„Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 61. sor: | 61. sor: | ||
Az alfaj az E. reichenbachii faj legészakibb elterjedésű tagja, változatos tövisei és bíborszínű virágai alapján különíthető el. | Az alfaj az E. reichenbachii faj legészakibb elterjedésű tagja, változatos tövisei és bíborszínű virágai alapján különíthető el. | ||
<gallery mode="packed-hover" heights=" | <gallery mode="packed-hover" heights="250" caption="Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi"> | ||
Fájl:Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi.SzigJ 01.jpg|TSzigetvári József | Fájl:Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi.SzigJ 01.jpg|TSzigetvári József | ||
Fájl:Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi.SzigJ 02.jpg|Szigetvári József | Fájl:Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi.SzigJ 02.jpg|Szigetvári József | ||
| 67. sor: | 67. sor: | ||
<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span> | <span id="taxonómia-és-filogenetika"></span> | ||
== Taxonómia és filogenetika == | == Taxonómia és filogenetika == | ||
Az alfajt '''N. P. Taylor''' 1997-ben alfaji rangra emelte, korábban '''Rose''' 1909-ben ''E. baileyi'' néven írta le, több változattal kiegészítve. | Az alfajt '''N. P. Taylor''' 1997-ben alfaji rangra emelte, korábban '''Rose''' 1909-ben ''E. baileyi'' néven írta le, több változattal kiegészítve. | ||
A lap 2026. március 4., 19:31-kori változata
| Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
| Faj | Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi |
 
| |
Tudományos név
- Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi (Rose) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 9. 1997 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév ógörög–latin eredetű („echinos” = sün, tengeri sün; „cereus” = kandeláber, viaszgyertya, gyertyatartó). Az előtag a tövises mivoltra, az utótag a növény alakjára utal.
- A fajnév Friedrich Reichenbach nevét viseli, aki német mérnök volt Drezdában és 1842 körül Mexikóban gyűjtött kaktuszokat.
- Az alfajnév Vernon Bailey nevét őrzi, aki az első példányokat 1906-ban gyűjtötte.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Vernon Bailey, Oklahoma állam, Wichita-hegység, 1906
- Első leírása: Contributions from the United States National Herbarium. Smithsonian Institution 12: 403, 1909.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor, 1997
A(z) Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi szinonimái
- ≡ Echinocereus baileyi, ≡ Echinocereus reichenbachii var. baileyi
- = Echinocereus albispinus, ≡ Echinocereus baileyi var. albispinus, ≡ Echinocereus reichenbachii var. albispinus
- = Echinocereus purpureus
- = Echinocereus baileyi var. brunispinus
- = Echinocereus baileyi var. flavispinus
- = Echinocereus baileyi var. roseispinus
- = Echinocereus longispinus
- = Echinocereus oklahomensis
- = Echinocereus baileyi var. caespiticus
- − Echinocereus mariae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Hengeres hajtás, 10 cm magas, 15 bordával, egyenes vagy enyhén csavart lefutású.
Areolák
Hosszúkásak, a szomszédos areolák közötti távolság nagyjából megegyezik hosszukkal. Fiatal areolák sűrű fehér gyapjúval fedettek, ami idővel lekopik.
Tövisek
- Középtövis: általában hiányzik, de előfordulhat 1–3 db, 1–2 mm hosszú
- Peremtövis: kb. 16 db, kezdetben fehér, később sárgás vagy barnás, szétálló, az areola alján és tetején lévők rövidebbek
Generatív test
Virág
A hajtások oldalán, fiatal részeken, a hajtáscsúcs közelében jelenik meg. Virág szélessége legalább 6 cm, lepellevelek szétterülők, belső lepellevelek világos bíborszínűek, tojásdadok vagy lapát alakúak, csúcsuk fogazott. A porzószálak rövidek, sárgák; bibeszál erős, hosszabb a porzóknál; bibeágak kb. 10 db, színük zöld. A virágcső areoláit 10–12 db pókhálószerű fehér gyapjúval átszőtt vékony tövis borítja, színe fehéres, a középső lehet barnás.
Termés
Ovális, 15–25 mm hosszú, 12–20 mm széles, éretten zöld, felnyíló.
- Magja: fekete, 1,4–1,6 × 1,4–1,6 mm
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: USA, Oklahoma állam (Wichita-hegység); átnyúlik Texas államba is
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Erdei tisztásokon, lejtős sztyeppek alacsony füvében, sziklagyepekben, 300–600 m tengerszint feletti magasságtól 756 m-ig. Az átlagos téli hőmérséklet fagypont alatt, a leghidegebb hónapokban akár -20°C is előfordulhat. Átlagos éves csapadék 700–800 mm, a téli hónapokban 30–40 mm.
Kultúrában tartás
Az alfaj tövisváltozataiból szép gyűjtemény alakítható ki. Hagyományos növényházi nevelés mellett sziklakerti nevelésre is alkalmas. Megfelelően épített sziklakertben csapadék elleni védelem nélkül is tartható, virágzása gazdag, tövisei szebbek. Sziklakert hiányában télen növényházban, nyáron szabadban ajánlott. Talaja lehet gránittal lazított, kémhatásra nem érzékeny.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az alfaj az E. reichenbachii faj legészakibb elterjedésű tagja, változatos tövisei és bíborszínű virágai alapján különíthető el.
- Echinocereus reichenbachii subsp. baileyi
-
TSzigetvári József -
Szigetvári József
Taxonómia és filogenetika
Az alfajt N. P. Taylor 1997-ben alfaji rangra emelte, korábban Rose 1909-ben E. baileyi néven írta le, több változattal kiegészítve.
Egyéb
A különböző tövisváltozatok és élőhelyek ismeretében a faj gyűjteményi szempontból is értékes.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Bodor János, Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 559. kártya