Echinocereus parkeri subsp. parkeri

Echinocereus parkeri subsp. parkeri
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus parkeri subsp. parkeri

Tudományos név

• Echinocereus parkeri subsp. parkeri sec. Guzmán Cruz & al. 2003
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel („echinos” = sün, tengeri sün, „cereus” = kandeláber, gyertya, viaszgyertya, gyertyatartó). Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag az alakjára utal.
• A fajnév David Parker angol hobbi kaktuszgyűjtő nevét viseli, aki terepi gyűjtésekben is részt vett, és létrehozott egy Echinocereus referenciagyűjteményt több mint ezer, többségében élőhelyen gyűjtött növénnyel.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Nuevo León állam, La Pozas és Puerto de los Pastores között, 1400–1500 m tengerszint feletti magasságban.
• Első leírása: Bradleya 6:73, 1988.

A(z) Echinocereus parkeri subsp. parkeri szinonimái

• Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Sarjadó, tömött csoportokat alkot, amelyek csak a talajszint felett ágaznak el. Hajtasai a csúcs felé elvékonyodnak, hosszuk 15 cm, átmérőjük 2–6 cm.

Bordák

Bordáinak száma 7–9 db, szélességük 8–30 mm, erősen dudorokra tagoltak.

Axillák

Az areolák kerekek, átmérőjük 3,5 mm, 9–12 mm távolságra állnak egymástól.

Areolák

Az areolák a bordák dudorain helyezkednek el.

Tövisek

• Középtövis: (1)2–4(5) db, tűszerűek, fiatalon sötét színűek, gyorsan fehéresre vagy alig sárgára változnak, gyakran sötétebb csúccsal. Hosszuk 20–25 mm, a legalacsonyabb a leghosszabb.
• Peremtövis: 10–13 db, nagyon vékony, 7–12 mm hosszú, fehér.

Generatív test

Virág

Virágai 4,5–5,5 cm szélesek, hasonló hosszúságúak, színük bíborlila a mély rézsaszintig, de előfordulhatnak fehér példányok is. A virágtorok mindig fehér.

• Lepellevelek: fordított lándzsásak, legnagyobbak 20–32 mm hosszúak, 4–8 mm szélesek, hosszabb vagy rövidebb hegyben végződnek
• Ivarlevelek: porzók rövidek, bibeszár kb. 20 mm, a 7–10 ágú bibe halványzöld vagy zöld

Termés

Mintegy 2 cm átmérőjű, gömb alakú termés, fehér tövisekkel fedett, éretten zöld vagy vöröseszöld.

• Magja: fekete, 1,3–1,5 × 1,0–1,2 mm, néha közel 2 mm is lehet

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Nuevo León állam délkeleti része (Galeana, Aramberri környéke)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kanyon sziklafalai, repedések, pázsitfélékkel együtt. Szürke mészkő alapkőzet, 1000–1800 m tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

A nem gombkaktusz jellegű Echinocereus-ok a gyűjteményekben kevésbé népszerűek, mivel helyigényük nagy, kezelhetőségük és átültetésük nehézkes, dekoratív hatásuk csak a virágzás idejére korlátozódik. Az E. parkeri subsp. parkeri lassan növekszik, kompakt csoportokat alkot. Virágzása nyáron, szabadban, semleges vagy enyhén bázikus talajban lehetséges. Télen teljesen szárazon, világos helyen teleltetendő, fagypont felett.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj tömött, sarjadó hajtáscsoportokat képez, virágzata bíborlila vagy fehér, virágtorka mindig fehér.

Taxonómia és filogenetika

Az E. parkeri faj négy alfajt tartalmaz: subsp. parkeri, subsp. arteagensis Blum & Lange 1998, subsp. gonzalezii (Taylor) Taylor 1997 és subsp. mazapilensis Blum & Lange 1998.

Egyéb

Nincsenek különleges fenyegető tényezők a fennmaradására.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 628. kártya