„Thelocactus leucacanthus” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Jokhel Csaba átnevezte a(z) Thelocactus leucacanthus X lapot a következő névre: Thelocactus leucacanthus |
(Nincs különbség)
| |
A lap 2026. július 4., 06:23-kori változata
| Thelocactus leucacanthus | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Ferocactinae |
| Nemzetség | Thelocactus |
| Faj | Thelocactus leucacanthus |
Tudományos név
- Thelocactus leucacanthus (Zucc. ex Pfeiff.) Britton & Rose , Cactaceae 4: 8–9, f. 7. 1923 mp. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög thelé = mellbimbó és kaktos = bogáncsszerű, tövises növény szavakból származik, utalva a bordákat felépítő, erősen kiemelkedő szemölcsszerű dudorokra.
- A fajnév a latin leucus = fehér és acanthus = tövis szavak összetételéből ered, jelentése: fehér tövisű, amely a fajra jellemző világos, gyakran krétafehér vagy szürkésfehér tövisekre utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A típuspéldány Mexikóból származik, a pontos gyűjtő és a holotípus őrzési helye az eredeti leírásból nem állapítható meg.
- Első leírása: Ludwig Georg Karl Pfeiffer: Enumeratio diagnostica Cactearum hucusque cognitarum, 66. 1837. (Echinocactus leucacanthus néven.)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1922-ben.
Thelocactus leucacanthus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Thelocactus leucacanthus szinonimái
- ≡ Echinocactus leucacanthus, ≡ Ferocactus leucacanthus, ≡ Thelocactus leucacanthus subsp. leucacanthus
- = Cereus maelenii, ≡ Mammillaria maelenii, ≡ Echinocactus maelenii
- = Cereus tuberosus
- = Echinocactus ehrenbergii, ≡ Thelocactus ehrenbergii, ≡ Thelocactus leucacanthus var. ehrenbergii
- = Echinocactus porrectus, ≡ Thelocactus porrectus, ≡ Thelocactus leucacanthus var. porrectus
- = Echinocactus subporrectus
- = Echinocactus leucacanthus var. tuberosus
- = Echinocactus tuberosus
- = Echinocactus tuberosus var. subporrectus
- = Echinocactus leucacanthus var. crassior
- = Echinocactus theloideus
- = Thelocactus sanchezmejoradae, ≡ Thelocactus leucacanthus var. sanchezmejoradae
- = Thelocactus leucacanthus var. schmollii, ≡ Thelocactus leucacanthus subsp. schmollii
- Echinocactus leucacanthus Zucc. ex Pfeiff.
- Ferocactus leucacanthus (Zucc. ex Pfeiff.) Nigel Paul Taylor
- Cereus maelenii Pfeiff.
- Cereus tuberosus Pfeiff.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Fiatalon magányos, később rendszerint erősen sarjadzó, nagy, párnaszerű telepeket alkotó faj. Az idős telepek átmérője a természetben elérheti a 80 cm-t, több száz hajtással. Az egyes hajtások gömbölydedek vagy rövid hengeresek, 4,5–15 cm magasak és 2,5–6 cm átmérőjűek. Epidermiszük világos- vagy középzöld, időnként enyhén szürkészöld árnyalatú. A csúcs enyhén benyomott, fiatalon gyapjas.
Szemölcsök
A bordák száma 7–14, egyenesek vagy enyhén spirálisan futók. A bordákat jól elkülönülő, tompa csúcsú, kúpos dudorok tagolják. A dudorok 8–11 mm magasak, alapjuk 10–14 mm széles.
Axillák
Az axillák nem gyapjasak, azonban az areolák tövénél jól fejlett nektármirigyek találhatók, amelyek a nemzetség jellegzetes bélyegei.
Areolák
Az areolák megnyúltak, körülbelül 6 × 3 mm nagyságúak, a dudorok csúcsán helyezkednek el, egymástól 4–6 mm távolságra. Fiatalon fehéres vagy sárgásfehér nemezzel fedettek, később részben lekopaszodnak.
Tövisek
- Középtövis: rendszerint hiányzik vagy 1 db, ritkán 3 db fejlődik. Felfelé álló vagy kissé előre irányuló, 5–50 mm hosszú. Színe sárgásfehértől barnán át csaknem feketéig változhat, később elszürkül.
- Peremtövis: 6–20 db, sugárirányban álló, kissé visszahajló, 5–7 mm hosszú, de egyes példányokon ennél hosszabb is lehet.
A tövisek rendkívül változékonyak. Fiatalon többnyire sárgásfehérek, később vöröses, majd szürkés árnyalatot vehetnek fel.