Tephrocactus bonnieae
| Tephrocactus bonnieae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Pterocacteae |
| Nemzetség | Tephrocactus |
| Faj | Tephrocactus bonnieae |
 
| |
| Maihueniopsis bonnieae | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Tephrocactus bonnieae | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Maihueniopsis bonnieae |
Tudományos név
- Tephrocactus bonnieae (D.J.Ferguson & R.Kiesling) Stuppy (2001)
elfogadott, érvényes név - Maihueniopsis bonnieae (D.J.Ferguson & R.Kiesling) E.F.Anderson (1999) sec. de Vos et al. (2025)
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög tephra (hamu, hamuszürke) és a latin cactus szavak összetétele, amely a nemzetségre jellemző szürkés szárfelületre utal. A faji jelzőt, a bonnieae-t, a fajt felfedező Bonnie Brunkow (később Bonnie Bracey) tiszteletére adták, aki az 1990-es években talált rá a növényre az argentínai Catamarca tartományban. A nevet hivatalosan David John Ferguson és Roberto Kiesling publikálta 1997-ben.
Típus
- Puna bonnieae D.J.Ferguson & R.Kiesling; Bonnie Brunkow, Argentína, Catamarca (Loro Huasi), 1990.
- Első leírása: Cactus and Succulent Journal (US) 69(1): 6. (1997).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Wolfgang Stuppy 2001.
Tephrocactus bonnieae képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Tephrocactus bonnieae szinonimái
- ≡ Puna bonnieae, ≡ Maihueniopsis bonnieae, ≡ Opuntia bonnieae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Rendkívül kisméretű, párnákat alkotó geofiton kaktusz. A hajtás tagolt, a szár szegmensei (kladódiumok) gömbölydedek vagy rövid hengeresek, 1–2,5 cm átmérőjűek, színük szürkészöld vagy kékesszürke, a napfény hatására gyakran lilás árnyalatot kapnak. A gyökérzet hatalmas, répaszerűen megvastagodott főgyökér, amely sokszor nagyobb, mint a növény föld feletti része. A szemölcsök alacsonyak, rombusz alakúak. Az areolák kicsik, gyapjasak, de a tövisek általában hiányoznak a kifejlett növényekről; ha jelen vannak, akkor apró, 1 mm-nél rövidebb, sárgás glochidium-ok kíséretében simulnak a szárfelületre. A levelek mikroszkopikusak és hamar lehullanak.
Generatív test
Virág
A virág a felső szegmensek csúcsán fejlődik, a növény méretéhez képest nagy, 2,5–4 cm átmérőjű, színe a fehértől a halvány rózsaszínig terjed.
- Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes-rózsaszín, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, fehér vagy halvány rózsaszín. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibeszál vaskos, a bibe 5–8 ágú, krémszínű. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés kicsi, gömbölyded, éretten száraz bogyó, amely a csúcsán operkulátus módon (kupakkal) nyílik.
- Magja: A magja 3–4 mm-es, szabálytalan alakú, vastag és kemény arillusszal borított, színe sárgásbarna.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Argentína északnyugati részén, kizárólag Catamarca tartományban (Loro Huasi környékén) fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül száraz, köves magashegyi sivatagokban (puna) él 2000 méter feletti tengerszint feletti magasságban. Kavicsos és sziklás lejtőkön található meg, ahol gyakran szinte teljesen a talajba húzódva él.
Kultúrában tartás
Kultúrában a Tephrocactus bonnieae lassú növekedésű, de nagyra értékelt taxon. A hatalmas gyökérzet miatt mély edényt és szigorúan ásványi alapú, jó vízelvezetésű talajt igényel. Tavasszal és nyáron óvatos öntözést, télen pedig teljesen száraz, hűvös (5–10 °C) körülményeket kíván a virágzáshoz és a rothadás elkerüléséhez. Szaporítása leginkább a szegmensek leválasztásával vagy magvetéssel történik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Tephrocactus bonnieae könnyen felismerhető apró, szürke, gömbölyded szegmenseiről és nagy, fehér vagy rózsaszín virágairól. Hasonlít a Maihueniopsis subterranea fajra, de attól a száraz, operkulátus termés és a magok szerkezete (amely a Tephrocactus nemzetségre jellemző) határozottan elkülöníti.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok és a magmorfológiai kutatások (pl. de Vos et al., 2025) bizonyították, hogy a taxon a Tephrocactus nemzetség tagja, ahol a Pterocacteae tribuson belül helyezkedik el. Korábban a Puna nemzetségbe sorolták, majd Edward Frederick Anderson 1999-ben áthelyezte a Maihueniopsis nemzetségbe, de a modern kutatások a Tephrocactus besorolást támogatják.