Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Discocactus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
9. sor: 9. sor:
=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===


A ''Discocactus'' elnevezés a görög ''diskos'' (korong) szóból ered, ami a növények jellegzetes, lapos testalkatára utal.
A nemzetségnév a görög ''diskos'' (korong) és a ''cactus'' szavak összetétele. Az elnevezés a nemzetség egyes fajainak lapított, korong alakú testformájára utal, amelyet az első leírások alkalmával figyeltek meg.


=== Típusfaj ===
=== Típusfaj ===


* ''Discocactus placentiformis'' (Lehmann) K. Schumann
* ''Discocactus insignis'' Pfeiff. (1837), ma ''Discocactus placentiformis'' (Lehm.) K.Schum. taxonómiai szinonimája.
* '''Első leírása:''' Ludwig Karl Georg Pfeiffer írta le először 1837-ben.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Ludwig Karl Georg Pfeiffer, 1837


=== Szinonimák ===
=== Szinonimák ===


* '''''subgen. Discocactus'''''
* ''Neodiscocactus'' Y.Itô
* '''''subgen. Mackenziecactus'''''


== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
28. sor: 25. sor:
==== Hajtás, szár ====
==== Hajtás, szár ====


A ''Discocactus''-ok fő jellemzője a lapos test, mely alapján e kaktusznemzetség a nevét kapta. A testméret a törpe méretű ''D. horstii''-tól (kb. 4,5 cm átmérő) a hatalmas, 50 cm-nél is nagyobb átmérőjű ''D. placentiformis''-ig terjedhet. A ''Melocactus''-okkal ellentétben a ''Discocactus''-ok testméret növekedése tovább folytatódik a gyapjúüstök (''cephalium'') kialakulása után is.
Alacsony növésű, általában magányos (szoliter), gömbölyded, többé-kevésbé lapított növények. A hajtás csúcsán sűrűn gyapjas ''cephalium'' fejlődik, amelyből erős sörték állnak ki.


==== Szemölcsök ====
==== Szemölcsök ====


A szár bordázott, a bordákon helyezkednek el a szemölcsök (tuberkulum-ai).
A növény testét számos, szemölcsökre tagolt borda tagolja.


==== Areolák ====
==== Areolák, tövisek ====


Az areolák a bordák élein találhatók, ezekből fejlődnek ki a tövisek.
Az areolákat tövisek borítják. Erőteljesek, gyakran az alapjuknál lapítottak és visszahajlóak.
 
==== Tövisek ====
 
* '''Középtövis:''' Gyakran hiányzik, vagy ha jelen van, számuk és hosszuk fajfüggő.
* '''Peremtövis:''' Változó számú, gyakran visszahajló vagy a testre simuló tövisek.


=== Generatív test ===
=== Generatív test ===
A ''Discocactus''-ok virágzása a csúcsi részen képződő ''cephalium'' megjelenése után kezdődik, amely többnyire krémfehér és gyakran erős sörtével együtt alakul ki. A ''cephalium'' jellemző bizonyos kaktuszfajokra, és e tény a1lapja lehetett más kaktusznemzetségektől való elkülönítés2re.


==== Virág ====
==== Virág ====


A virágbimbók nyáron, az éjszaka folyamán nyílnak. A virágok szabályos kör alakúak, fehér színűek, külső lepelleveleik középen olykor zöldes, barnás, rózsaszín vagy vöröses hosszanti csíkozásúak. A virágoknak vaníliára emlékeztető illatuk van, és az éjszakában a legjobban látható fehér virágszínnel együtt, magukra vonják a beporzást végző rovarok figyelmét5.
Éjszaka nyíló virágok, amelyek néha öntermékenyek. A bimbók megjelenése után gyorsan kinyílnak a ''cephalium''-ból. Erősen illatosak, tölcsér alakúak, fehérek, karcsú virágcsővel rendelkeznek. Beporzásukat szenderlepkék (''Sphingidae'') végzik.


==== Termés ====
==== Termés ====


A termés zöld, fehér, sárga vagy vörös színű bogyó.
Gömbölyű, bunkó alakú vagy megnyúlt, enyhén húsos, törékeny termések. Színük általában fehér, vagy többé-kevésbé rózsaszínes árnyalatú. Oldalirányban repednek fel (''dehiscence''), és rajtuk maradnak a száraz lepellevelek maradványai.


* '''Magja:''' A magok feketék, fényesek.
* '''Magja:''' Fényes, fekete színű, felületét papillák vagy dudorok borítják. A magok terjesztése alapvetően hangyák útján történik (''myrmecochoria''), de a ''Discocactus bahiensis'' esetében megfigyelték a víz általi terjedést (''hydrocochoria'') is.


== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==


* '''Földrajzi elterjedés:''' A legtöbb ''Discocactus'' természetes élőhelye '''Brazíliában''' van, de előfordulnak '''Bolívia''' és '''Paraguay''' területén is.
* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Bolívia''' (Santa Cruz), '''Brazília''' (Bahia, Ceara, Goias, Maranhao, Mato Grosso, Mato Grosso do Sul, Minas Gerais, Pernambuco, Piaui, Tocantins) és '''Paraguay''' (Amambay).
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Általában a talaj szintjében nőnek, kis, szétszórt kolóniákban. Gyakran más kaktuszokkal, szukkulensekkel, orchideákkal és broméliákkal együtt fordulnak elő. Észak-Brazília és a szomszédos országok hegyvidékein és fennsíkjain élnek, sziklapadokon, bokrok és tövises cserjék árnyékában, vagy teljes napsütésben. Előfordulnak sziklás, agyagos vagy homokos talajon, törmelékes, néha vulkáni eredetű kőzeteken, homokkő repedésekben, vasas vörösföldön, mangántartalmú feketeföldön, kovás kavicsokon vagy finom kristályos homokon (fehér vagy sárga kvarc). Megtalálhatóak humuszfoltokban, hordalékos területeken vagy sziklás domboldalakon, nyílt erdőségekben, 100 métertől 1300 méteres tengerszint feletti magasságig. Szárazság idején egyes fajok mimikrit alkalmaznak: gyakran talaj és szerves törmelék borítja őket, ami védi a növényt a naptól és a kiszáradástól. Egyes fajok (pl. ''D. silicicola'') a téli időszakban az élőhelyükön akár +5°C-os minimum hőmérsékletet is elviselnek.


== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
== Taxonómia és filogenetika ==


A ''Melocactus'' nemzetséghez hasonlítanak a ''cephalium'' jelenléte miatt, azonban a ''Discocactus''-ok esetében a növény teste a ''cephalium'' kifejlődése után is tovább növekszik, ellentétben a ''Melocactus''-okkal. A két nemzetség között a szakértők közeli rokonságot feltételeznek.
A J. M. de Vos és munkatársai által végzett “Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes” (2025) című kutatás alapján a ''Discocactus'' nemzetség a Cactaceae családon belül stabil filogenetikai pozícióval rendelkezik, szoros rokonságban állva a dél-amerikai cereoid kaktuszok bizonyos csoportjaival.


== Taxonómia és filogenetika ==
== Egyéb ==


A '''J. M. de Vos és munkatársai''': Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025) alapján a nemzetség a Cactoideae alcsaládba tartozik. A molekuláris vizsgálatok megerősítik a nemzetség monofiletikus jellegét és szoros kapcsolatát a ''Cereinae'' altribusszal.
A magok terjesztése különleges, hangyák általi szimbiózisra utal. Szárazság idején rejtőzködő életmódot folytatnak.


== Forrás ==
== Forrás ==


* https://thelastcactusclassification.top/category/discocactus/
* https://thelastcactusclassification.top/category/discocactus/
* https://kissarmin.hu/lexikon/item/199-discocactus.html
* https://caryophyllales.org/
* https://caryophyllales.org/
* https://www.ipni.org/
* https://www.ipni.org/
* https://powo.science.kew.org/
* https://powo.science.kew.org/
* https://www.biodiversitylibrary.org/
* https://www.biodiversitylibrary.org/
* http://cactushabitat.com/


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cereinae]]
[[Kategória:Cereinae]]

A lap 2025. december 24., 11:01-kori változata

Discocactus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Cereinae
Nemzetség Discocactus

Tudományos név

  • Discocactus (Pfeiffer) Pfeiffer, 1837
  • A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög diskos (korong) és a cactus szavak összetétele. Az elnevezés a nemzetség egyes fajainak lapított, korong alakú testformájára utal, amelyet az első leírások alkalmával figyeltek meg.

Típusfaj

  • Discocactus insignis Pfeiff. (1837), ma Discocactus placentiformis (Lehm.) K.Schum. taxonómiai szinonimája.

Szinonimák

  • Neodiscocactus Y.Itô

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Alacsony növésű, általában magányos (szoliter), gömbölyded, többé-kevésbé lapított növények. A hajtás csúcsán sűrűn gyapjas cephalium fejlődik, amelyből erős sörték állnak ki.

Szemölcsök

A növény testét számos, szemölcsökre tagolt borda tagolja.

Areolák, tövisek

Az areolákat tövisek borítják. Erőteljesek, gyakran az alapjuknál lapítottak és visszahajlóak.

Generatív test

Virág

Éjszaka nyíló virágok, amelyek néha öntermékenyek. A bimbók megjelenése után gyorsan kinyílnak a cephalium-ból. Erősen illatosak, tölcsér alakúak, fehérek, karcsú virágcsővel rendelkeznek. Beporzásukat szenderlepkék (Sphingidae) végzik.

Termés

Gömbölyű, bunkó alakú vagy megnyúlt, enyhén húsos, törékeny termések. Színük általában fehér, vagy többé-kevésbé rózsaszínes árnyalatú. Oldalirányban repednek fel (dehiscence), és rajtuk maradnak a száraz lepellevelek maradványai.

  • Magja: Fényes, fekete színű, felületét papillák vagy dudorok borítják. A magok terjesztése alapvetően hangyák útján történik (myrmecochoria), de a Discocactus bahiensis esetében megfigyelték a víz általi terjedést (hydrocochoria) is.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Bolívia (Santa Cruz), Brazília (Bahia, Ceara, Goias, Maranhao, Mato Grosso, Mato Grosso do Sul, Minas Gerais, Pernambuco, Piaui, Tocantins) és Paraguay (Amambay).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Általában a talaj szintjében nőnek, kis, szétszórt kolóniákban. Gyakran más kaktuszokkal, szukkulensekkel, orchideákkal és broméliákkal együtt fordulnak elő. Észak-Brazília és a szomszédos országok hegyvidékein és fennsíkjain élnek, sziklapadokon, bokrok és tövises cserjék árnyékában, vagy teljes napsütésben. Előfordulnak sziklás, agyagos vagy homokos talajon, törmelékes, néha vulkáni eredetű kőzeteken, homokkő repedésekben, vasas vörösföldön, mangántartalmú feketeföldön, kovás kavicsokon vagy finom kristályos homokon (fehér vagy sárga kvarc). Megtalálhatóak humuszfoltokban, hordalékos területeken vagy sziklás domboldalakon, nyílt erdőségekben, 100 métertől 1300 méteres tengerszint feletti magasságig. Szárazság idején egyes fajok mimikrit alkalmaznak: gyakran talaj és szerves törmelék borítja őket, ami védi a növényt a naptól és a kiszáradástól. Egyes fajok (pl. D. silicicola) a téli időszakban az élőhelyükön akár +5°C-os minimum hőmérsékletet is elviselnek.

Taxonómia és filogenetika

A J. M. de Vos és munkatársai által végzett “Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes” (2025) című kutatás alapján a Discocactus nemzetség a Cactaceae családon belül stabil filogenetikai pozícióval rendelkezik, szoros rokonságban állva a dél-amerikai cereoid kaktuszok bizonyos csoportjaival.

Egyéb

A magok terjesztése különleges, hangyák általi szimbiózisra utal. Szárazság idején rejtőzködő életmódot folytatnak.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.