Parodia fusca

Parodia fusca
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Parodia
Faj	Parodia fusca

Tudományos név

Parodia fusca (F.Ritter) Hofacker & P.J.Braun in Cactaceae Consensus Init. 6: 10. 1998 sec. Zappi & Taylor 2020+
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Domingo Parodi (1823–1890) olasz származású gyógyszerészről és botanikusról kapta nevét, aki Paraguayban, Montevideóban, 1878-tól Argentínában (Buenos Aires) élt és gyűjtött.
A latin fajnév jelentése: sötétbarna (homályos, feketés), amely a virágok tövénél fejlődő sűrű gyapjú színére utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: Kakteen in Südamerika 1: 178–179, 1979.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hofacker & Braun 1998

A(z) Parodia fusca szinonimái

≡ Notocactus fuscus, ≡ Peronocactus fuscus, ≡ Ritterocactus fuscus, ≡ Notocactus rauschii var. fuscus
= Notocactus fuscus var. longispinus
= Notocactus gerloffii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános, gömb alakú, kultúrában és idős korában kissé megnyúlt növény, 10–12 cm átmérőjű és legfeljebb 18 cm magas lehet. Csúcsa besüllyedt, a hajtás színe sötétzöld.

Szemölcsök

19–26 bordája 3–5 mm magas és 5–11 mm széles, lehetnek egyenes lefutásúak vagy kissé csavartak, enyhén tagoltak.

Areolák

Az areolák 2–4 mm átmérőjűek, 3–6 mm távolságra állnak egymástól, a csúcs közelében lévők gazdagon fehér gyapjasak.

Tövisek

Középtövis: általában 4 db, olykor csak 2 db, 10–25 mm hosszú, a var. longispina néven leírt formánál akár 35 mm is lehet. Kereszt alakzatba rendezettek, színük sötét lilásbarna, az alapjuknál világosabbak, idős korukra megszürkülnek
Peremtövis: 12–16 db, 5–12 mm hosszú, tűszerű, sugarasan elrendezett, színük a sárgásbarnától a szürkésig változik

Generatív test

Virág

Lepellevelek: a virágok kénsárgák, 3 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek, selyemfényű sárgák. A lepellevelek keskenyek, a külsők hegye gyakran vöröses színeződésű. A virágcsövet apró pikkelyek és fehér gyapjú fedi

Ivarlevelek: a porzók sárgák, a bibe lilás, lilásbordó vagy sötétbordó színű, leggyakrabban a bibeágak vagy csak azok hegye színezett

Termés

Termése 18–25 mm-es, zöld, éretten vörösbe hajló.

Magja: tompa fekete színű, 1 mm-nél kisebb, finoman szemölcsös felületű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília, Rio Grande do Sul tartomány, São Francisco de Assis környéke, valamint Cerro de Tigre, Fazenda Ité, Paradao Itagui, Barragem do Itu, Passo Novo, Manuel Viana, Itacurubi és Alegrete térsége
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: homokkövön él, néhány órás napsütésnek kitéve, gyakran sziklarepedésekben, mohák, zuzmók és néhány más lágyszárú virágos növényfaj társaságában, nagy kőzetdarabok és néha cserjék részleges árnyékában

Kultúrában tartás

Ásványi alapú, enyhén savanyú talajban tartandó. Nyáron világos, meleg helyet igényel, de a túl erős és hosszan tartó közvetlen napfénytől óvni kell. Üvegházi tartás mellett az areolák gyapjúborítása látványosabb és tartósabb.

Tavasztól őszig rendszeres, az átlagosnál kissé bőségesebb öntözés mellett jól fejlődik, a nyár elején virágzik. Bár az élőhelyén nem kell elviselnie olyan hosszú száraz időszakot, mint amilyet a kultúrában tartott növényeknek biztosítunk, nem érdemes téli öntözéssel próbálkozni. Az októbertől március végéig terjedő szárazon tartást gond nélkül elviseli. Erre legmegfelelőbb a 10 °C körüli hőmérséklet, de ennél hidegebbet is rendszeresen elvisel károsodás nélkül.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Taxonómia és filogenetika

Egyéb

Friedrich Ritter leírt egy hosszútövisű formát is Notocactus fuscus var. longispinus néven. Ezt a formát František Havlíček, az eredeti leírást elfogadva, 1988-ban, elsőként a Kaktusz-Világ 73–81. oldalán közzétett Notocactus-rendszerében faji rangra emelte Notocactus gerloffii néven. Ezt a véleményt azonban maga Norbert Gerloff sem osztotta, így az 1995-ben Neduchallal és Stuchlíkkal írt Notocactus monográfiájukban a Ritter-féle megnevezést tekintik érvényesnek.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 573. kártya