Ugrás a tartalomhoz

„Echinocereus tamaulipensis” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
79. sor: 79. sor:
A faj viszonylag ritkán kerül gyűjteményekbe, ezért a szakirodalomban és a gyűjtőknél kevésbé ismert, mint a nemzetség számos más tagja.
A faj viszonylag ritkán kerül gyűjteményekbe, ezért a szakirodalomban és a gyűjtőknél kevésbé ismert, mint a nemzetség számos más tagja.


<span id="szerzők"></span>
== Szerzők ==
== Szerzők ==
* '''Szöveg:'''   
* '''Szöveg:'''   

A lap 2026. március 8., 14:33-kori változata

Echinocereus tamaulipensis

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus
Faj Echinocereus tamaulipensis
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Echinocereus tamaulipensis (Werderm.) Mich.Lange in Kakteen And. Sukk. 46: 139. 1995 sec. Sánchez & al. 2018
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév az ógörög „echinos” (sündisznó) és a latin „cereus” (gyertyaszerű, oszlopos növény) szavak összetételéből származik. A név a nemzetség tövises, gyakran hengeres hajtású fajaira utal.
  • A fajnév a növény természetes elterjedési területére utal, amely Mexikó északkeleti részén, Tamaulipas államban található.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Tamaulipas állam
  • Első leírása: Werdermann, 1931
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose
Fotó: Szigetvári József

A(z) Echinocereus tamaulipensis szinonimái

  • Wilcoxia tamaulipensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában magánosan vagy kis csoportokban növő kaktusz. A hajtás hengeres vagy kissé megnyúlt, idősebb korban töve felől sarjakat is hozhat. Színe sötétzöld vagy szürkészöld. Magassága többnyire 10–25 cm, átmérője 3–6 cm.

Szemölcsök

A hajtást viszonylag alacsony, hosszanti irányban futó bordák tagolják. A bordák száma általában 10–14.

Axillák

Az areolák között az árkok többnyire csupaszok vagy gyengén filcesek.

Areolák

Kicsik, fiatalon világos színű filccel borítottak, később részben kopaszodnak.

Tövisek

  • Középtövis: 1–4 db, merev, egyenes vagy kissé hajlott, 10–25 mm hosszú, színe sárgásbarna vagy barnás
  • Peremtövis: 8–12 db, vékonyabb, sugárirányban álló, 5–15 mm hosszú, színe fehéres vagy sárgás

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, a hajtás felső részén jelenik meg. Hossza 5–7 cm, átmérője 4–6 cm. Színe élénk rózsaszínű vagy bíboros árnyalatú.

  • Lepellevelek: keskenyek, a külsők barnás vagy zöldes árnyalatúak, a belsők élénkebb színűek
  • Ivarlevelek: porzószálak világos színűek, portokok sárgák, bibeszál világoszöld vagy fehéres, bibe többkaréjú

Termés

A termés gömbös vagy kissé megnyúlt, éréskor zöldes vagy vöröses árnyalatú.

  • Magja: fekete színű, apró, fényes felületű

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, elsősorban Tamaulipas állam területén
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, félsivatagi élőhelyeken, sziklás vagy köves talajon, gyakran mészköves alapkőzeten. Többnyire alacsony cserjésekben és nyílt xerofita növénytársulásokban fordul elő.

Kultúrában tartás

A faj napfénykedvelő. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajban fejlődik a legjobban. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényel, de a talaj két öntözés között száradjon ki. Télen szárazon, hűvös helyen teleltethető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj megjelenése több tekintetben hasonlíthat az Echinocereus poselgerii egyes alakjaihoz, de attól rendszerint alacsonyabb termete, rövidebb tövisei és eltérő élőhelye alapján különíthető el.

Taxonómia és filogenetika

A faj az Echinocereus nemzetség azon csoportjába tartozik, amelyet karcsú, hengeres hajtások és viszonylag keskeny bordák jellemeznek. A csoporton belül morfológiai hasonlóságokat mutat néhány mexikói, főként északkeleti elterjedésű fajjal.

Egyéb

A faj viszonylag ritkán kerül gyűjteményekbe, ezért a szakirodalomban és a gyűjtőknél kevésbé ismert, mint a nemzetség számos más tagja.

Szerzők

  • Szöveg:
  • Kép:
  • Lektorálta:

Forrás