Ugrás a tartalomhoz

Cochemiea macdougallii

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. május 19., 16:55-kor történt szerkesztése után volt.
Cochemiea macdougallii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Cactinae
Nemzetség Cochemiea
Faj Cochemiea macdougallii
Google képek Bing képek
Ortegocactus macdougallii

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Cochemiea macdougallii
Rendszertani besorolás
Faj Ortegocactus macdougallii

Tudományos név

  • Cochemiea macdougallii (Alexander) P.B.Breslin & Majure in Taxon 70(2): 319. 2021 sec. Breslin & al. 2021
    elfogadott, érvényes név
  • Ortegocactus macdougallii Alexander in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 33: 39. 1961
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév (Cochemiea) a mexikói Baja California területén egykor élt Cochimí (Cochimi) indián népcsoport nevéből származik.
  • A szinonim nemzetségnév a mexikói San José Lachiguirí-ben élő Ortega család tiszteletére lett elnevezve, akik segítették a faj felfedezését.
  • A fajnév Thomas MacDougall (1895–1973) skót születésű dél-mexikói kertészről, számos faj felfedezőjéről kapta nevét.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
  • Első leírása: Cactus and Succulent Journal of America, 33: 39–40, 1961.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: E. J. Alexander 1961
Fotó: Papp László
Fotó: Polyák László
Fotó: Lukoczki Zoltán

A(z) Cochemiea macdougallii szinonimái

  • Ortegocactus macdougallii, ≡ Neobesseya macdougallii, ≡ Escobaria macdougallii


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Erősen sarjad, bőre színe ezüstösen fénylő szürkészöld.

Szemölcsök

Ortegocactus-hoz hasonló szemölcsei rombusz alakúak, kb. 12 mm-esek, spirálvonalban helyezkednek el, felületük pontozott.

Areolák

Areolái kicsik és gyapjasak.

Tövisek

  • Középtövis: 1 db, 4–5 mm hosszú
  • Peremtövis: 7–8 db, 5–10 mm hosszú

Színük fehér, fekete csúccsal, vagy egészen fekete.

Generatív test

Virág

  • Lepellevelek: a virág 20–30 mm hosszú és széles, színe sötétsárga
  • Ivarlevelek: a porzószál narancssárga, rövidebb a bibénél. A portok sárga, a hosszú bibeszál sárgászöld, a bibe sötétzöld vagy sárgászöld

Termés

Termése gömb alakú, száraz, sötétvörös, kissé szőrös.

  • Magja: feketék, enyhén pontozottak, kb. 1 mm nagyok

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, Oaxaca állam, San José Lachiguirí környéke
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2500–2700 m tengerszint feletti magasságban, erodált (karrosodott) mészkőfelszíneken, ritkás lágyszárú növényfajok és mohák között

Kultúrában tartás

Fotó: Štefan Danko

Értékes, saját gyökerén kissé nehezen tartható faj. Talaja jó vízáteresztő, magas ásványi anyag tartalmú legyen. Gyökere hajlamosabb a megbetegedésre túlöntözés esetén. Sarjról viszonylag könnyen szaporítható. Virága nem önporzó, ezért a magterméshez két különböző klónból származó növény egyidejű virágzása és összeporzásuk szükséges. Helyes tartás mellett virágzásra már a 2–2,5 cm-es, még nem sarjadó növénynél is számíthatunk. Igazán szép növényeket meleg, napfényes helyen tudunk nevelni.

Télen teljesen szárazon tartva 10–13 °C-ot biztosítsunk. Ennél alacsonyabb hőmérsékletet is kibírnak, de a növények törzsén ilyenkor tavaszra foltok jelenhetnek meg, amelyek örökre megmaradnak. Saját gyökéren tartani nem ajánlatos (bár így a legtermészetesebb), feloltva azonban semmi gondot nem okoz. Alanynak a Myrtillocactus geometrizans bevált, amely télen szintén melegigényes. Az oltványok szép látványt nyújtanak a kissé kékes színű alanyon.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Gyönyörű növény, egyedi testszíne és fekete töviszete sajátos megjelenést biztosít számára.

Taxonómia és filogenetika

Rendszertanilag a Mammillaria-k és a Coryphantha-k közé sorolható, mint átmenet.

Egyéb

A gyűjteményekben sajnos elég ritka, valószínűleg az érzékenysége miatt.

Szerzők

  • Szöveg: Nevezi János
  • Kép: Papp László (1), Polyák László (2.) és Lukoczki Zoltán (3.)
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) - Pozsgások 186. kártya