Aloinopsis schooneesii

Nananthus schooneesii
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Aloinopsis schooneesii
Rendszertani besorolás
Faj	Nananthus schooneesii

Aloinopsis schooneesii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség-; csoport	Ruschieae
Nemzetség	Aloinopsis
Faj	Aloinopsis schooneesii

Tudományos név

Aloinopsis schooneesii L.Bolus, 1931
elfogadott, érvényes név
Nananthus schooneesii (L.Bolus) L.Bolus, 1938;
szinonima név

A név eredete, etimológia

Az Aloinopsis nemzetségnév az Aloe nemzetségnévre és a görög eredetű -opsis („megjelenés”, „hasonlóság”, „valamire emlékeztető küllem”) elemre vezethető vissza. A név arra utal, hogy az Aloinopsis fajainak levelei bizonyos tekintetben az Aloe leveleire emlékeztetnek.
A schooneesii fajnév D. H. Schoonees, Steytlerville-ben élő dél-afrikai tanár nevét őrzi, aki a növényt 1931-ben megtalálta. A faj első leírását Louisa Bolus készítette.

Típus

Típustaxon: Aloinopsis schooneesii
Első leírása: Louisa Bolus, Notes on Mesembryanthemum 2: 295, 1931. A típusanyag gyűjtője Schoonees volt.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: A fajt Louisa Bolus eredetileg is Aloinopsis schooneesii néven írta le 1931-ben.

Szinonimák

Nananthus schooneesii
Aloinopsis schooneesii var. acutipetala
Aloinopsis schooneesii var. willowmorensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Az Aloinopsis schooneesii kis termetű, erősen pozsgás, tömött, gyep- vagy párnaszerű telepeket alkotó növény. Legfeljebb mintegy 5 cm magas, szárai erősen redukáltak. Jellegzetes, vastag, gumósodott gyökérzetet fejleszt, amelyből több, rövid szár eredhet.

A levelek húsosak, bunkószerűek vagy háromélűek, körülbelül 17 mm hosszúak, 7 mm szélesek és 4 mm vastagok. A levelek alsó része nagyrészt a talajba süllyed, csúcsuk azonban a talajfelszín fölé emelkedik. A levél csúcsi része lapos, a talajfelszínnel közel azonos szintben helyezkedik el, és felülről elsősorban a háromszögletű csúcs látható.

A levelek felülete érdes, amelyet a tannint tartalmazó idioblasztok fölött kialakuló kiemelkedések határoznak meg. A levél epidermiszének külső sejtfalaiban kristályok is előfordulnak. A levelek színe sötét kékeszöld.

Generatív test

Virág

A virágok magányosan fejlődnek. A virágok sárga vagy narancssárga színűek, minden sziromlevél közepén jellegzetes vöröses csík húzódik. A virágzás fő időszaka a déli félteke telére és kora tavaszára esik, júniustól szeptemberig.

Takarólevelek: A csésze 5 tagú; a sziromlevelek számosak, sárgák vagy narancssárgák, közepükön vöröses csíkkal.
Ivarlevelek: A porzószálak a virág központi részén helyezkednek el; a termő több termőlevélből áll.

Termés

A termés 9 vagy 10 rekeszű tok. A tokon nincsenek zárótestek; a rekeszek szelepének szárnyai hirtelen keskenyednek és szálkaszerű csúcsban végződnek.

Magja: A források a faj részletes magmorfológiai adatait nem közlik.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika, a Keleti-fok tartományban, Willowmore és Steytlerville között. A faj dél-afrikai bennszülött, szűk elterjedésű növény.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szilikátos és kavicsos síkságokon, valamint a Karoo üledékein kialakult iszapos sík felszíneken él. Élőhelye a Succulent Karoo növényzeti régióhoz kapcsolódik. A növény a talaj felszíne alatt elhelyezkedő, vastag gyökérzetével és a rövid szárakból fejlődő, tömött rozettáival alkalmazkodik a száraz környezethez. A természetes állományok Willowmore és Steytlerville között találhatók.

Aloinopsis schooneesii képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Kultúrában tartás

Az Aloinopsis schooneesii gyűjteményben különösen vastag, gumós gyökérzete és kompakt növekedése miatt értékes. A termesztéshez mélyebb edény és kiváló vízelvezetésű, ásványi jellegű közeg szükséges, hogy a vastag gyökérzet megfelelően fejlődhessen.

A faj a hűvösebb időszakban aktívabb, és megfelelő fény mellett télen, illetve tél végén virágzik. A virágzáshoz közvetlen napfényre van szüksége. Nyáron a növekedés jelentősen lelassulhat vagy szünetelhet, ezért ebben az időszakban a túlzott öntözést kerülni kell. A növény jól megvilágított ablakpárkányon is nevelhető.

A LLIFLE adatai szerint teljes napsütéstől félárnyékig tartható, nyáron azonban a túlzott hőség és erős napsugárzás hatására a növény vöröses elszíneződést mutathat. A forrás −12 °C-ig terjedő fagytűrést ad meg.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Aloinopsis schooneesii legközelebbi megjelenésű faja az Aloinopsis rosulata. A két faj vegetatív megjelenése hasonló, de az Aloinopsis schooneesii levelei a talajba süllyednek, csúcsi részük pedig lapos és a talajfelszín szintjében helyezkedik el; a felszínen főként a háromszögletű levélcsúcs látható.

Az Aloinopsis rosulata levelei ezzel szemben a talajfelszín fölött helyezkednek el és kifejezettebb, szemölcsszerű felszíni kiemelkedéseket viselnek. Az Aloinopsis schooneesii esetében a levélfelszín inkább érdes, és a tannintartalmú idioblasztok fölött kialakuló kiemelkedések jellemzik.

A schooneesii névhez korábban két fajta is kapcsolódott: Aloinopsis schooneesii var. acutipetala és Aloinopsis schooneesii var. willowmorensis. A jelenlegi rendszertani kezelés ezeket nem fogadja el önálló taxonként, hanem az Aloinopsis schooneesii szinonimái között tartja számon.

Taxonómia és filogenetika

Az Aloinopsis schooneesii az Aizoaceae család Ruschioideae alcsaládjába és a Ruschieae tribuszba tartozó Aloinopsis nemzetség elfogadott faja.

A Plants of the World Online jelenleg elfogadja az Aloinopsis schooneesii nevet. A faj első publikációja 1931-ben jelent meg a Notes on Mesembryanthemum 2. kötetének 295. oldalán. A POWO egy homotipikus szinonimát, a Nananthus schooneesii nevet tartja nyilván.

A World Flora Online szintén elfogadott fajként kezeli az Aloinopsis schooneesii nevet, és szinonimaként sorolja fel a Nananthus schooneesii, az Aloinopsis schooneesii var. acutipetala és az Aloinopsis schooneesii var. willowmorensis neveket.

A faj eredetileg is Aloinopsis schooneesii néven jelent meg Louisa Bolus 1931-es leírásában. Az 1938-ban közölt Nananthus schooneesii kombináció későbbi áthelyezés eredménye. A var. acutipetala és var. willowmorensis neveket Louisa Bolus 1958-ban közölte; a jelenlegi adatbázisok ezeket nem tartják fenn önálló taxonként.

A faj az Aloinopsis nemzetségen belül morfológiailag elsősorban az Aloinopsis rosulata fajhoz hasonló. A megkülönböztetés egyik legfontosabb bélyege a levelek talajba süllyedt helyzete és lapos csúcsi része.

Egyéb

Az Aloinopsis schooneesii szűk elterjedésű, dél-afrikai bennszülött faj. A SANBI 2016. november 23-án végzett értékelése szerint természetvédelmi státusza Least Concern; elterjedési területe mintegy 1010 km², de a faj akkor nem mutatott olyan ismert súlyos veszélyeztető tényezőt, amely veszélyeztetett kategóriába sorolását indokolta volna. Az állomány trendjét stabilnak értékelték.

Forrás