Ugrás a tartalomhoz

Thelocactus leucacanthus

Innen: MKOE wiki
Thelocactus leucacanthus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Ferocactinae
Nemzetség Thelocactus
Faj Thelocactus leucacanthus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Thelocactus leucacanthus (Zucc. ex Pfeiff.) Britton & Rose , Cactaceae 4: 8–9, f. 7. 1923 mp. Hunt 2016
    elfogadott, érvényes név
Thelocactus leucacanthus
Thelocactus leucacanthus

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév az ógörög thelé = mellbimbó és kaktos = bogáncsszerű, tövises növény szavakból származik, utalva a bordákat felépítő, erősen kiemelkedő szemölcsszerű dudorokra.
  • A fajnév a latin leucus = fehér és acanthus = tövis szavak összetételéből ered, jelentése: fehér tövisű, amely a fajra jellemző világos, gyakran krétafehér vagy szürkésfehér tövisekre utal.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A típuspéldány Mexikóból származik, a pontos gyűjtő és a holotípus őrzési helye az eredeti leírásból nem állapítható meg.
  • Első leírása: Ludwig Georg Karl Pfeiffer: Enumeratio diagnostica Cactearum hucusque cognitarum, 66. 1837. (Echinocactus leucacanthus néven.)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1922-ben.
Thelocactus leucacanthus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Thelocactus leucacanthus szinonimái

  • Echinocactus leucacanthus, ≡ Ferocactus leucacanthus, ≡ Thelocactus leucacanthus subsp. leucacanthus
  • = Cereus maelenii, ≡ Mammillaria maelenii, ≡ Echinocactus maelenii
  • = Cereus tuberosus
  • = Echinocactus ehrenbergii, ≡ Thelocactus ehrenbergii, ≡ Thelocactus leucacanthus var. ehrenbergii
  • = Echinocactus porrectus, ≡ Thelocactus porrectus, ≡ Thelocactus leucacanthus var. porrectus
  • = Echinocactus subporrectus
  • = Echinocactus leucacanthus var. tuberosus
  • = Echinocactus tuberosus
  • = Echinocactus tuberosus var. subporrectus
  • = Echinocactus leucacanthus var. crassior
  • = Echinocactus theloideus
  • = Thelocactus sanchezmejoradae, ≡ Thelocactus leucacanthus var. sanchezmejoradae
  • = Thelocactus leucacanthus var. schmollii, ≡ Thelocactus leucacanthus subsp. schmollii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fiatal korban magányosan fejlődik, később rendszerint sarjakat hoz, és idősebb példányai sűrű, párnaszerű telepeket alkothatnak. Természetes élőhelyén az akár 70–80 cm átmérőjű telepek sem ritkák, amelyek több száz hajtásból állhatnak.

A hajtás világoszöld színű, gömb alakú vagy rövid hengeres, 4,5–15 cm magas és 2,5–6 cm átmérőjű.

Szemölcsök

A bordák száma 7–14, jól elkülönülők, egyenesek vagy enyhén csavarodók. A bordák kifejezett szemölcsökre tagolódnak.

A szemölcsök tompán kúposak, csúcsuk lekerekített, 8–11 mm magasak és 10–14 mm szélesek.

Areolák

Az areolák megnyúltak, megközelítőleg 6 × 3 mm méretűek, egymástól 4–6 mm távolságra helyezkednek el a szemölcsök csúcsán. A nemzetségre jellemző módon nektárt kiválasztó mirigyek találhatók rajtuk, amelyek hangyákat és más rovarokat vonzanak.

Tövisek

A faj tövisképződése rendkívül változékony; a tövisek száma, hossza és színe még ugyanazon populáción belül is jelentős eltérést mutathat.

  • Középtövis: általában hiányzik, ritkábban 1, kivételesen 3 db fejlődik. Felfelé álló, 5–50 mm hosszú, kezdetben sárgásfehér, később szürkés vagy csaknem fekete, gyakran gyűrűzött felületű.
  • Peremtövis: 6–20 db, egyenetlen hosszúságú, rendszerint 5–7 mm-es, de kedvező körülmények között ennél hosszabb is lehet. Szétterülő vagy enyhén visszahajló, fiatalon sárgásfehér, később vöröses vagy szürkés árnyalatú.

Generatív test

Virág

A virágok nappal nyílnak, tölcsér alakúak, 2,5–5,2 cm hosszúak és 2–4,5 cm átmérőjűek. A hajtás csúcsán, a legfiatalabb areolák közelében fejlődnek.

  • Lepellevelek: számosak, lándzsásak, hegyes csúcsúak. Színük a halványsárgától a rózsaszínen át egészen bíborvörösig változhat, amely részben az egyes változatok, részben az egyedi genetikai eltérések következménye.
  • Porzók: száluk sárgászöld, portokjaik élénksárgák.
  • Bibe: halvány bíbor árnyalatú, 5–6 bibeszálas karéjban végződik.

A virágok több napon keresztül díszítenek, azonban minden este becsukódnak, majd másnap ismét kinyílnak. Virágzási ideje rendszerint késő tavasszal kezdődik.

Virágzás ideje

A virágzás rendszerint késő tavasszal kezdődik, és az egyes hajtások több egymást követő héten keresztül is képesek virágot hozni, mivel a virágok csak néhány napig nyílnak, de folyamatosan újabb rügyek fejlődnek a legfiatalabb areolákból.

Termés

A termés bogyószerű, megnyúlt-tojásdad, 6–9 mm átmérőjű, éréskor zöldestől sárgás árnyalatig változó színű, majd kiszárad. A termés tövénél felnyílik, miközben a virág maradványai gyakran megmaradnak a csúcson.

Mag

A magok aprók, 1,4–2 mm hosszúak és 1–1,8 mm átmérőjűek, színük sötét vörösesfekete. A maghéj jellegzetesen hálózatos (retikulált) felületű.

Elterjedés és élőhely

A faj Közép-Mexikó területén fordul elő, elsősorban Guanajuato, Hidalgo és Querétaro államokban. Körülbelül 1200–1990 méteres tengerszint feletti magasságban él.

Természetes élőhelyén száraz, mészkőben gazdag területeken, xerofita cserjésekben (matorral) fordul elő, gyakran köves, erodált talajon, ahol nyílt növényzetben vagy ritkás cserjések között nő.

A populációk gyakran fragmentáltak, de helyenként lokálisan gyakori és nagy egyedszámú állományokat alkothat.

A faj gyakran együtt fordul elő más szárazságtűrő kaktuszokkal, többek között a Thelocactus hastifer-rel.

Kultúrában tartás

A faj a gyűjteményekben viszonylag könnyen tartható, de lassú növekedésű. Jó vízáteresztő, ásványi jellegű talajt igényel.

A tenyészidőszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést kíván, míg télen teljesen szárazon tartandó.

Fagyérzékeny, ezért legalább 5–8 °C feletti teleltetés ajánlott.

Szaporítása elsősorban magvetéssel történik, a csírázás viszonylag jó, de a növekedés lassú. Idősebb példányok sarjakat is hozhatnak, így vegetatív úton is szaporítható.

A változatos tövis- és virágszín miatt gyűjtők körében keresett faj.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Thelocactus leucacanthus csoporton belül erősen változékony faj, amelyet gyakran több alfajra és változatra bontanak.

A legfontosabb elkülönítési bélyegek:

  • a virág színe (sárga–rózsaszín–bíbor skála),
  • a szemölcsök fejlettsége,
  • valamint a tövisek hossza és színe.

A csoporton belül elkülönített taxonok:

  • subsp. leucacanthus – halványsárga virágú forma, főként Hidalgo területén
  • var. ehrenbergii – rózsaszín virágú populáció, Ixmiquilpan környékén
  • subsp. schmollii – erősen szemölcsös, Coryphantha-szerű megjelenésű forma, főként Querétaro területén

Taxonómia és filogenetika

A faj rendszertani helyzete stabilan a Thelocactus nemzetségben van, de a csoporton belüli intraspecifikus változatosság miatt korábban több külön fajként is leírták az egyes populációkat.

A modern rendszerezések a Thelocactus leucacanthus komplexet változatos, de egy fajon belüli variabilitást mutató egységként kezelik.

A Coryphantha-hoz hasonló morfológiai jegyekkel rendelkező subsp. schmollii korábban külön nemzetségi besorolás kérdését is felvetette, de ezt a molekuláris és morfológiai vizsgálatok nem támasztották alá.

A jelenlegi elfogadott álláspont szerint a faj több, földrajzilag elkülönült populációkomplexből áll.

Egyéb

A faj helyenként nagy állománysűrűséget ér el, és fontos szerepet játszik a xerofita matorral növénytársulásokban.

A természetes élőhelyeken a legnagyobb veszélyt nem a túlgyűjtés, hanem a legeltetés és a mezőgazdasági területhasználat jelentik, amelyek egyes populációkat fragmentálnak.

Szerzők

  • Szöveg: Papp László
  • Fotó:

Forrás