Echinocereus schmollii

Echinocereus schmollii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus schmollii

Tudományos név

• Echinocereus schmollii (Weing.) N.P.Taylor, Gen. Echinocereus: 140. 1985 sec. Sánchez & al. 2018
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „echinos” = sün (tüske) és a latin „cereus” = gyertya szavak összetételéből jön létre, a kaktuszok tövises, oszlopos hajtására utal.
• A fajnév, schmollii, a német botanikus Hans Schmoll (1919–?) nevéhez kapcsolódik, aki a faj első példányait gyűjtötte és tanulmányozta.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Chihuahua állam (eredeti gyűjtő: H. Schmoll)
• Első leírása: Werdermann, mint Wilcoxia schmollii
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: N.P. Taylor

Fotó: Szigetvári József

A(z) Echinocereus schmollii szinonimái

• ≡ Cereus schmollii, ≡ Wilcoxia schmollii
• = Wilcoxia nerispina
• − Wilcoxia schmollii var. lanata

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában magányos, rövidebb oszlopos vagy kissé rövid hengeres növekedésű kaktusz. A hajtás színe zöld vagy sötétzöld, felálló vagy kissé ívelt. Átmérője általában 1 cm, ritkán több szártagú telepek is kialakulhatnak.

Bordák

A bordák száma 9–10. Ezek alacsonyak, egyenletesen követik egymást.

Areolák

Az areolák oválisak vagy enyhén megnyúltak, egymástól kb. 5–8 mm távolságra.

Tövisek

• Középtövis: általában hiányzik, néha 1–2 rövid tövis előfordulhat
• Peremtövis: 8–12 db, 4–8 mm hosszú, fehéres, sárgás vagy barnás színű, gyakran sötétebb csúccsal, enyhén szétálló vagy a hajtás felé simuló

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú. Színe élénk vörös vagy bíbor, gyakran kontrasztosan világos torokkal. Átmérője kb. 5–6 cm, hosszúsága hasonlóan 5–7 cm lehet.

• Lepellevelek: lándzsás vagy keskeny, hegyes csúcsú
• Ivarlevelek: porzószálak zöldessárgák, portokok sárgák, bibeszál világos, a bibe több karéjú

Termés

A termés ovális vagy gömbölyded, zöldes színű, belső része fehér, húsos; éretten hosszanti repedéssel nyílik fel.

• Magja: fekete, apró

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, elsősorban Chihuahua állam
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, köves hegyoldalakon, sziklás területeken él; a környező növényzet gyakran cserjékből és más kaktuszfajokból áll (pl. Mammillaria és Opuntia fajok).

Kultúrában tartás

Világos, napos helyet igényel, jó vízáteresztő talajjal. A szárasodó talajban jól fejlődik. A vegetációs időszakban mérsékelt öntözés szükséges, de a pangó vizet kerülni kell. Télen száraz pihenőidőszak javasolt, hűvös, fagymentes körülmények között (kb. 5–10 °C). A faj rendszerint kevésbé érzékeny a hidegre, mint sok más Echinocereus faj.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj „vörös virágú Echinocereus”-ként ismert, és gyakran tévesztik a hasonló megjelenésű Echinocereus enneacanthus vagy Echinocereus rigidissimus alfajaival, de sajátos virágszíne és töviseinek száma megkülönbözteti őket.

Taxonómia és filogenetika

A faj eredetileg Wilcoxia schmollii néven volt leírva, majd később N.P. Taylor helyezte a Echinocereus nemzetségbe alfaji vagy faj szintre. A taxon rokonságban áll a pectinatus‑csoport tagjaival, de önálló fajként is elfogadott a modern kaktuszügyi munkákban.

Egyéb

A faj élénk vörös virágzása és sziklás élőhelye miatt gyűjtők körében is kedvelt, bár gyűjteményekben ritkábban fordul elő, mint néhány más Echinocereus faj.

Szerzők

• Szöveg:
• Kép:
• Lektorálta:

Forrás

• LLIFLE – Encyclopedia of Cacti – Echinocereus schmollii