Matucana weberbaueri

Matucana weberbaueri
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Matucana
Faj	Matucana weberbaueri

Tudományos név

• Matucana weberbaueri (Vaupel) Backeb. in Beitr. Sukkulentenk. Sukkulentenpflege 1939: 42. 1939 sec. Hunt 2016
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Peruban, Limától 80 km-re keletre fekvő Matucana városáról kapta nevét. E város környéke a nemzetség típusfajának, a Matucana haynei-nek az élőhelye.
• A fajnév August Weberbauer (1871–1948) professzor, lengyel származású német botanikus nevét viseli, aki 1901-től többnyire Peruban élt és dolgozott. Ő fedezte fel a fajt 1904-ben.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: August Weberbauer, Peru, Amazonas tartomány, Balsas falu környéke, 1904
• Első leírása: Bot. Jahrb. Engler 50, Beibl. 111: 26 (1913).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg 1939

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Jokhel Csaba

A(z) Matucana weberbaueri szinonimái

• ≡ Echinocactus weberbaueri, ≡ Borzicactus weberbaueri
• = Borzicactus weberbaueri var. flammeus, ≡ Matucana weberbaueri f. flammea, ≡ Matucana weberbaueri var. flammea

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtásszíne fényes zöld, alakja lapított gömbtől az enyhén hengeresig terjedhet. Magassága legfeljebb 20 cm, szélessége 12 cm lehet. Sarjat csak ritkán nevel. Gyökere bojtos.

Szemölcsök

18–30 db bordája szemölcsökre tagolt.

Areolák

Egymástól 10 mm-re álló areolái kerekek, vagy oválisak, legfeljebb 7 mm hosszúak és 5 mm szélesek, rövid, krémszínű filccel fedettek.

Tövisek

• Középtövis: a perem- és középtövisek nem különíthetők el
• Peremtövis: egy-egy areolán 25–30 db tövis fejlődik, ezek színe az aranysárgától a sötétbarnáig terjed, hosszuk 10–50 mm, egyenesek, tűszerűek

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a virágok hossza 6 cm lehet, szélessége pedig 3 cm. Egyenesen felfelé, vagy kissé ferdén állnak. A lepellevelek színe citromsárga. A virágcső 8 mm széles, zöldessárga, csupasz, vagy nagyon enyhén hajas. A nektárkamra 2–4 mm hosszú.

• Ivarlevelek: a porzószálak a tövüknél fehérek, feljebb lilásba mennek át, a portokok lilás rózsaszínűek. A bibeszál fehér, a bibe 5–6 ágú, halványzöld, a bibeágak hossza kb. 2 mm

Termés

A termés ovális, zöld és vörös színű.

• Magja: a magok közel 2 mm hosszúak és 1,2–1,4 mm szélesek

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Peru, Amazonas tartomány, Balsas falu környéke, a Marañon folyótól keletre
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2000–2100 méteres tengerszint feletti magasságban, gyér növényzetű, sekély, kőzettörmelékes talajokon él, ritkás cserjék, pázsitfűfélék és más lágyszárúak társaságában

Kultúrában tartás

A faj virágszíne egyedülálló a nemzetségben, de aranysárga vagy sötétebb árnyalatú sűrű tövisruhájával anélkül is impozáns látvány. A gyűjteményekben a ritkábban tartott Matucana fajok közé tartozik, pedig gondozása nem különbözik lényegesen a többiektől. Talajában az ásványi anyag legyen túlsúlyban, természetesen fontos a porózus talajszerkezet. Magashegyi élőhelye meghatározza igényeit. A fejlődési időszakban fontos a sok fény, a jól szellőzött helyiség, különösen a forró nyári napokon. Öntözése legyen mérsékelt, csak a talaj teljes kiszáradása után locsoljuk újra. Télen tartható a szokásosnál hűvösebben is, akár 2–3 °C-on. Nyugalomban enyhe fagyot is elvisel, de nem érdemes ezzel kísérletezni. Virágzására nyáron, június–július hónapokban számíthatunk, esetleg kora ősszel egy másodvirágzásra. Szaporítása szinte kizárólag magvetéssel történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Narancssárga virágszínű formája is létezik, ez var., vagy forma flammea néven terjedt el. Mivel csak a virágszínben van különbség, a forma megkülönböztetés a helyes.

Egyéb

A fajt 1904-ben fedezte fel August Weberbauer, majd hosszú ideig nem találták meg újra, azt gondolták, hogy kipusztult az élőhelyén. Lau bukkant rá ismét az eredeti élőhelyen az 1960-as években.

A f. flammea régebben helytelenül Matucana myriacantha néven is terjedt a gyűjteményekben. Ez a zavar Lau tévedésének köszönhető.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 332. kártya