„Echinocereus sciurus subsp. floresii” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Jokhel Csaba átnevezte a(z) Echinocereus sciurus subsp. floresii XY lapot a következő névre: Echinocereus sciurus subsp. floresii |
||
(Nincs különbség)
| |||
A lap 2026. március 7., 17:35-kori változata
| Echinocereus sciurus subsp. floresii | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Echinocereinae |
| Nemzetség | Echinocereus |
| Faj | Echinocereus sciurus subsp. floresii |
Tudományos név
- Echinocereus sciurus subsp. floresii (Schwarz ex Backeb.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 3: 10. 1997 sec. Guzmán Cruz & al. 2003
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: „echinos” (sün) és „cereus” (kandeláber, gyertya, gyertyatartó), amely a növény tövises jellegére és alakjára utal.
- A fajnév a vörös mókus latin neve, amely ma a valódi mókusok nemzetségneve. Valószínűleg a taxon töviseinek színe és textúrája emlékeztette a névadót a mókus farkára.
- Az alfaj névadója egy R. Flores nevű, feltehetően amerikai kaktuszgyűjtő, aki Kaliforniában élt, és segítőként részt vett Fritz Schwarz gyűjtőútjain.
Első leírás
Blätter für Sukkulentenkunde 1: 5. (1949).
A(z) Echinocereus sciurus subsp. floresii szinonimái
- ≡ Echinocereus floresii, ≡ Echinocereus sciurus var. floresii, ≡ Echinocereus bristolii subsp. floresii
Leírás
Többnyire egyhajtású, ritkábban csoportképző növény. Gyökere répaszerű.
A hajtás hengeres, viszonylag vékony, legfeljebb 10 cm hosszú és körülbelül 3 cm vastag. Mintegy 14 alacsony bordája van.
Peremtöviseinek száma körülbelül 18, hosszuk kb. 16 mm. A tövisek lazán állnak, de a fésűszerű rendezettség felismerhető, a szomszédos bordák tövisei átfedik egymást. Színük fehéres, a fiatal hajtásrészeken barnás árnyalatúak.
Középtövise hiányozhat; ha jelen van, általában 1–2, ritkán akár 5 darab is lehet. A hajtástól elállnak, több tövis esetén az egyik hajlott és lefelé mutat. Színük barna.
A virágcsövet és a magházat sűrű, mintegy 1,5 cm hosszú tövisek borítják. A virágok a hajtás oldalán vagy felső részén fejlődnek, 7–9 cm hosszúak és 5–8 cm szélesek.
A belső lepellevelek erős rózsaszínűek, tövüknél világosabbak, rajtuk sötétebb középcsík húzódik. A porzók sárgák, a bibe zöld színű.
A termés kerekded vagy ovális, 20–30 mm hosszú és 20–25 mm átmérőjű, vöröses olívazöld színű, többé-kevésbé oldalt felnyíló.
A magok feketék, méretük 1,0–1,2 × 1,0 mm, felületük dudoros.
Elterjedése és élőhelye
Mexikóban, **Sinaloa** állam tengerparti zónájában fordul elő, az **Ohuira-öböl** közelében fekvő alacsony területeken.
A típuslelőhely **Topolobampo** település, amely egy azonos nevű kis félszigeten található. A növény agyagos, kőzettörmelékes talajokon él.
További gyűjtések a mintegy 25 km-rel északra fekvő **Los Mochis** város környékéről is ismertek, 10–200 m tengerszint feletti magasságból.
Az éves csapadék mennyisége nem éri el a 400 mm-t. Ennek csupán 10–15%-a hull az év első hat hónapjában, míg mintegy 50% augusztus–szeptemberben esik.
A nappali csúcshőmérséklet télen is megközelíti a 30 °C-ot, nyáron pedig meghaladhatja a 40 °C-ot. A hajnali hőmérséklet télen ritkán csökken 10 °C alá, de januárban 3 °C alatti értéket is mértek.
Nyáron a páratartalom nagyon magas, erős viharok és hurrikánok is gyakoriak.
Kultúrája
Tengerparti növényként fontos számára a levegős tartás, különösen a fejlődési időszakban.
A meleg élőhelyi klíma ellenére kultúrában a legtöbb mexikói kaktuszfajhoz hasonlóan alacsony hőmérsékleten (+2–10 °C) is teleltethető.
Nyáron szabadban vagy jól szellőző üvegházban, napfényes helyen fejlődik jól.
Egyéb megjegyzések
W. T. Marshall 1952-ben megjelent cikkében a taxont nagyon hasonlónak tartotta az Echinocereus bristolii fajhoz. A bristolii erősebben kiálló középtövisei, robusztusabb hajtásai és a karógyökér hiánya azonban megkülönbözteti a két taxont.
Később Blum és Lange eltérő véleményt fogalmazott meg, és a taxont az Echinocereus bristolii alfajaként kezelte.
Forrás
Pozsgások 534. kártya, Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete.


Szerzők és forrás
- Szöveg:
- Kép: Szigetvári József
- Lektorálta:
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások XXX. kártya