Ugrás a tartalomhoz

Thelocactus leucacanthus

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. július 4., 06:23-kor történt szerkesztése után volt. (Jokhel Csaba átnevezte a(z) Thelocactus leucacanthus X lapot a következő névre: Thelocactus leucacanthus)
Thelocactus leucacanthus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Ferocactinae
Nemzetség Thelocactus
Faj Thelocactus leucacanthus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Thelocactus leucacanthus (Zucc. ex Pfeiff.) Britton & Rose , Cactaceae 4: 8–9, f. 7. 1923 mp. Hunt 2016
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév az ógörög thelé = mellbimbó és kaktos = bogáncsszerű, tövises növény szavakból származik, utalva a bordákat felépítő, erősen kiemelkedő szemölcsszerű dudorokra.
  • A fajnév a latin leucus = fehér és acanthus = tövis szavak összetételéből ered, jelentése: fehér tövisű, amely a fajra jellemző világos, gyakran krétafehér vagy szürkésfehér tövisekre utal.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: A típuspéldány Mexikóból származik, a pontos gyűjtő és a holotípus őrzési helye az eredeti leírásból nem állapítható meg.
  • Első leírása: Ludwig Georg Karl Pfeiffer: Enumeratio diagnostica Cactearum hucusque cognitarum, 66. 1837. (Echinocactus leucacanthus néven.)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1922-ben.
Thelocactus leucacanthus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Thelocactus leucacanthus szinonimái

  • Echinocactus leucacanthus, ≡ Ferocactus leucacanthus, ≡ Thelocactus leucacanthus subsp. leucacanthus
  • = Cereus maelenii, ≡ Mammillaria maelenii, ≡ Echinocactus maelenii
  • = Cereus tuberosus
  • = Echinocactus ehrenbergii, ≡ Thelocactus ehrenbergii, ≡ Thelocactus leucacanthus var. ehrenbergii
  • = Echinocactus porrectus, ≡ Thelocactus porrectus, ≡ Thelocactus leucacanthus var. porrectus
  • = Echinocactus subporrectus
  • = Echinocactus leucacanthus var. tuberosus
  • = Echinocactus tuberosus
  • = Echinocactus tuberosus var. subporrectus
  • = Echinocactus leucacanthus var. crassior
  • = Echinocactus theloideus
  • = Thelocactus sanchezmejoradae, ≡ Thelocactus leucacanthus var. sanchezmejoradae
  • = Thelocactus leucacanthus var. schmollii, ≡ Thelocactus leucacanthus subsp. schmollii


  • Echinocactus leucacanthus Zucc. ex Pfeiff.
  • Ferocactus leucacanthus (Zucc. ex Pfeiff.) Nigel Paul Taylor
  • Cereus maelenii Pfeiff.
  • Cereus tuberosus Pfeiff.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fiatalon magányos, később rendszerint erősen sarjadzó, nagy, párnaszerű telepeket alkotó faj. Az idős telepek átmérője a természetben elérheti a 80 cm-t, több száz hajtással. Az egyes hajtások gömbölydedek vagy rövid hengeresek, 4,5–15 cm magasak és 2,5–6 cm átmérőjűek. Epidermiszük világos- vagy középzöld, időnként enyhén szürkészöld árnyalatú. A csúcs enyhén benyomott, fiatalon gyapjas.

Szemölcsök

A bordák száma 7–14, egyenesek vagy enyhén spirálisan futók. A bordákat jól elkülönülő, tompa csúcsú, kúpos dudorok tagolják. A dudorok 8–11 mm magasak, alapjuk 10–14 mm széles.

Axillák

Az axillák nem gyapjasak, azonban az areolák tövénél jól fejlett nektármirigyek találhatók, amelyek a nemzetség jellegzetes bélyegei.

Areolák

Az areolák megnyúltak, körülbelül 6 × 3 mm nagyságúak, a dudorok csúcsán helyezkednek el, egymástól 4–6 mm távolságra. Fiatalon fehéres vagy sárgásfehér nemezzel fedettek, később részben lekopaszodnak.

Tövisek

  • Középtövis: rendszerint hiányzik vagy 1 db, ritkán 3 db fejlődik. Felfelé álló vagy kissé előre irányuló, 5–50 mm hosszú. Színe sárgásfehértől barnán át csaknem feketéig változhat, később elszürkül.
  • Peremtövis: 6–20 db, sugárirányban álló, kissé visszahajló, 5–7 mm hosszú, de egyes példányokon ennél hosszabb is lehet.

A tövisek rendkívül változékonyak. Fiatalon többnyire sárgásfehérek, később vöröses, majd szürkés árnyalatot vehetnek fel.