Ariocarpus trigonus
| Ariocarpus trigonus | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség-csoport | Cactinae |
| Nemzetség | Ariocarpus |
| Faj | Ariocarpus trigonus |
| Ariocarpus retusus subsp. trigonus | |
|---|---|
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Ariocarpus trigonus | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Ariocarpus retusus subsp. trigonus |
Tudományos név
- Ariocarpus trigonus (F.A.C.Weber) K.Schum. in Bot. Jahrb. Syst. 24(5): 550. 1898. Sec. Hernández & Gómez-Hinostrosa (2011)
elfogadott, érvényes név - Ariocarpus retusus subsp. trigonus (F.A.C.Weber) E.F.Anderson & W.A.Fitz Maur. in Haseltonia 5: 18. 1998 syn. sec. Hunt (2006)
szinonima név
A név eredete, etimológia
- Az ógörög nemzetségnéve szóösszetétel, aria - galagonya (vagy berkenye), (egyesek szerint egy mediterrán tölgyfajra használták az ógörögök), karpos - termést jelent.
- A fajneve latin szó, tompát jelent, a faj tompa szemölcseire utalva.
- Az alfajnév ógörög eredetű háromszögletű jelentéssel, az alfaj (eredetileg önálló, külön faj) szemölcseinek hegyes háromszögletű sajátosságát jellemezve.
Ariocarpus retusus subsp. trigonus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
A(z) Ariocarpus trigonus szinonimái
- (A(z) Ariocarpus retusus subsp. trigonus a(z) Ariocarpus trigonus szinonimája)*
- ≡ Anhalonium trigonum, ≡ Ariocarpus retusus subsp. trigonus
- = Ariocarpus trigonus var. minor
- = Ariocarpus trigonus var. horacekii, ≡ Ariocarpus elongatus subsp. horacekii
- Ariocarpus trigonum F. A. C. WEBER 1893
- Anhalonium trigonus (F. A. C. WEBER) K. SCHUMANN 1898
- Ariocarpus confusus HALDA & HORACEK 1997
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A teste (hajtása), amelynek egy része a talajban van annak föld feletti része lapított gömb alakú, 3-10 cm magas, 4-30 (25) cm átmérőjű, rendkívül változatos megjelenésű, kékes vagy sárgászöld színű. Spirálisan lefutó, korona alakban álló szemölcsei, gyakran erőteljesen behajolnak a tenyészcsúcs felé, vagy felfelé hajlanak, s határozottan hegyesek, 2-4(5,5) cm hosszúak és 1-3,5 cm szélesek (tövüknél).
A szemölcsök végéről hiányoznak az areolái, ill. csak a magoncokon figyelhető meg rajta néhány apró tövissel. Erőteljes széles módosult ún. karógyökere a talajba süllyedt test (idős összezsugorodott szemölcsei) alsó részétől folytatódik. Az axillái sem annyira szélesek mint a subsp. retusus-é.
Generatív test
Virág
Virágai 3-5 cm átmérőjűek, sárgák, fehéres-sárgák (néha zöldessárgák vagy krémszínűek, az A. confusus-nál rózsaszínűek) és nem annyira csúccsközeli axillákból fejlődnek (nyár végén, kora ősszel - tehát őszi rövid nappalos) mint a másik alfajnak (subsp. retusus).
- Ivarlevelek: A bibe hasonló színű és 8-10 ágú felül. A portokok élénk sárgák a porzószálai is a virág színével egyeznek.
Termés
Termése hosszúkás (10-25 mm) bogyó, fehéres vagy halványrózsaszín, amelynek a végén ott látható a virágmaradvány, s amely a virágzást követő évben alakul ki.
- Magja: Magvai tompa feketék vagy sötétbarnák, 1,5 mm nagyok, a felületük finoman dudoros.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó Tamaulipas állam Jaumave völgyében, Nuevo León államban Monterey-től északra a Sierra Madre Oriental keleti részén található.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Mindkét területen az un. tamaulipan, tövises cserje vegetációjában mészkősziklás felszíneken, a ritkás bokrok (Helietta parvifolia) és pázsitfűfélék között azok tisztásán, egyéb pozsgásokkal körülvéve.
Kultúrában tartás
Magról jól szaporítható, jó vízáteresztő közepes tápanyagtartalmú, bázikus kémhatású (7,2-8,0) hővel sterilizált talajban jól kel, bár lassan nő. Amennyiben nem öntözzük túl őket (kifejlett növényeket 2-3 hetente elég) kevés árnyékolással felnőve (8) 10-15 év alatt ivaréretté válnak és virítanak. Ilyen saját gyökéren tartott állapotukban sokkal szebbek így csak ha elkerülhetetlen oltsuk őket alanyokra (Echinopsis fajok). Októbertől márciusig szárazon 2-10 °C-on teleltessük. Nem önbeporzó faj, következetes fajazonos összeporzást igényel, a következő évben kialakuló termések ill. magvak képződése érdekében.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A másik alfajból (subsp. retusus) alaktanilag és elterjedésében is jól elkülönül, ez utóbbiba teljes joggal vonták be a korábban szintén önálló fajként tartott A. furfuraceus-t. Tövistelen mimikri felépítése (alakjuk, színük hasonlít a környezetük kőzeteihez, talajához stb.) tökéletes védelmet jelentett számára az élelmet kereső őshonos állatokkal szemben, ennek ellenére ma az ember és az általa tartott kecskék és taposásuk veszélyeztetik ezt a fajt és alfajt. További védelmet jelent számukra a bennük lévő többféle alkaloida, amelyet szintén elkerülnek az állatok. Ez a faj is CITES I. kategóriába tartozó védett növény.
Taxonómia
Megjegyzés
Ez cikk a 2005-ben készült és az akkori rendszertani álláspontot tükrözi. Ma az Ariocarpus trigonus önálló fajnak számít.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Papp László
- Kép: Papp László
- Lektor: Papp László
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 116. kártya
- Kiadja: a Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete