Echinocereus berlandieri

Echinocereus berlandieri
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus berlandieri

Tudományos név

• Echinocereus berlandieri (Engelm.) Haage, Preisverzeichniss Cact. Succ.: 19. 1859 sec. Sánchez & al. 2018
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel („echinos” = sün, „cereus” = kandeláber, gyertya, gyertyatartó). Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag az alakjára utal.
• A fajnév Jean L. Berlandier (1805–1851) belga származású növénykutató nevét őrzi, aki Mexikóban dolgozott. Később orvosként is tevékenykedett, bár ezt a szakmát hivatalosan nem tanulta.

Típuspéldány

• Első leírása: Cereus berlandieri – Engelmann, *Cactaceae Boundary* 38, 58 (1856)
• Részletesebb leírás: Engelmann, *Kakteen Verzeichnis* 37: 19 (1859)

Fotó: Bodor János

A(z) Echinocereus berlandieri szinonimái

• ≡ Cereus berlandieri
• = Cereus blanckii, ≡ Echinocereus blanckii, ≡ Echinocereus berlandieri var. blanckii
• = Echinocereus poselgerianus, ≡ Cereus poselgerianus, ≡ Echinocereus berlandieri var. poselgerianus
• = Echinocereus blanckii var. angusticeps

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Fotó: Lukoczki Zoltán

Hajtás, szár

Hengeres hajtású, sötétzöld színű növény. Magassága kb. 20 cm, átmérője 1,5–3 cm. Erősen sarjadzó, csoportképző faj. Gyökérzete egyenes és erősen elágazó. Bordáinak száma 5–7, amelyek 4–7 mm magas dudorokra tagolódnak.

Areolák

Kerek alakúak, kb. 2 mm átmérőjűek, barnás színűek.

Tövisek

• Peremtövis: 6–9 db, kb. 10 mm hosszú, fehér színű, egyenes, szúrós
• Középtövis: 1–3 db, szétálló, általában 10–30 mm hosszú, ritkán akár 50 mm; fehér vagy sárgás színű, barna sötétebb csúccsal

Fotó: Bodor János

Generatív test

Virág

Tölcsér alakú, 7–9 cm hosszú és 9–11 cm átmérőjű. Színe bíbor rózsaszíntől bíborpirosig terjedhet, gyakran sötétebb torokkal. A virágcső hosszúkás, töviscsomókkal fedett, amelyekben 5–13 db 10–13 mm hosszú fehér vagy barnás tövis található.

• Ivarlevelek: 10–15 db porzószál zöldes, sárgás vagy pirosas színű, sárga virágporral. A bibeszál 35–40 mm hosszú, zöldes, alul bíbor-rózsaszín; a bibe 7–11 ágú, sötétzöld.

Termés

Ovális alakú, kb. 2,5 cm hosszú és 2–2,5 cm átmérőjű, olajbogyó-zöld színű.

• Magja: fekete, kb. 1,2 mm hosszú és 1 mm átmérőjű.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: az Egyesült Államokban Texas állam délkeleti részén, a Nueces-folyó mentén; továbbá Mexikóban Nuevo León és Tamaulipas államokban.
• Élőhely, éghajlat, életmód: síkságokon és alacsony dombokon fordul elő. Az esős évszakban füvek között és bokrok részleges árnyékában él, a száraz évszakban viszont erős napsütésnek van kitéve, mert az árnyékoló növényzet elszárad.

Kultúrában tartás

A gyűjtők körében nem tartozik a legnépszerűbb fajok közé, mivel bokros növekedése sok helyet igényel és hajtásai könnyen letörnek. Virágzása azonban igen látványos: egy kisebb csoporton gyakran 5–6 nagy virág is nyílhat. Nyáron szabadban, teljes napsütésben és jó szellőzés mellett ajánlott tartani, a hideg esőtől védve. A hajtások erős napfény hatására vöröses színt vehetnek fel. Teleltetése üvegházban, +2–+10 °C között javasolt. Virágzása késő tavasszal vagy kora nyáron várható. Talaja ásványi, homokos, enyhén agyagos, jó vízáteresztő és kissé bázikus legyen. Szaporítása magról vagy dugványról történhet.

Szerzők

• Szöveg: Sorin Copăcescu
• Fordította: Lőrincz István
• Kép: Bodor János (1., 3.), Lukoczki Zoltán (2.)
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 267. kártya