Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele

Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus schmiedickeanus
Alfaj	Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele

Tudományos név

• Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele (Werderm.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 5: 14. 1998 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetség neve a kerek, kúpos csiga alakú termésére utal, a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavakból.
• A fajnév Karl Schmiedicke (1870–1926) német kaktuszgyűjtő emlékét őrzi.
• Az alfaj neve a görög makros („nagy”) és chele („karom”, „olló”) szavakból származik. Az elnevezés a tövisek jellegzetes, felfelé hajló, csavart, a madárkaromhoz hasonló alakjára utal.

Az alfaj eredeti neve Echinocactus macrochele volt, amelyet Erich Werdermann írt le 1931-ben.

Fotó: Szigetvári József

Fotó: Jokhel Csaba

Típus

Az alfajt eredetileg Echinocactus macrochele Werderm. néven Erich Werdermann írta le 1931-ben a Notizblatt des Botanischen Gartens und Museums Berlin-Dahlem 11. kötetében, a 270. oldalon.

Az eredeti lelőhely a mexikói San Luis Potosí államban, Matehuala környékén található.

A(z) Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele szinonimái

• ≡ Echinocactus macrochele, ≡ Strombocactus macrochele, ≡ Turbinicarpus macrochele, ≡ Toumeya macrochele, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. macrochele, ≡ Neolloydia schmiedickeana var. macrochele, ≡ Pediocactus schmiedickeanus var. macrochele
• = Turbinicarpus macrochele subsp. frailensis
• = Turbinicarpus macrochele subsp. kupcakii, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. kupcakii
• − Turbinicarpus macrochele subsp. valteri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény kisméretű, többnyire magányosan fejlődő, gömbölyded vagy kissé hengeres testű kaktusz. A szár mintegy 1,5–3 cm magas és 2–4 cm átmérőjű lehet. Színe szürkészöldtől barnászöldig változik, alsó része idősebb korban barnásabb lehet. A csúcsot fehér gyapjú borítja.

A szár bordákra nem tagolódik, hanem jól fejlett, kúpos vagy tompán gúlás szemölcsökből áll. A szemölcsök körülbelül 1,3 cm vastagok és legfeljebb 6 mm magasak. Az axillák kopaszok, a csúcsi areolák kerekdedek vagy oválisak, mintegy 2,5–3,5 mm átmérőjűek és fehér gyapjasak.

A gyökér erős, megvastagodott karógyökér, amely a növény száraz élőhelyéhez való alkalmazkodásban fontos szerepet játszik.

Az areolákból általában 2–5, ritkábban legfeljebb 6 tövis fejlődik. A tövisek nem egyforma hosszúságúak, legfeljebb körülbelül 4 mm hosszúak és 0,5–0,8 mm szélesek. Gyakran világosbarna színűek, felfelé hajlanak, csavarodottak, és jellegzetesen karomszerű megjelenésűek.

Generatív test

Virág

A virágok a fiatalabb areolák közelében, a növény csúcsán jelennek meg. A virág keskeny tölcsér alakú, mintegy 2–3 cm hosszú és legfeljebb 3,5 cm átmérőjű.

A virágok színe fehér, a takarólevelek középvonalán halvány rózsaszínes-barnás vagy vörösesbarna sáv húzódhat. A porzók sárgák, a bibe rózsaszínű.

Termés

A termés bogyótermés, körülbelül 6–7 mm hosszú és 4–5 mm átmérőjű, világosbarna színű.

A magvak tojásdadok, körülbelül 1,4–1,5 mm hosszúak, feketék és finoman gumós felületűek.

Elterjedés és élőhely

• A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele endemikus Mexikóban, elsősorban San Luis Potosí államban, Matehuala környékén. Természetes élőhelyén xerofil cserjésben, száraz, sivatagi jellegű területeken fordul elő. A növény kis termetű, földközeli növekedése és erős gyökérzete a száraz élőhelyhez való alkalmazkodást szolgálja.

Kultúrában tartás

A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele lassú növekedésű, gyűjteményben jól tartható, de a túlöntözésre érzékeny kaktusz. Meleg, világos, napos helyet igényel. A tömött, kompakt növekedéshez erős fény szükséges.

Jó vízáteresztő, ásványi összetételű ültetőközeg ajánlott. Megvastagodott gyökérzete miatt különösen fontos, hogy az öntözések között a közeg teljesen kiszáradjon. A túl sokáig nedves közeg a gyökér rothadását okozhatja.

A téli nyugalmi időszakban hűvös, száraz tartás javasolt. A növény hidegtűrő képessége csak száraz állapotban érvényesül megfelelően; nedves közegben az alacsony hőmérséklet különösen veszélyes.

Szaporítása főként magvetéssel történik. A termesztésben oltva is nevelhető, de saját gyökérzetén tartva természetesebb formát és kompaktabb növekedést mutathat.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Turbinicarpus schmiedickeanus fajon belül a subsp. macrochele egyik fontos megkülönböztető bélyege a kisméretű, alacsony szár, a rövid és kevés tövis, valamint azok jellegzetes, gyakran felfelé hajló, csavarodott, karomszerű alakja.

A subsp. macrochele rendszerint zömökebb megjelenésű, mint a faj törzsalakja, szemölcsei rövidebbek és tömörebbek. A virágok fehérek, halvány rózsaszínes-barnás középsávval, a bibe pedig rózsaszínű.

A növényt a gyűjteményekben korábban több különböző nemzetségben és rendszertani rangon is kezelték, ezért régebbi címkéken többek között Echinocactus macrochele, Strombocactus macrochele, Toumeya macrochele vagy Turbinicarpus macrochele néven is előfordulhat.

Szukkulens taxonok

A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele a Cactaceae családba tartozó, erősen pozsgás kaktusz. Kis mérete, megvastagodott gyökérzete és száraz élőhelyhez alkalmazkodott gömbös szára a xeromorf pozsgás életmód jellegzetes bélyegei.

Taxonómia és filogenetika

A Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele a Cactaceae család, Turbinicarpus nemzetségének egyik alfaja.

A taxont Erich Werdermann 1931-ben Echinocactus macrochele néven írta le. Később több különböző nemzetségbe és rendszertani rangba helyezték. Nigel Paul Taylor 1998-ban a Turbinicarpus schmiedickeanus alfajaként kombinálta újra, Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele néven.

Az IPNI szerint a jelenlegi név Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele (Werderm.) N.P.Taylor, Cactaceae Consensus Initiatives 5: 14 (1998). A basionym az Echinocactus macrochele Werderm.

A POWO és a World Checklist of Vascular Plants jelenleg elfogadott alfajként kezeli. A Caryophyllales.org Turbinicarpus schmiedickeanus fajkörének taxonómiai rendszerében is szerepel a subsp. macrochele.

A Turbinicarpus nemzetség taxonómiája történetileg változatos volt: a macrochele alakot korábban az Echinocactus, Strombocactus, Toumeya, Neolloydia, Pediocactus és Turbinicarpus nemzetségek valamelyikében kezelték. A jelenlegi WCVP/POWO-koncepcióban Turbinicarpus schmiedickeanus alfajaként szerepel.

Egyéb

A macrochele alfaj különösen érdekes a Turbinicarpus taxonómiai története szempontjából. Ez volt az egyik első olyan taxon, amelyet később a Turbinicarpus nemzetségbe soroltak: eredetileg Erich Werdermann Echinocactus macrochele néven írta le 1931-ben.

A macrochele név a kaktuszok között jól ismert maradt akkor is, amikor a taxont különböző rendszerekben eltérő nemzetségben vagy rangon kezelték. A régi gyűjteményi és szakirodalmi névhasználat ezért ma is gyakran találkozik a Turbinicarpus macrochele névvel.

Forrás

• International Plant Names Index (IPNI): Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele
• Plants of the World Online (POWO): Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele
• Caryophyllales.org: Turbinicarpus schmiedickeanus
• LLIFLE: Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele
• Cactus and Succulent Review, December 2018: Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. macrochele
• Cactus-art: Turbinicarpus macrochele