Austrocactus patagonicus

Austrocactus patagonicus
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Austrocactus bertinii
Rendszertani besorolás
Faj	Austrocactus patagonicus

Austrocactus bertinii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Corryocactinae
Nemzetség	Austrocactus
Faj	Austrocactus bertinii

Tudományos név

Austrocactus bertinii (J.F.Cels) Britton & Rose, Cactaceae 3: 44–45, f. 56. 1922. Sec. Hunt (2006)
elfogadott, érvényes név
Austrocactus patagonicus (F.A.C.Weber ex Speg.) Hosseus in Revista Centro Estud. Farm. reimpr. 2(6): 24. 1926 syn. sec. Hunt (2006)
szinonima név

A név eredete, etimológia

A latin nemzetségnév a taxon déli elterjedésére utal, élőhelyei Dél-Amerika déli részén találhatók („auster” = dél, déli, déli szél; „australis” = déli, déli irányú).
A faj Pierre Bertin (1800-1891) hajóskapitány nevét őrzi, aki Patagóniai növényeket gyűjtött 1859-1860 között. Az itt tárgyalt forma Patagónia földrazi régió nevét viseli, amely Argentína és Chile déli részén található. A faj Patagónia argentinai területén honos.

Első leírása

Revista de la Facultad de Agronomia; Universidad Nacional de La Plata 3: 604. 1897.

A(z) Austrocactus bertinii szinonimái

(A(z) Austrocactus patagonicus a(z) Austrocactus bertinii szinonimája)*

≡ Cereus bertinii, ≡ Echinocereus bertinii, ≡ Echinocactus bertinii, ≡ Malacocarpus bertinii, ≡ Notocactus bertinii
= Cereus patagonicus, ≡ Malacocarpus patagonicus, ≡ Austrocactus patagonicus, ≡ Notocactus patagonicus
= Cereus dusenii, ≡ Austrocactus dusenii
= Malacocarpus dusenii
= Austrocactus gracilis
= Austrocactus colloncurensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hengeres hajtása 50 cm-es hosszúságot és 5-8 cm-es átmérőt érhet el, színe sötétzöld. Az idősebb növények sarjadnak. A tövises hajtáscsúcsot sárga gyapjú fedi.

Bordák

9-12 db bordája 10-12 mm magas, erősen dudoros.

Areolák

Ovális areolái 3×6 mm-esek, 1 cm távolságra állnak egymástól, színük eleinte sárgásfehér, később szürkésfehérre változnak.

Tövisek

Középtövis: 1-4 db erős, egyenes, a tövük megvastagodott, a végük kisebb-nagyobb mértékben horgas. Színük a sárgásbarnától a sötét vörösbarnáig változik, előfordul, hogy eleinte csaknem fekete, majd később megy át barnásba. Idős korukra szürkévé válnak, sötétebb csúccal.
Peremtövis: száma 7-11 db, világosak, vékonyak, egyenesek, sugarasan állnak, hosszuk 15-mm-t érhet el.

Austrocactus patagonicus
1.
2.
3.

Generatív test

Virág

Virágai közvetlenül a hajtáscsúcs mellett fejlődnek, 40 mm magasak és 50 mm átmérőjűek. A virágcső rövid, világoszöld színű, amelyet pikkelyek borítanak. A pikkelyek közepén sötét csík fut végig, a végük rózsaszínes, piszkosfehér gyapjúcsomókat viselnek, valamint sok-sok merev, kemény sörtét, amelyeknek színe fehértől barnáig terjed.

A külső lepellevelek lándzsásak, fehérek, a közepükön egy erőteljes, feketészöld középcsík húzódik végig, a csúcsuk fekete.
A közbenső lepellevelek fehérek, olívzöld középcsíkkal.
A belső lepellevelek szélesebbek (7-9 mm), de szintén hegyben végződnek, az alapjuknál fehérek, feljebb fényes rózsaszínesek.
Porzószálak: fehérek
Portokok: világossárgák
Bibeszál: rózsaszín
Bibe: sötét kárminvörös, 8-12 bibeággal

Termés

Oválisak, 15 mm hosszúak és 12 mm szélesek, sörtecsomókkal fedettek.

Magja: csiga- vagy nautiluszház alakúak, 2,5 mm átmérőjűek, oldalt összenyomottak. Felületük szemölcsös, világosbarna és fekete foltokkal.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Patagónia argentin részén, Chubut, Rio Negro, Mendoza, Santa Cruz és La Pampa tartományokban, a tengerszinttől 1400 méteres magasságig találhatók populációi.

Élőhely: A növények bokrok, sziklák védelmében és fűvel borítva nőnek, együtt a Tephrocactus darwinii-val.

Éghajlati tényezők: A nyári átlaghőmérsékletek viszonylag alacsonyak, ami különösen a hűvös éjszakáknak köszönhető. Télen kemény fagyos (-20 °C közelében) éjszakák. A csapadék 200-500 mm, nagyobb része télen hull le.

Kultúrában tartás

Gyökereik érzékenyek, könnyen rothadnak, ezért a legfontosabb követelmény a nagyon jó áteresztő közeg (például vulkánikus vagy magmatikus kőzetőrlemények). A szerves tápanyaggal is csínján kell bánni. A 15-20 cm magas növények könnyen virágoznak. Élőhelyük földrajzi helyzete okán ezek a növények legalább -18 °C-ig fagytűrők, vagyis elméletben a szabadban tölthetnék a telet, csapadék elleni védelemmel. Ezzel azonban nem érdemes kísérletezni, mert hidegben a légköri nedvesség is károsíthatja. Szakirodalmi források szerint üvegházban, teljesen száraz körülmények között igényli a -5 - -10 °C-os hideget, ez szükséges a virágképződéshez. Nagyobb kihívás nyáron a túlzott melegtől megvédeni. Ilyenkor teljes napfényen tartandó, de a legmelegebb időszakban enyhe árnyékolás ajánlott.

Egyéb

A taxont a jelenlegi rendszertan az A. bertinii faj szinonimájának tekinti. Tény, hogy a különbségek nincsenek jól definiálva a leírásokban, de a gyűjteményekben ez a név jelen van. Általában az A. bertinii sötétebb és színesebb tövisű formáira alkalmazzák, amelyeknek a virágszíne fehér vagy rózsaszín, gyakran ibolyás árnyalatú középcsíkkal, de lehet akár sárga is.

Szerzők és forrás

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László
Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 650. kártya