:''' Mexikó, Querétaro állam
* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Mexikó''', elsősorban '''Chihuahua''' állam
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' félsivatagi területeken fordul elő a Chihuahua-sivatag déli részén, többnyire fennsíkokon vagy sík területeken. 1660–1890 m tengerszint feletti magasságban él. Kis, elszigetelt populációkban fordul elő, gyakran más kaktuszokkal együtt, például ''Digitostigma caput-medusae'' társaságában. A természetes állomány nagyon kicsi, kevesebb mint 250 kifejlett egyed ismert, ezért veszélyeztetett fajnak tekintik. Az élőhelyet bányászat, mezőgazdasági tevékenység, tűzesetek és növényzetirtás veszélyeztetik.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' száraz, köves hegyoldalakon, sziklás területeken él; a környező növényzet gyakran cserjékből és más kaktuszfajokból áll (pl. ''Mammillaria'' és ''Opuntia'' fajok).


<span id="kultúrában-tartás"></span>
<span id="kultúrában-tartás"></span>
== Kultúrában tartás ==
== Kultúrában tartás ==
 
A faj a gyűjteményekben viszonylag ritka, és korábban nehezen nevelhetőnek tartották. Növekedési időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel, a túlöntözést kerülni kell. Világos, napos vagy félárnyékos helyen fejlődik jól. Télen hűvös és száraz tartást igényel; a nyugalmi időszak alatt nedvességet nem kapjon. A virágképződéshez fontos a hűvös teleltetés. Fagytűrése viszonylag jó, rövid ideig akár –7 °C körüli hőmérsékletet is elvisel. Szaporítása leggyakrabban magról történik, de hajtás- és gyökérdugványról is lehetséges.
Világos, napos helyet igényel, jó vízáteresztő talajjal. A szárasodó talajban jól fejlődik. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözés szükséges, de a pangó vizet kerülni kell. Télen száraz pihenőidőszak javasolt, hűvös, fagymentes körülmények között (kb. 5–10 °C). A faj rendszerint kevésbé érzékeny a hidegre, mint sok más ''Echinocereus'' faj.


<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span>
<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span>
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
 
Megjelenése némileg emlékeztet egyes ''Peniocereus'' fajokra, különösen a vékony, kúszó hajtások miatt. Virágai, termései és magjai azonban egyértelműen az ''Echinocereus'' nemzetség jellegzetességeit mutatják, és bizonyos vonásokban az ''Echinocereus reichenbachii'' virágaihoz hasonlíthatók.
A faj „vörös virágú ''Echinocereus''”-ként ismert, és gyakran tévesztik a hasonló megjelenésű ''Echinocereus enneacanthus'' vagy ''Echinocereus'' ''rigidissimus'' alfajaival, de sajátos virágszíne és töviseinek száma megkülönbözteti őket.


<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span>
<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span>
== Taxonómia és filogenetika ==
== Taxonómia és filogenetika ==
 
A fajt eredetileg ''Cereus schmollii'' néven írták le. Később a ''Wilcoxia'' nemzetségbe sorolták, majd Nigel P. Taylor 1985-ben helyezte át az ''Echinocereus'' nemzetségbe.
A faj eredetileg ''Wilcoxia schmollii'' néven volt leírva, majd később '''N.P. Taylor''' helyezte a ''Echinocereus'' nemzetségbe alfaji vagy faj szintre. A taxon rokonságban áll a pectinatus‑csoport tagjaival, de önálló fajként is elfogadott a modern kaktuszügyi munkákban.


<span id="egyéb"></span>
<span id="egyéb"></span>
== Egyéb ==
== Egyéb ==
 
A természetben a faj szaporodása gyakran vegetatív úton történik, mivel a virág- és magképzés viszonylag ritka.
A faj élénk vörös virágzása és sziklás élőhelye miatt gyűjtők körében is kedvelt, bár gyűjteményekben ritkábban fordul elő, mint néhány más ''Echinocereus'' faj.


<span id="szerzők"></span>
<span id="szerzők"></span>
== Szerzők ==
== Szerzők ==
 
* '''Szöveg:'''
* '''Szöveg:'''  
* '''Kép:'''
* '''Kép:'''  
* '''Lektorálta:'''
* '''Lektorálta:'''  


<span id="forrás"></span>
<span id="forrás"></span>
== Forrás ==
== Forrás ==
 
* Llifle – Encyclopedia of Cacti
* LLIFLE – Encyclopedia of Cacti ''Echinocereus schmollii''
* Anderson, E. F.: ''The Cactus Family''
 
* Taylor, N. P.: ''The Genus Echinocereus''


[[Kategória:Echinocereus]]
[[Kategória:Echinocereus]]

A lap 2026. március 7., 07:05-kori változata

Echinocereus schmollii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus
Faj Echinocereus schmollii
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Echinocereus schmollii (Weing.) N.P.Taylor, Gen. Echinocereus: 140. 1985 sec. Sánchez & al. 2018
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév az ógörög „echinos” (sün) és a latin „cereus” (gyertyaszerű, oszlopszerű) szavakból származik, és a nemzetség tagjaira jellemző tövises, gyakran oszlopszerű vagy hengeres hajtásokra utal.
  • A fajnév Ferdinand Schmoll német művész és kaktuszgyűjtő nevét őrzi, akinek tiszteletére a fajt elnevezték.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az eredeti típuspéldány Mexikóból származik
  • Első leírása: Monatsschr. Deutsch. Kakteen-Ges. 11: 251–252, 1931 (Cereus schmollii néven)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor, 1985
Fotó: Szigetvári József

A(z) Echinocereus schmollii szinonimái

  • Cereus schmollii, ≡ Wilcoxia schmollii
  • = Wilcoxia nerispina
  • Wilcoxia schmollii var. lanata

A(z) Echinocereus schmollii szinonimái

  • Cereus schmollii, ≡ Wilcoxia schmollii
  • = Wilcoxia nerispina
  • Wilcoxia schmollii var. lanata


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire magános, ritkán kissé elágazó növény. Hajtása vékony, ceruzaszerű, hengeres, kezdetben felálló, később gyakran elfekvő vagy bokrok ágaira támaszkodva kúszó. Színe lilászöld vagy sötét, feketészöld. Hossza legfeljebb 25 cm, átmérője kb. 1 cm.

Szemölcsök

A hajtáson 9–10 borda található, amelyek lekerekített szemölcsökre tagolódnak.

Axillák

Az axillák általában nem feltűnőek, rövid filccel borítottak.

Areolák

Aprók, kb. 1,5 mm szélesek, egymástól mintegy 2 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

  • Középtövis: nincs elkülönülve
  • Peremtövis: legfeljebb 35 db, nagyon vékony, hajszálszerű, 3–7 mm hosszú; színe rózsaszínes, fehéres vagy szürkés, csúcsán gyakran vöröses; sűrű állásuk miatt a hajtás gyapjas megjelenésű

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, élénk rózsaszín vagy bíbor színű, az idősebb hajtások csúcsához közel jelenik meg. Hossza 3–5 cm, átmérője 5–6 cm.

  • Lepellevelek: keskenyek, rózsaszín vagy bíbor árnyalatúak
  • Ivarlevelek: porzók számosak, a bibe többkaréjú

Termés

A termés tojásdad vagy gömbölyded, lédús, lilászöld színű.

  • Magja: apró, fekete

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, Querétaro állam
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: félsivatagi területeken fordul elő a Chihuahua-sivatag déli részén, többnyire fennsíkokon vagy sík területeken. 1660–1890 m tengerszint feletti magasságban él. Kis, elszigetelt populációkban fordul elő, gyakran más kaktuszokkal együtt, például Digitostigma caput-medusae társaságában. A természetes állomány nagyon kicsi, kevesebb mint 250 kifejlett egyed ismert, ezért veszélyeztetett fajnak tekintik. Az élőhelyet bányászat, mezőgazdasági tevékenység, tűzesetek és növényzetirtás veszélyeztetik.

Kultúrában tartás

A faj a gyűjteményekben viszonylag ritka, és korábban nehezen nevelhetőnek tartották. Növekedési időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel, a túlöntözést kerülni kell. Világos, napos vagy félárnyékos helyen fejlődik jól. Télen hűvös és száraz tartást igényel; a nyugalmi időszak alatt nedvességet nem kapjon. A virágképződéshez fontos a hűvös teleltetés. Fagytűrése viszonylag jó, rövid ideig akár –7 °C körüli hőmérsékletet is elvisel. Szaporítása leggyakrabban magról történik, de hajtás- és gyökérdugványról is lehetséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Megjelenése némileg emlékeztet egyes Peniocereus fajokra, különösen a vékony, kúszó hajtások miatt. Virágai, termései és magjai azonban egyértelműen az Echinocereus nemzetség jellegzetességeit mutatják, és bizonyos vonásokban az Echinocereus reichenbachii virágaihoz hasonlíthatók.

Taxonómia és filogenetika

A fajt eredetileg Cereus schmollii néven írták le. Később a Wilcoxia nemzetségbe sorolták, majd Nigel P. Taylor 1985-ben helyezte át az Echinocereus nemzetségbe.

Egyéb

A természetben a faj szaporodása gyakran vegetatív úton történik, mivel a virág- és magképzés viszonylag ritka.

Szerzők

  • Szöveg:
  • Kép:
  • Lektorálta:

Forrás

  • Llifle – Encyclopedia of Cacti
  • Anderson, E. F.: The Cactus Family
  • Taylor, N. P.: The Genus Echinocereus