Echinocereus arizonicus subsp. nigrihorridispinus

Echinocereus arizonicus subsp. nigrihorridispinus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus arizonicus subsp. nigrihorridispinus

Tudományos név

• Echinocereus arizonicus subsp. nigrihorridispinus W.Blum & Rutow, Echinocereus Monogr.: 3. 1998 sec. Baker 2006
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „echinos” = sün és a latin „cereus” = gyertyaszerű oszlop szavak összetétele, amely a tövises, hengeres hajtású növényekre utal.
• A fajnév Arizona államra utal, ahol a típusterület található.
• Az alfajnév latin eredetű szóösszetétel: „nigri” = fekete, „horridus” = durva, érdes, mereven kiálló, „spinus” = tövises. A név a sötét színű, erőteljes, gyakran feketébe hajló tövisekre utal.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely: USA, Arizona délkeleti része
• Első leírása: W. Blum & Rutow, 1997
• Rendszertani státusz: az Echinocereus arizonicus fajkör elkülönített földrajzi alfaja

Fotó: Szigetvári József

A(z) Echinocereus arizonicus subsp. nigrihorridispinus szinonimái

• Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire kisebb csoportokat alkotó, ritkábban magános növekedésű kaktusz. Hajtásai hengeresek, 10–25 cm magasak és 4–7 cm átmérőjűek, sötétzöld vagy szürkészöld színűek.

Bordák

A hajtáson általában 10–14 alacsony, enyhén hullámos borda figyelhető meg, amelyek szemölcsszerű dudorokra tagoltak.

Areolák

Az areolák oválisak, fiatalon világos filccel borítottak, később részben csupaszodók. Távolságuk 10–20 mm.

Tövisek

• Középtövis: 1–4 db, erőteljes, egyenes vagy kissé hajlott, 20–45 mm hosszú; színe sötétbarna vagy fekete
• Peremtövis: 8–14 db, sugárirányban álló, 10–25 mm hosszú, fehéres, szürkés vagy sötét végű

A tövisek különösen merevek és sötét színűek, ami az alfaj legfontosabb bélyege.

Generatív test

Virág

A virágok tölcséres alakúak, 6–9 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek. Színük élénk bíbor-rózsaszín vagy magenta árnyalatú.

• Lepellevelek: keskenyek, hegyes csúcsúak
• Ivarlevelek: porzók számosak; portokok sárgák; bibeszál zöldes; bibe többkaréjú, zöld

Termés

Gömbölyded, húsos termés, éréskor zöldes vagy vöröses árnyalatú.

• Magja: fekete, érdes felszínű, kb. 1,5–2 mm nagyságú

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: USA – Arizona délkeleti része
• Élőhely: száraz füves-cserjés területeken, kavicsos vagy sziklás talajon, 900–1600 m tengerszint feletti magasságban. Gyakran nyílt sivatagi gyepekben és lejtőkön fordul elő.

Kultúrában tartás

Jól tartható, viszonylag hidegtűrő faj. Teljes napfényt és jó vízáteresztő, ásványi jellegű talajt igényel. Vegetációs időben mérsékelt öntözést kíván, télen teljesen szárazon tartandó. Rövid ideig –10 °C körüli hőmérsékletet is elvisel száraz körülmények között.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alfaj az Echinocereus fendleri–arizonicus komplex többi tagjától elsősorban:

• sötét, gyakran fekete középtöviseivel,
• robusztusabb töviszetével,
• kompaktabb növekedésével különíthető el.

Taxonómia és filogenetika

Az alfajt Blum és Rutow írta le az arizonai populációk morfológiai elkülönülése alapján. Egyes modern rendszerek az Echinocereus fendleri változataként kezelik, míg más szerzők az Echinocereus arizonicus faj földrajzi alfajának tekintik.

Egyéb

A természetes populációk lokális elterjedésűek, ezért élőhelyük bolygatása érzékenyen érintheti állományaikat.

Szerzők

• Szöveg: —
• Lektorálta: —

Forrás

• Flora of North America – *Echinocereus arizonicus*
• Blum & Rutow – Echinocereus tanulmányok
• Anderson, E.F.: The Cactus Family