Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus

Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus arizonicus
Alfaj	Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus

Tudományos név

Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus Rose ex Orcutt, 1926
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel. Az „echinos” jelentése sün, a „cereus” latin szó, melynek jelentése gyertya, gyertyatartó, kandeláber. Az előtag a növény erősen tövises jellegére, az utótag oszlopos alakjára utal.
Az arizonicus fajnév Arizona nevéből származik, és arra utal, hogy a taxon Arizona területén honos. Az Arizona helynévhez kapcsolódó latin melléknévi alak az arizonicus.

Típus

Típustaxon: Echinocereus arizonicus Rose ex Orcutt; Egyesült Államok, Arizona.
Első leírása: Echinocereus arizonicus Rose ex Orcutt, Cactography 1: 3, 1926.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az eredeti leírás már az Echinocereus nemzetségben történt.

A(z) Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus szinonimái

= Echinocereus arizonicus subsp. oldachiorum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény csoportosan növő, az egyes hajtások száma kevéstől sokig változhat. Az egy csoporthoz tartozó hajtások közös gyökérzetből fejlődhetnek. A hajtás hengeres, rendszerint felálló, zöld, illetve sötétzöld színű, hossza 10–40 cm, átmérője 5–10 cm. Természetes élőhelyén ennél nagyobb, mintegy 50 cm magas és 14 cm átmérőjű hajtásokat is megfigyeltek.

A szár felszíne 8–13, enyhén hullámos, illetve egyes példányokon gumósan tagolt bordára oszlik. A bordák a fajon belül változóan fejlettek lehetnek. A fiatal hajtásokon a bordák erősebben gumós jellegűek lehetnek.

A levelek a kaktuszokra jellemző módon nem fejlett, fotoszintetizáló lomblevelek, hanem erősen módosult, redukált szervek; a hajtás fotoszintetizáló felszínét maga a zöld szár adja. A FNA nem közöl a fajra elkülöníthető, fejlett lomblevelekre vonatkozó morfológiai adatot.

A gyökérzet az Echinocereus nemzetségben rendszerint diffúz, a fajhoz kapcsolódó terepi megfigyelések szerint pedig az Echinocereus arizonicus gyökerei rostosan elágazók. Az eredeti fajleírás szerint egy gyökérből kevés vagy sok, eltérő magasságú hajtás fejlődhet.

Bordák, szemölcsök és areolák

A bordák száma a FNA szerint 8–13, felszínük enyhén hullámos. Az eredeti leírás a bordákat mélyen tagoltnak vagy gumósnak írja le.

Az areolák a bordákon egymástól 10–15 mm távolságra helyezkednek el. Alakjuk a fajhoz kapcsolódó terepi vizsgálatok szerint ovális; az eredeti leírás szerint közel kör alakúak vagy hosszúkásak, fehérek és gyapjasak.

Tövisek

Az egy areolákban található tövisek száma összesen 8–18. A peremtövisek száma areolánként 7–14, a szárhoz simulók, sárgás vagy barnás színűek, később szürkévé válhatnak, hosszuk 5–25 mm.

A középtövisek száma Közép-Arizonában és Mexikóban 1–4, más területeken 3–8 areolánként. A Közép-Arizonából ismert növényeken a középtövisek hengeres keresztmetszetűek, szétállók vagy kifelé irányulók, barnássárgától vörösesfeketéig változó színűek, később szürkévé válhatnak, hosszuk 15–50 mm. Az eredeti leírás 1–4 erős, bíboros árnyalatú középtövist említ, amelyek közül a felső rövidebb, az alsó pedig mintegy 25 mm hosszú lehet.

Generatív test

Virág

A virág 5,5–7 cm hosszú és 3,5–5 cm átmérőjű. A virágcső 25–35 mm hosszú, felszínén 5–15 mm hosszú tövisek és legfeljebb 2 mm hosszú szőrök találhatók. A belső lepellevelek élénk narancsvöröstől sötétvörösig terjedő színűek, tövük felé halványabbak lehetnek, és tövük esetenként sárgás vagy fehéres. Hosszuk 25–40 mm, szélességük 10–15 mm, csúcsuk vastag és merev. A portokok rózsaszínűek, téglavörösek vagy lilák. A nektárkamra 6–10 mm hosszú.

Takarólevelek: A lepellevelek belső köreinek színe élénk narancsvöröstől sötétvörösig változik; a tövük felé halványabbak, esetenként sárgás vagy fehéres színűek.
Ivarlevelek: A portokok rózsaszínűek, téglavörösek vagy lilák; a termő további részletes morfológiai jellemzését a felhasznált forrás nem közli.

Echinocereus arizonicus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Termés

A termés zöld, barnás árnyalatú, 20–30 mm átmérőjű, húsa fehér.

Magja: A rendelkezésre álló források a mag részletes morfológiai jellemzését nem közlik.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Egyesült Államok, Arizona középső része. A Flora of North America szerint a Echinocereus arizonicus faj egészének elterjedése Arizona és Új-Mexikó, valamint Mexikó Chihuahua állama, de a subsp. arizonicus ma ismert előfordulása Közép-Arizonára korlátozódik.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A növény sivatagi cserjésekben, belső chaparral jellegű növényzetben, sivatagi gyepekben, kanyonok meredek falain és mészkőből álló dombokon, valamint gránittömbök között fordul elő. A faj 1400–1900 m tengerszint feletti magasságban is megtalálható. A POWO pozsgás félcserjeként kezeli, amely elsősorban sivatagi vagy száraz cserjés biomokban él.

Kultúrában tartás

A rendelkezésre álló források a Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus kifejezetten kultúrában történő tartására vonatkozó részletes adatokat nem közölnek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus jellegzetes bélyege a robusztus, hengeres szár, amely 5–10 cm átmérőt is elérhet, valamint a 8–13 erőteljes bordák. A közép-arizonai populációkban az areolákon rendszerint 1–4 középtövis és 7–14 peremtövis található.

A taxon a Echinocereus arizonicus más alfajaitól elsősorban morfológiai bélyegek alapján különíthető el. Marc A. Baker 2006-os fenetikai vizsgálata 21 morfológiai jellemzőt elemzett 16 populációban, és azt találta, hogy elsősorban a szár jellemzői különítették el a Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus és subsp. nigrihorridispinus populációit. A subsp. arizonicus jellemzően 8–11 bordával, 7–13 peremtövissel és 1–4 középtövissel rendelkezik, míg a subsp. nigrihorridispinus esetében 10–13 borda, 10–14 peremtövis és 3–8 középtövis jellemző.

A Echinocereus arizonicus felszínesen hasonlíthat a Echinocereus coccineus egyes alakjaihoz, azonban a Echinocereus arizonicus diploid, míg a hozzá hasonló egyes Echinocereus coccineus-taxonok tetraploidok. A Echinocereus arizonicus továbbá jelentősen különbözik a diploid Echinocereus triglochidiatus két változatától is.

Szukkulens taxonok

A Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus a Cactaceae család pozsgás, szárazságtűrő képviselője. A Echinocereus nemzetség tagjaként húsos, vízraktározásra alkalmas szárral rendelkezik, amely a száraz élőhelyeken való fennmaradást segíti.

Taxonómia és filogenetika

A Echinocereus arizonicus Rose ex Orcutt fajnevet 1926-ban publikálták. A POWO jelenlegi kezelése szerint a faj elfogadott, és négy elfogadott alfajt foglal magában, köztük a subsp. arizonicus taxont.

A Echinocereus arizonicus történetileg más fajokhoz kapcsolva is szerepelt. A Echinocereus triglochidiatus var. arizonicus és a Echinocereus coccineus var. arizonicus neveket a POWO a Echinocereus arizonicus szinonimáiként kezeli.

A taxon a Echinocereus Cactaceae nemzetségén belül a Triglochidiata szekcióhoz kapcsolódik. Marc A. Baker 2006-ban a Triglochidiatus szekció populációinak 21 morfológiai jellemző alapján végzett fenetikai elemzésével vizsgálta a Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus körülhatárolását. Az elemzés a subsp. arizonicus és subsp. nigrihorridispinus elkülönülését támogatta, és a szár jellemzőit találta a leginkább diagnosztikusnak.

A faj diploid, kromoszómaszáma 2n = 22. A Echinocereus arizonicus subsp. arizonicus Közép-Arizonára korlátozódó, szűk elterjedésű taxon.

Egyéb

A taxon 1979 óta szövetségi védelem alatt áll az Egyesült Államok veszélyeztetett fajokra vonatkozó jogszabálya alapján. A Flora of North America szerint a subsp. arizonicus természetvédelmi szempontból jelentős taxon, és ismert előfordulása Közép-Arizonára korlátozódik.

A Echinocereus arizonicus fajon belül több alfajt különböztetnek meg. A POWO jelenlegi kezelése elfogadottként sorolja a subsp. arizonicus mellett a subsp. matudae, a subsp. nigrihorridispinus és a subsp. oldachiorum taxonokat. Az alfajok körülhatárolása azonban nem minden rendszertani feldolgozásban azonos.

Forrás