Miqueliopuntia miquelii
| Miqueliopuntia miquelii | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Opuntieae |
| Nemzetség | Miqueliopuntia |
| Faj | Miqueliopuntia miquelii |
| Opuntia miquelii | |
|---|---|
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Miqueliopuntia miquelii | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Opuntia miquelii |
Tudományos név
- Miqueliopuntia miquelii (Monv.) F.Ritter in Kakteen Südamerika 3: 869. 1980. Sec. Majure & al. (2012)
elfogadott, érvényes név - Opuntia miquelii Monv. in Hort. Univ. 1: 218. 1840.
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Miqueliopuntia egy összetett név,
- amely Friedrich Anton Wilhelm Miquel (1811–1871) holland botanikus tiszteletére adott előtagból és az Opuntia nemzetségnévből áll. Friedrich Anton Wilhelm Miquel jelentős munkásságot végzett a kaktuszfélék rendszerezésében, az Utrechti Egyetem Botanikus Kertjének és a Leideni Herbárium igazgatója volt.
- Az Opuntia utótag a görög Opous (Όποῦς) város nevére vezethető vissza, ahol Plinius leírása szerint egy sarjadzó növény élt.
- A faji jelző, a miquelii szintén a neves botanikus nevét viseli, a klasszikus latin nevezéktan szabályai szerint képzett birtokos esettel.
Típus
- Miqueliopuntia miquelii; Chile, Atacama és Coquimbo régiók; Gyűjtő: Friedrich Ritter (szám: FR 714);
- Első leírása: Opuntia miquelii Monville, 1840.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Ritter, 1980.
Miqueliopuntia miquelii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Miqueliopuntia miquelii szinonimái
- ≡ Opuntia miquelii, ≡ Cylindropuntia miquelii, ≡ Austrocylindropuntia miquelii
- = Opuntia pulverulenta
- = Opuntia geissei
- = Opuntia rosiflora
- = Austrocylindropuntia miquelii var. jilesii
- = Miqueliopuntia miquelii f. flava
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás erőteljes, bokros növekedésű, sűrű csoportokat alkot, magassága elérheti az 1 métert, szélessége pedig a több métert. A szár hengeres szelvényekből áll, amelyek 7–20 cm hosszúak és 3–6 cm átmérőjűek, színük szürkészöld vagy kékeszöld (hamvaskék). A felületen kiemelkedő szemölcsök találhatók, amelyek hosszirányban megnyúltak. A levelek kicsik, húsosak és hamar lehullanak. Az areolák nagyok, fehéres vagy szürkés gyapjú borítja őket, rajtuk számos sárga glochidium-ok fejlődnek. A tövisek száma areolánként 8 és 16 között mozog, hosszuk változó, akár a 8 cm-t is elérhetik; színük kezdetben vöröses vagy barnás, később elszürkülnek. A középtövis és a peremtövis nehezen különíthető el egymástól, minden tövisek egyenesek és merevek. A tövisburok (vagina) teljesen hiányzik. A gyökérzet mélyre hatoló és szétterülő.
Generatív test
Virág
A virág magányosan fejlődik a felső areolákból, nappal nyílik, színe a fehértől a világos rózsaszínig terjed, átmérője 5–7 cm. Gyakran nem nyílik ki teljesen. A beporzást rovarok (insecta) végzik.
- Takarólevelek: A külső lepellevél rövidebb, zöldes árnyalatú, a belső lepellevél széles, selymes fényű, fehér vagy halványrózsaszín.
- Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a portokok sárgák. A bibeszál vastag, a bibe zöldes vagy sárgás színű lobusokkal rendelkezik.
Termés
A termés gömbölyded vagy tojásdad, 2,5–4 cm hosszú, színe fehérestől a halványzöldig vagy zöldessárgáig változik. Húsos (carnosus) és víznedvű (succosus), fel nem nyíló (indehiscens). Areolák és glochidium-ok borítják, olykor kisebb tövisek is megjelennek rajta.
- Magja: A magok viszonylag nagyok (kb. 3,5–5 mm), sárgásfehérek vagy okker színűek, lencse vagy korong alakúak, oldalról lapított (compressus) formájúak, jellegzetesen kiálló szegéllyel rendelkeznek. A köldökzsinórköpeny kemény és enyhén szőrös.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Chile északi és középső része, különösen Antofagasta, Atacama és Coquimbo régiók tengerparti sávjai és belső völgyei.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, sivatagi vagy félsivatagi területeken él, gyakran köves, homokos vagy klasztikus üledékes talajokon. Tengerszint feletti magassága 80 m-től 1550 m-ig terjed. Az éghajlatot rendkívüli szárazság jellemzi (hosszú, 6–10 hónapos száraz időszakok), ahol a növény gyakran a ködökből származó nedvességre támaszkodik. Társulásaiban gyakran megjelennek más oszlopkaktuszok, szárazságtűrő cserjék, mohák és páfrányok.
Kultúrában tartás
A kultúrában jól vízelvezető, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. Fényigénye magas, teljes napsütést igényel a kompakt növekedéshez és a tövisek megfelelő fejlődéséhez. Az öntözést mérsékelten kell végezni, télen teljesen szárazon kell tartani, hűvös, de fagymentes helyen.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Miqueliopuntia miquelii elkülönül az Opuntia nemzetség többi tagjától hengeres szára, erőteljesen kiálló szemölcsei és a tövisburok hiánya révén. Hasonlíthat egyes Austrocylindropuntia fajokra, de a Miqueliopuntia szemölcsök szerkezete és magjainak morfológiája (amelyek az Opuntioideae alcsaládon belül egyediek) jól megkülönböztetik.
Taxonómia és filogenetika
A taxon az APG 4 rendszer alapján a Caryophyllales rendbe, a Cactaceae családba és az Opuntioideae alcsaládba tartozik. A nemzetség monotipikus. A 2010 utáni filogenetikai kutatások (Griffith & Porter, 2009; Majure és mtsai, 2012) megerősítették, hogy a faj különálló leszármazási vonalat képvisel, amely nem ágyazódik be más nemzetségekbe. Filogenetikailag közelebb áll a dél-amerikai kládokhoz, mint az észak-amerikai Cylindropuntia nemzetséghez, bár morfológiailag mutatnak hasonlóságot.