Echinocereus stolonifer subsp. tayopensis

Echinocereus stolonifer subsp. tayopensis
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus stolonifer subsp. tayopensis

Tudományos név

• Echinocereus stolonifer subsp. tayopensis (W.T.Marshall) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 10. 1997 sec. Hunt 2016
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „echinus” = sün, tengeri sün, valamint a latin „cereus” = viaszgyertya, fáklya, gyertyatartó szavak összetételéből származik. Az előtag a növények erősen tövises jellegére, míg az utótag az oszlopszerű hajtásformára utal.
• A fajnév latin eredetű: „stoloniferus” jelentése gyöktörzset, illetve föld alatti hajtást fejlesztő. A név arra a jellegzetességre utal, hogy a faj föld alatti szárakkal (rizómákkal) terjedhet és sarjtelepeket képez.
• Az alfajnév a legendás Tayopa aranybánya nevét őrzi, amelynek feltételezett helye Mexikó keleti Sonora államában, a típusélőhely közelében lehetett. A név egyes értelmezések szerint a virág aranysárga színére is utalhat.

Típuspéldány

• Típusélőhely: Mexikó, Sonora állam északkeleti része, Bacadéhuachi és Nácori Chico között, Guirocoba ranch környéke
• Első leírása: Saguaroland Bulletin 10: 78, 1956 (mint Echinocereus tayopensis)
• Alfaji rangra emelte: Nigel P. Taylor, 1997

Fotó: Lukoczki Zoltán

A(z) Echinocereus stolonifer subsp. tayopensis szinonimái

• ≡ Echinocereus tayopensis, ≡ Echinocereus stolonifer var. tayopensis, ≡ Echinocereus stolonifer subsp. tayopensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Csoportképző növény, amely föld alatti szárakkal (gyöktörzzsel) is terjedhet, így természetes élőhelyén nagyobb telepeket alkothat, bár gyakran hagyományos sarjképzéssel fejlődik.

Hajtásai felállók, tojásdad vagy rövid hengeres alakúak, a csúcs felé enyhén elvékonyodók. Színük mély olívzöld. Magasságuk legfeljebb 15 cm, átmérőjük 6–8 cm.

Bordák

A hajtást 14–16 borda tagolja, amelyeket sekély dudorok osztanak kisebb egységekre.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Areolák

Az areolák kerekek vagy kissé elliptikusak, egymástól 5–9 mm távolságra helyezkednek el. A fiatal areolákat sűrű fehér vagy barnás gyapjú borítja, idősebb korban részben kopaszodnak.

Tövisek

• Középtövis: 3–5 db, merev, egyenes, tűszerű; közülük egy rendszerint hosszabb, lefelé irányuló, akár 25–30 mm hosszú. Színük barnás, vöröses, szürkés vagy csaknem fekete.
• Peremtövis: 10–12 db, a hajtáshoz simuló állású, 10–15 mm hosszú; többnyire fehéres színűek, sötétebb csúccsal.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtáscsúcs közelében fejlődnek, rövid tölcséres alakúak, feltűnően nagyok. Hosszuk 7–8 cm, átmérőjük elérheti a 10 cm-t.

• Lepellevelek: fénylő sárgák, ritkábban fehéres árnyalatúak; a virágzás második napján olykor rózsaszínes elszíneződés figyelhető meg
• Ivarlevelek: porzók sárgák, a sokkaréjú bibe élénkzöld színű, ami a nemzetség jellegzetes bélyege

Termés

A termés ovális alakú, tövises felületű, kezdetben zöld, éréskor vörösesbarna és felreped. Mérete 17–22 mm hosszú és 14–18 mm széles.

Fotó: Szigetvári József

• Magja: fekete, 1,3–1,5 × 1,1–1,3 mm nagyságú

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó — Sonora és Chihuahua államok területén, feltételezhetően Durango államban is előfordul
• Élőhely: ritkás tölgyesek tisztásain, bazalt-konglomerátum alapkőzeten kialakult talajokon
• Tengerszint feletti magasság: kb. 800–2000 m

Kultúrában tartás

Lassan növekvő, de jól nevelhető taxon. Kultúrában többnyire sarjképzéssel bokrosodik, a természetben megfigyelt föld alatti terjedés ritkán jelentkezik.

A növekedési időszakban teljes napfényen tartható, ugyanakkor az átlagosnál érzékenyebb a túlöntözésre. Jó vízáteresztő talajt igényel.

Télen hűvös, teljesen száraz körülmények között tartandó; rövid ideig akár −5–7 °C hideget is elvisel.

Virágzása rendszerint június–július hónapokban várható. Nagy, élénksárga virágainak megjelenése gyűjteményben különösen látványos esemény.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alapfajhoz tartozó subsp. stoloniferus alfajhoz igen hasonló, azonban:

• hajtásai rövidebbek és zömökebbek,
• peremtövisei hosszabbak,
• a peremtövisek száma általában nagyobb.

Taxonómia és filogenetika

Az alfajt eredetileg önálló fajként (Echinocereus tayopensis) írták le. Morfológiai hasonlósága és közeli rokonsága alapján Nigel P. Taylor 1997-ben az Echinocereus stoloniferus alfajaként kezelte.

Egyéb

A tövisek színe és mérete jelentős változékonyságot mutathat a különböző élőhelyi populációkban.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 560. kártya