Dracaena canaliculata

Sansevieria canaliculata
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Dracaena canaliculata
Rendszertani besorolás
Faj	Sansevieria canaliculata

Dracaena canaliculata
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Asparagales
Család	Asparagaceae
Alcsalád	Nolinoideae
Nemzetség-; csoport	Dracaeneae
Nemzetség	Dracaena
Faj	Dracaena canaliculata

Tudományos név

Dracaena canaliculata (Carrière) Byng & Christenh. Global Fl. 4: 65 (2018)
elfogadott, érvényes név
Sansevieria canaliculata Carrière, Revue Horticole 1861: 449 (1861)
szinonima név

A név eredete, etimológia

A szinonim nemzetségnév Pietro Antonio Sanseverino (1724–1772), Chiaromonte hercege és olasz mecénás tiszteletére született. A nevet eredetileg Vincenzo Petagna Sanseverinia alakban alkotta meg, majd Carl Peter Thunberg módosította a ma használatos Sansevieria formára 1794-ben.
A canaliculata fajnév a latin canaliculatus („barázdált”, „csatornázott”) szóból ered, és a levelek hosszanti barázdáira utal.

Szinonimák

Sansevieria canaliculata Carrière,

Alaktani, morfológiai jellemzők

Dracaena canaliculata képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Vegetatív test

Gyöktörzs

Rövid, karcsú, kúszó gyöktörzset fejleszt, amelyből idővel kisebb sarjtelepek alakulhatnak ki.

Levelek

A faj egyik legjellegzetesebb bélyege a hengeres, botszerű levélforma. A levelek rendszerint magányosan vagy kettesével fejlődnek. A levelek 15–70 cm hosszúak, 1–2 cm vastagok, többnyire enyhén görbültek, sötétzöld színűek, felszínük sima, 5–6 sekély hosszanti barázdával rendelkeznek. A levél átmérője csaknem végig egyenletes, majd a csúcs közelében kemény, hegyes végződésbe keskenyedik.

Gyökérzet

Erőteljes, húsos gyökérzetet fejleszt, amely jól alkalmazkodik az időszakosan száraz környezethez.

Generatív test

Virágzat

A virágzati tengely 9–16 cm hosszú. A virágzat rövid, egyszerű fürt, amely közvetlenül a talajfelszín közeléből emelkedik ki. A virágzat alatt hegyesen tojásdad, hártyás fellevelek találhatók.

Virág

A virágok a nemzetségre jellemző felépítésűek: hat lepellevélből állnak, a lepellevelek visszahajlók, a porzók és a bibe erősen kiemelkednek a virágból. Színük fehér, az alsó részeken zöldes árnyalattal. Illatuk erős, gyakran az orgonáéhoz hasonlítják.

Termés

Termése gömbölyded bogyótermés.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj Madagaszkáron őshonos. Hosszú ideig nem volt ismert természetes élőhelye, mivel eredetileg egy kultúrában nevelt példány alapján írták le. Az első hiteles vadon élő állományokat Henri Perrier de la Bâthie jelezte Madagaszkárról 1938-ban.
Élőhely: Száraz, sziklás, napos területeken fordul elő, ahol a talaj jó vízelvezetésű és szerves anyagban szegény.

Kultúrában tartás

A Sansevieria canaliculata a nemzetség egyik legkönnyebben tartható faja. Laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű talajban fejlődik a legjobban. Kiválóan nevelhető kaktuszföldben vagy ásványi anyagokkal lazított általános virágföldben. Világos helyet igényel. A közvetlen napsütést jól viseli, különösen fokozatos hozzászoktatás után. A tenyészidőszakban a 20 °C feletti hőmérséklet kedvező számára. Télen lehetőleg ne érje tartósan 15 °C alatti hőmérséklet. Öntözése mérsékelt: növekedési időszakban csak akkor öntözzük, amikor a talaj teljesen kiszáradt, télen havonta 2–3 öntözés rendszerint elegendő. A túlöntözésre érzékeny.

Szaporítás

Szaporítható:

tőosztással,
gyöktörzsdarabokkal,
levéldugványozással.

A gyakorlatban a tőosztás a leggyorsabb és legbiztonságosabb módszer.

Betegségek és kártevők

Leggyakoribb problémái:

gyökér- és tőrothadás túlöntözés következtében,
fuzáriumos vörösfoltosság,
pajzstetvek,
gyapjastetvek,
tripszek,
fonálférgek.

Egyéb

A faj a hengeres levelű sansevieriák csoportjába tartozik, amelyek különösen jól alkalmazkodtak a száraz környezethez.

Rendszertani besorolása az idők során többször változott. Korábban a Liliaceae családba sorolták, majd az Agavaceae családba került. A modern molekuláris vizsgálatok alapján ma a legtöbb rendszer a Sansevieria nemzetséget a Dracaena nemzetségbe olvasztja, így a faj neve gyakran Dracaena canaliculata alakban is szerepel a szakirodalomedben. Érdekesség, hogy a faj természetes előfordulása hosszú ideig ismeretlen volt, ezért a 19. század végén és a 20. század elején a botanikusok csupán termesztett példányok alapján ismerték.

Szerzők és forrás

Szöveg: Marticsek János
Lektorálta: Gedeon Tamás

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 166. kártya